Karácsony előtt kaptunk egy értesítést a helyi kéményes cégtől, hogy december 21-én jönnének ellenőrizni meg tisztogatni. Szokásos éves rutin művelet, semmi extra, mivel olaj a fűtés, egy kis kéménypucolás, egy kis kazánsikálás, egy óra, százötven frank, mindenki boldog.
Idén pont úgy jött ki, hogy Frau Igylinek találkozója volt a szomszéd faluban a gumissal, úgyhogy miután a kéményseprő megérkezett, kapott egy kulcsot, hogy ha végzett zárjon be és dobja a postaládába a kulcsot.
Úgy is lett, minden ment mint a karikacsapás. Egészen másnap reggelig, amikor valami furcsa megérzéstől vezérelve lekocogtam a pincébe, és ránéztem a kazánra. A nagy piros kazánon egy kis piros lámpa világítva jelezte, hogy igen, ő üzent, tökéletesen működik a telepatikus összhang, hívhatom is a szerelőt, ha már itt járok.
A szerelő délutánra igérte magát, sebaj, úgysem volt kedvem dolgozni menni, majd dolgozunk otthonról, huszonegyedik század, home office, VPN, kazánszerelő. Valójában nem voltam ennyire laza. Két dolog nem hagyott nyugodni. Az egyik, hogy furcsa együttállás ez itt, miszerint pont előző nap járt nálunk a kéményseprő, ma meg kipurcan a kazán. Gyanús, nem? A másik meg, hogy a kazánszerelős cég nem aprózza el a dolgot, mármint frankilag, kiszállás egy százas, óradíj százötven (hétvégén a duplája!, még jó, hogy péntek van), és akkor még nem beszéltünk az esetleges alkatrészekről...
A szerelő jött, ahogy megígérte, megjegyzem, már ez is valami. A múltkor magyarországon próbáltunk cirkóhoz szerelőt keríteni, nos, több hétbe tellett csak hogy kijöjjön valaki (fűtési szezonban!), aztán még két hét, mire meg is tudta a második "szakember" javítani a cirkót. Mindehhez számtalan telefonálásra volt szükség, és némi gépkönyv-olvasásra (mármint nekem), merthogy gyakorlatilag meg kellett mondani a szerelőnek, hogy melyik alkatrészt cserélje ki.
Végül is, már az is jó tehát, hogy van képzett szakember, aki tényleg is ért a kütyühöz, belátható időn belül jön, még ha jó drágán is.
Csak a biztonság kedvéért megemlítettem a kéményseprős-gyanúmat a szerelőnek, akinek rögtön fény gyúlt a kobakjában, és mondta, hogy na akkor ezt most mindjárt kiderítjük.
És bizony ki is derült a turpisság, drága magára hagyott kéményseprőnk már biztos a karácsonyfát díszítette fejben, vagy az ünnepi menü járt az eszében, mindenesetre a kazán tisztításáról egy picit megfeledkezett. Ez azért sem volt szerencsés, mert a kéményt viszont kitakarította (ezt onnan is tudjuk, hogy elfelejtette visszazárni az egyik kukucskáló-nyílást), meg onnan is, hogy az égéstérbe hulló trutyi jól eltömítette a kondenzvíz-elvezetést, úgyhogy ott, ahol a fincsi olajnak kellett volna égnie, most (kis túlzással) könyékig érő víz állt. Belül, a kazánban, persze.
A szerelő jó fej volt, kijelentette, hogy bizony itt a probléma, hogy a kéményseprő nem rendesen végezte a munkáját, majd szépen kipucolt mindent amit kellett. Közben lőtt pár jól sikerült képet is, dokumentálandó az esetet. Sőt, még a kéményseprő cégét is megpróbálta felhívni, de sajnos ők már elhúztak a karácsonyi pulykát megvásárolni.
Másfél óra múlva a kazán már vígan duruzsolva fűtött, én meg kicsit megtépázott idegekkel nyugtáztam, hogy akkor másnap utazhatunk mi is karácsonyozni.
A januárt mindig keményebb számlákkal kezdjük, most persze jött plusz kettő: a kéményseprős, meg a kazánszerelős. Némi tanakodás után úgy döntöttem, hogy megpróbálom svájciasan intézni az ügyet. Befizettem mindkét számlát, majd írtam egy kellően drámai hangú emailt a kéményseprős cégnek. Leírtam nagyjából a fentieket, becsatolva a szerelő által készített képeket bizonyítékként, meg megadva a szerelő elérhetőségét, ha esetleg kérdéseik lennének, és kértem hogy minimum a kazánszerelő számláját térítsék meg, akkor vagyunk ott, mintha ők elvégezték volna a munkájukat rendesen.
Meglepetésemre másnap reggel kilenckor már jött is a válasz! Elnézést kértek a kellemetlenségekért, természetesen megtérítik a kazánszerelő díját, és egy munkatársuk hamarosan felkeres minket személyesen is az esettel kapcsolatban.
A szám is tátva maradt a meglepetéstől, ennél azért egy kicsit több és anyázósabb hangvételre számítottam a levél elküldésekor, vagy esetleg csak annyira, hogy bocs, ezt megszívtad, mi nem tehetünk semmiről.
Pár nappal később a megtérített számla összege megérkezett a számlánkra, és a napokban mesélte Frau Igyli, hogy becsengetett hozzánk a munkás, aki anno elszaboltálta a munkát. Bocsánatot kért, és hozott ajándékba egy céges esernyőt.
