Másnap Herr Igyli otthon maradt a gyerekekkel játszani, saját dolgait eligazgatni.
Feldobva indultam el, kiöltöztem, trendi ruci, csini csizma, smink, ahogy azt kell egy büszke 3 gyerekes anyukának.
Bemegyek az osztályra, kezet mosok. Benézek a fiam szobájába: miért állnak maszkban felette??? Benyitok, félreáll az egyik apólónő, ránézek a gyerekre, mi ez a piros a hasán??? ....persze tudom, de nem akarom tudni!!!!! Nagyon sajnáljak, kinyílt a sebe, ez itt egy bélszakasz, a sebész már úton van.
Az egyik ápoló elment, az ott maradt riportol, közben fogja üvöltő fiam. Épp pelenkázta ezelőtt 5 perccel és egyszer csak kibuggyant. Fogjam meg egy kicsit a gyereket - félig felültetve tartotta - elszalad nyugtatóért. A gyerek üvöltött, ettől befeszült, további belek jöttek ki. Kiabáltam hogy jöjjön valaki. Valóban rohant az ápoló, fecskendővel a kezében, adja amit kell, határozott hangon kijelentem, hogy ne hagyjanak egyedül többet. Oké, úgy lesz!
Telefonnal a kezében megjelenik a sebész, ránéz a gyerekre: "készítsék a műtőt"! Üdvözöl, mint láthatom kint van a bele (ezt minden más körülmény között viccesnek vagy morbidnak találnám, de ez egyik sem volt, ez volt maga a valóság, CSIPKERÓZSIKA ÉBRESZTŐ!!!) azonnal viszik a műtőbe. Mondott meg pár szót arról, hogy a légzése a műtét után nehezedni fog, lélegeztetni kell majd, meg ilyeneket, de csak kinézni tudtam magamból. Meg hogy a belei most ki vannak téve fertőzésnek, meg kiszáradásnak blablabla.... ne fecsérelje már rám a szót, vigye!!!! Minden világos, köszönöm a tájékoztatást, köszönöm hogy összevarrja a fiam, viszlát! Elviharzott. Jött az aneszteziológus, egyeztetett az ápolóval, hogy mennyi nyugtatót adott be, feljegyezte, bemutatkozott nekem, minden rendben lesz, van-e kérdésem. Nincs, csak gyorsan ahogy lehet, vigye. Úgy lesz, minden rendben lesz! - ígéri
Csend lett. Egyik oldalról az ápoló, aki valóban nem hagyott ott, másik oldalról én fogtam a fiam, akinek a hasán kint piroslottak a belső szervei. Az apólónő kedves, ezt ő nem akarta hogy én is lássam, meg valójában ha már így alakult, elmondja, hogy jó színe van a bélnek, ez jót jelent. Na erre elkezdem bőgni, de észbe kaptam, abba is maradt, ha most összeesek, csak rontok a helyzeten. Maszkot nyújt egy ápoló, felveszem, nehogy kihulljon valami fertőzés belőlem.
2-3 perc után szól a telefon, indulhatunk a műtőbe. Az egyik nővérkével együtt eltoljuk a liftig a kiságyat, egy másik nővér az infúziós állványát. A műtős folyosó bejáratáig kísérhetem, most el kell köszönjek. Fiam, a kurva életbe, megoldod majd ezt is, gyerünk, megcsinálod!
Fejemet fogva sírtam.
Eljött az idő értesíteni az apját.... ezt most hogy kommunikáljam le? Kilógott a fiad bele? Fagyis mama éppen ma készül hazamenni, ha megtudja, nem akar majd hazamenni, akkor hogy piheni ki magát, egy hét múlva jön vissza úgyis, neki mennie kell most.
Herr Igyli volt a vonal túlsó végén. "Figyelj, ne ijedj meg, kinyílt a gyerek sebe" - gondoltam ennyi most elég elsőként, aztán sorjában elmondtam mi van, nagyjából. Pl. a lehetséges légzési dolgokat majd műtét után ráér....
Utánam induljon? Nem, megcsinálom egyedül, nem lesz gond, tenni nem tehet úgyse semmit, ha elindul a család megijed, semmi értelme. Ha nem tudok este hazavezetni, majd a zürichi barátainknál alszom vagy hazahoznak, elintézem, nem lesz gond, a gyerekre kell csak gondolni!
...fagyis mama jobb, ha nem tudja.
Másfél órája lehettem a váróban amikor kihozták. Egy ápoló tolta az ágyat, egy az infúziós állványt, egy pedig pumpálta a levegőt. Átviszik az egy emelettel lejjebb levő intenzívre, ott fekszik majd, szólnak ha mehetek hozzá, minden a legnagyobb rendben van - mondta, mindeközben a kézi pumpás lélegeztetőt nyomogatta, majd becsukódott a liftajtó. ....azta de rendben van!.... A következő lifttel mentem utánuk.
Új szint, ébredős intenzív
Ez nem a mandulaműtét utáni ébredős rész... Amikor lehetett, jött értem egy ápoló. Bemutatkozott, megmutatta mi hol van, a mobilomat itt teljesen ki kellett kapcsolnom, könyékig be kellett mosakodnom.
Látványra megint csak jól nézett ki a fiam, most nem tudom, ez is valami "minden anyának a sajátja a legszebb" dolog, de ha elvonatkoztattunk a csövektől egy teljesen jól kinéző csecsemő feküdt előttem. ....lélegeztető gépen, intubálva. Hát fiam, csak találtak egy testnyílást, amiben még nem volt cső.
5 órát volt lélegeztető gépen. Ezalatt 4 óra azzal telt el a magam részéről, hogy számolgattam: vajon ha dec. 2-án született és ma dec. 20-a van, akkor mennyi idős? ....az eredményt nem tudtam realizálni. Ennél mélyebb ponton soha nem voltam még. A maradék egy órában megkeresett a sebész, beszámolt arról, hogyan építette fel a fiam hasfalát és hogy a műtét amúgy jól sikerült, ha minden rendben, akkor pár nap múlva kezdhetjük elölről, 5 ml folyadék bevitelével. Arra nincs túl egyértelmű válasz, hogy miért nyílhatott szét a seb ennyi idő elteltével.
Aztán beszéltem Herr Igylivel, majd bolyongtam egy kört a kórház körül. Ezen az osztályon boxokban vannak a betegek, nem néztem be sehova, de a szülők arcán tükröződik a baj nagysága, sehogy sem fért ez bele Frau Igyli rózsaszín világocskájába, újra ÉBRESZTŐ Csipkerózsika!!!
Végre magához tért Kicsike. Ahogy már előtte is mondta az ápolója, önállóan is fog tudni lélegezni, látja? Persze hogy fog tudni, eddig is tudott, ez nem lehet másképp! Valóban tud lélegezni egyedül, extubálni kell, fáradjak ki a folyosóra.
- Fiam, most kimegy anya, de visszajövök, hidd el, tényleg nem erről szól az élet, majd ha együtt síelünk, az lesz ám a jó! - Kimentem. Bekapcsoltam a mobilt, Herr Igyli örült a fejleményeknek, a magától lélegző fiának.
Visszamehettem, 2 óra hosszat üldögéltem mellette, fogtuk egymás kezét. Estére minden rendben lett vele, nem igényelte az intenzív ellátást, mehetett vissza a neonatológiára. Aznap csak mi hagytuk el ezt az intenzív osztályt. Segítettem visszatolni, még álltam mellette egy ideig, majd elindultam haza.
Nem gondoltam semmire, kiürültem.
Éjfél felé telefonon érdeklődtem felőle. Bármikor telefonálhatok és kérdezhetek, mi újság, hogy van. Most morfint kap, mélyen alszik.
Másnap reggel később mentem be, mert nagymama-váltás volt nálunk, Fagyis mama elment, Traktoros mama vonata később jött. 11 felé értem be, a morfin hatására alszik egész nap, ültem mellette estig, aztán hazamentem. Aki csak dolgozott aznap az osztályon mind odajött hozzám, hallották mi volt, akarok-e beszélni róla, mit tehetnek értünk? Délutánra a szociális háttérfigyelős nővérke lett a fiam ápolója. Megkérdezte hogy vagyok, hogy tudtam feldolgozni a tegnap történteket. Mondtam neki, hogy a cél lebeg a szemem előtt, hogy gyógyult lesz a fiam, a sebész is ezt mondta, most erre koncentrálok inkább. Helyeselte, ez így jó, de ugye tisztában vagyok vele, hogy ez egyszer majd ki fog bukni belőlem. Ezt a korrektséget értékelem a legjobban. (Magamban persze azt gondolom, hogy "ugyan, kit zavar, ha már együtt van újra a családom és bőgök egy jót".)
A barátoknak már megírtuk, hogy jobban van, a mai levelekre mit válaszoljak? Kinek rondítsak bele a karácsonyi készülődésebe? Aki írt, annak megírom, ez van, bocs. (Persze a részletekbe nem megyek bele, bár mind a két barátnő tudja mi van egy nyitott seb olvasatán) Leu72 már túl van a maga morfinos sztoriján, tőle kérek lélekerősítőt, neki megírtam mit láttam, nem szívbajos, majd helyrerakja a fejem. Fagyis mamának annyit mondtunk, hogy rosszul van, visszakapta a szondát. Már erre a hírre is sírt. Anyu, nem hazudtam, tényleg visszakapta a szondát.... csak nem mondtam hozzá a teljes igazságot... jobb ez így!
Újrakezdés
Történt ami történt, spongyát rá! Próbálták már csökkenteni a morfinadagját, de sajnos még túl erősek voltak a fájdalmai, vissza kellett állítani. A morfin a gyomor ellen dolgozik, de most nagyobb szükség van a fájdalomcsillapításra. A gyomorszondájából a történtek ellenére is egyre jobb színű folyadék jött, kedd reggelre pedig tele lett a pelenka! Ennél jobb hír nem is várhatott minket, naggggyon örültünk! Ugye, hogy át tudnak értékelődni a dolgok? Mit vagyunk kiakadva egy kis kilógó béltől, 2 nap múlva - ahogy ezt a sebész megmondta - már mehet minden tovább!
A karácsony előtti napon megbeszélésünk volt az orvossal. Összefoglalta az eddig történteket, és hogy a jövőben mi fog várhatóan történni. A lényeg: fiunkat egészségesen fogjuk hazavinni, a jövőben semmilyen kezelésre, műtétre nem fog szorulni. Peches beteg, de meglesz, megcsinálja!
Ez nekem elég is, gyerünk fiam, megcsinálod!
