Úton a harmadik Igyli gyermek :). Számításaink szerint a Mikulás -akarom mondani: Samichlaus- hozza a kistesót. Az első gyerekünk Budapesten, a második már itt Svájcban született, terveink szerint a harmadik is itt Svájcban fog születni. Egy kis magyar szál azért van ebben a történetben is, ezt szeretném most megosztani veletek.

Az első pozitív teszt után felhívtam az itteni kórházat, és kaptam egy időpontot a 9. heti ultrahangra. Az orvosom emlékeztett rá, hogy ennyi idősen már egy "magasabb rizikófaktorú" csoporthoz tartozom. Lélekben 22 vagyok, csak vannak helyzetek, amikor be kell vallani az igazságot :).

Svájcban a terhesgondozás része egy a kombinált teszt, ami kb. 85%-os biztonsággal szűr ki genetikai rendellenességeket. Magyarországon hallottam róla, hogy valakinek külön kellett ezért fizetnie, valakinek meg nem. További kétféle pontosabb vizsgálat is létezik: amniocentézis (hasbaszúrásos magzatvízvétel), ez Svájcban és Magyarországon is támogatott vizsgálat, sajnos 1% vetélési kockázattal jár.A másik pedig egy modernebb, "Prena-" és "Nifty-" tesztnek hívják, ahol csupán egy vérvételen vesz részt az anya. Elvileg 99%-os pontosságúak, csak sajnos elég drágák és ezeket egyik országban sem finanszírozza az egészségbiztosító. Svájcban a kórházban, ahova járok, Prenatesztet lehet kérni, Magyarországon mindkettő teszt elérhető.

Tanakodtunk Herr Igylivel, hogy mi legyen. A kombinált teszt szerint születendő gyermekünknek nincs olyan eredménye, ami genetikai problémára utalna, de mi mégis szerettünk volna a lehető legbiztosabbak lenni ebben. Megbeszéltük, hogy szeretnénk további vizsgálatot, de olyat, ami nem jár vetélési kockázattal. Így a Nifty-t választottuk, mégpedig Magyarországon, mert ott jóval olcsóbb mint itt.

Egy este aztán fel is ültem a pesti vonatra, másnap délelőtt már ott is voltam a vérvételen, majd este visszaültem a zürichi vonatra. 

A pesti praxisba, ahol a vérvétel történt, csupán az előző leleteimet kellett magammal vinni. Vérvétel előtt egy orvos beszélt velem, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy az eddigi információk alapján nagy valószínűséggel egészséges magzatom van, nem feltétlen szükséges ez a teszt. Ezt nagyon korrekt dolognak tartom. Kitöltöttem pár papírt, kifizettem a teszt árát és adtam kb. 0,5 dl vért. Jutalmul láttam milyen szép lett a belváros, ebédeltem egyet, vettem a gyerekeknek egy kis ajándékot és indultam is haza.

A Nifty-teszt magyar nyelvű honlapján írásban és a praxisban szóban is elhangzott, hogy az eredmény 2 hét múlva készül el. Két hét és egy munkanap után telefonon érdeklődtem. Sajnos még nincs meg, de mihelyt megvan, küldik e-mailben az eredményem. Jó. Újabb 2 nap telt el email nélkül, megintcsak érdeklődtem, semmi, azt a választ kaptam, hogy 2-3 hetet vesz igénybe a feldolgozás, legyek türelemmel. Mondanom sem kell, ekkor már maga voltam a megtestesült türelem. A 3. hét elején megkértem Herr Igylit, hogy vegye kézbe ezt a dolgot, mert nekem nem maradt idegzetem. Herr Igyli - a türelem mintapéldánya- telefonált is, az asszisztens a vonal végén már nagyon-nagyon szorított nekünk, hogy legyen már meg ez az eredmény. Azt hozzá kell tennem, hogy három hétről soha nem volt szó.

De lássunk csodát: 3 hét és 1 munkanap után csörög Herr Igyli telefonja (az ő számát adtam meg a személyes adataimnál, hogy kit értesítsenek, ha szükséges), megvan az eredmény, születendő gyermekünknek nincs genetikai rendellenessége (legalábbis ami a tesztelteket illeti). Ez szuper, ez volt a lényeg. Mi a gyermek nemét is szerettük volna megtudni (a genetikai vizsgálat miatt ez egyébként is adott), így még ezt is vártuk. E-mailban jött is az eredeti angol nyelvű laboreredmény és a magyar fordítása. Az egész család együtt nyitotta meg a levelet. A magzat neme: lány!

Fiú Igyligyermek persze örült, de fintorgott egyet, kislányunk ugrált örömében, hurrá-hurrá, még egy Aranyhaj a családban! Herr Igyli már telefonált is a szüleinek, elújságolni a Nagy Hírt, amit hamar tudatni akartunk a nagyszülőkkel is. Igyli Nagymama vette fel a telefont, örült nagyon, szaladt is a Papához a hírrel.

Igen ám, de közben Herr Igyli megnézte az eredeti, angol nyelvű jelentéseket, megdöbbenésünkre ott az állt: fiú... (pontosabban egy Y kromoszómaszám volt benne, referenciaértékekkel, amelyek alapján fiúnak kellett lennie)

Herr Igyli, akit csodálok azért, mert még mindig a türelem mintaképe volt, felhívta a pesti praxist, hogy most akkor ő értelmezi rosszul, vagy tényleg nem stimmel valami. Volt nagy "ó, jaj, azonnal intézkedünk". Pár perc múlva valóban jött is az e-mail a budapesti központtól: elnézést kérnek, de a fordítás közben hiba történt, születendő gyermekünk fiú, immáron a magyar nyelvű változatban is. Pár perc múlva pedig a pesti praxis is elnézést kért a kellemetlenségekért.

Ezek után újra felhívtuk a nagyszülőket, hogy egy pici változás állt be a magzat nemében az elmút tíz percben, mire ők a "na ne szórakozzatok velünk!" változataival adták tudtunkra, hogy ez így elég rossz vicc volt. Igyli lányka zokogott, mint a záporeső ... szegényke, bár másnaptól hősiesen örült, hogy fiú kistestvére lesz, de ettől függetlenül igen nagy kitolásnak érzem így felé (is) ezt a történetet.

Az én érdeklődésem innentől kezdve inkább arra irányult, hogy akkor a többi adat, ami a genetikai rendellenességekre vonatkozik vajon milyen igazságtartalommal bír.

Egy 180.000 ezer forintos vizsgálat története ez, decemberben aztán majd kiderül a hitelessége. Mindenesetre nagy örömmel és izgalommal várjuk a Harmadik Igyli gyermeket, és reméljük ezzel a körrel le is tudtuk a kellemetlenségeket.