A svájci tanárbácsikról...
Már említettem, hogy nagyobbik Igyli fiúnak új tanárbácsija lesz.
Az előző tanárnéni, aki nagyon fiatal, modern és jófej volt, lelécelt a pasijához Kanadába.
Volt már férfi tanára ifjabb Igylinek, aki szigorú is volt, meg unalmas is, de ezzel együtt bírta őt.
Nos, ez a tanárváltás most nagyon úgy néz ki, hogy egyáltalán nem jött be.
Az elmúlt nagyjából két hónapban az derült ki, hogy a tanárbácsi először is bár már 40-50 körül van, csak később lett tanár, előtte valami totál mást csinált.
Azt nem tudjuk pontosan mit, de hogy nem asztrofizikus volt, az már kiderült, de erről majd kicsit később.
Először még azt gondoltuk, ez még jó is lehet, elhivatottság, meg érettség, biztos szereti csinálni, azért választotta a szakmáját már felnőttként.
Aha, meg biztos jó fizu, szabadság, nyugdíjas állás, megtiszteltetés. Igen, ez svájcban mind kijár a tanároknak.
Gyanakodni csak akkor kezdtünk, amikor a tanárbácsi minden ügyben olyan gyerekek mellé állt, akiket eddig mi is, és a tanárok is notórius bajkeverőként ismertek.
A verekedős négyes-ötös, mind helyi őslakosok belterjes tenyészetének gyerekei, buták, de legalább agresszívak. Nos, ők most hirtelen elkezdtek megtáltosodni.
A helyi kéményseprő fia például, akinek szülei kikészítették a tavalyi tanárt azzal, hogy nem engedték a diszlexiás gyereküket speciáltréningre, mert az nem hülye.
Nos, ő valahogy hirtelen megtanult olvasni. De olyannyira, hogy jobb jegyet kapott, mint az indiai kislány, aki heti öt könyvet kell, hogy elolvasson otthon, vagy éppen a mi fiunk, aki szintén képes titokban, éjszaka takaró alatt végigolvasni a könyveit.
Vagy hirtelen soha nem ők a hibásak a verekedések kirobbanásában. A múltkoriban pajkosságból ezek a kedves fiúk elrejtették egyik osztálytársuk rollerjét. Persze semmi gond, meglett. Aztán mikor viszonzásból az ő rollerjüket dugták el, akkor már hirtelen nem volt annyira vicces ezeknek a cuki fiúknak a móka, annyira nem, hogy gondolták, akkor itt az ideje verekedni kicsit. A tanárbácsi persze megbeszélte az osztállyal a helyzetet, amiből az jött ki, hogy hát egyes gyerekek hirtelen haragúbbak, mint mások, ez van. Aha, klassz.
Vagy ha valaki beszélget az órán, az nyilván soha nem az őslakos kedvenc, sokkal inkább biztos a mi gyerekünk.
Aztán lassan összeállt a kép. A tanárbácsi is őshonos a mi kis falunkban, és éppen, hogy-hogy nem, annyi idős, mint a már említett kiskedvencek szülei. Hiszen ezek akkor együtt rúgták a port, vagy éppen hajtották a teheneket gyerekként! No comment. Innen szép nyerni.
Azt (egyelőre) nem gondolom, hogy olyan szintén befolyásolná az eredményeket, hogy kihatással lenne a továbbtanulásra, ami jövőre, hatodikban dől el.
Az viszont már most biztos, hogy lelkileg nagyon megviseli az amúgy is sérülékeny igazságérzetű, éppen kiskamaszodó fiunkat.
A végére álljon itt egy kis tegnap esti történet, hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben említett asztrofizikához.
Tegnap este hazafelé autóztunk, mikor megkérdezi Igyli-fiú: te apa, egy fényév az hány év? - Na gondoltam, megint egy beugratós kérdés a hány éves a kapitány mintájára, rá is vágtam, hogy hát egy fényév az persze egy év, eltekintve a pontos definíciótól. De aztán kiderült, hogy nem erről van szó: az iskolában éppen az SI előtagokat, mint milli, kilo, és társaikat tanulják. A jómunkás tanerő pedig az idő mértékegységeit sorbaállítva, mondta a sorrendet, hogy másodperc, perc, óra, nap, hónap, év, és úgy tovább, befejezve a.. tadaaaaaa - fényévvel!!! Miapicsa?! Na erre az állam azért lekoppant a műszerfalra, mert bár nem várom el, hogy egy általános iskolai tanár a kvantumgravitácóról tartson előadást, de azt talán joggal elvárhatnám, hogy a távolság csillagászati léptékű mértékegységét még csak véletlen se keverje össze az idő mértékegységei közé. (Még jó, hogy a parszek nem került a másodperc és a perc közé, mint pár szekundum :)))
És innen már azt is egyszerű belátni, hogy miért nem jelentett semmit neki, mikor a gyerekünk atomlelkesen arról kérdezgette, látta-e a Csillagok között című filmet (sztenderd válasz: igen? jó, ülj le.), ami bár nem a magas tudományok fellegvára, de ezek után simán elképzelhető, hogy meghaladta a tanerő befogadóképességét.
