Pár hete Igyli fiú izgatottan mesélte, hogy az iskolai zeneórára be lehet vinni saját hangszert, megmutatni a többieknek. Az órát Frau Rémisztő Fapofa tartja, akiről már írtunk. Valószínűleg a Landiban 10kg-os kiszerelésben kapható tüzifában több zeneiség bújik meg, mint benne, de ez nem annyira lényeges, a helyi parasztgyerekeknek jódlizni jó lesz ez is.
Természetesen nem is a mi fiunkról beszélnénk, ha ő már nem zsírozta volna le még megkérdezésünk előtt, hogy ő is beviszi majd az elektromos gitárját. Sőt, mivel Frau Hideglelés keni-vágja a témát, még azt is megkérdezte a fiunktól, hogy erősítőt is viszünk-e? Hát persze.
Nem emlékszem, hogy erről a gitár témáról írtunk-e már, úgyhogy emlékeztetőül csak annyit, hogy Igyli-fiú tavaly év végi bizonyítványáért kapott egy brutálisan piros stratocastert (az ő méretéhez illő 3/4-eset), meg egy passzoló erősítőt. Az erősítő kiválasztásánál egy kicsit előbbre tekintettem, hátha a gyereknek bejön a dolog, és 18 évesen tolja majd valami zenekarral, úgyhogy olyat vettünk, ami kisebb-nagyobb bulik hangosítására is elég lenne :).
Én persze paráztam egy kicsit, mert Igyli-fiú érzékeny lélek, ha jól sül el a dolog, az egekbe megy, de ha rosszul, akkor bizony lehet majd ápolgatni a lelkét heteken át. Arról nem is beszélve, hogy természetesen gitártudása finoman szólva is limitált: a kötelező Smoke on the Water taktusok mellett megvan még a "Kis kece lányom" és egy pár másik magyar népdal. Ez utóbbiak mondjuk nem tipikusan elektromos gitár darabok, de azért ott is jól szólnak, meg aztán multikulti is, ugye.
Fiunk előtt volt már mindenféle hangszer: fuvola, klarinét, schwyzerörgeli (muhaha :)))) ), na, ezután jöttünk mi. A nagy nap reggelén bepakoltuk a motyót a kocsiba, és irány a suli. Kicsit késésben voltunk, úgyhogy már mindenki az osztályteremben ült, mikor beléptünk, ifjabb Igyli kezében a piros gitárral, én meg az erősítővel. Na azokat az arcokat soha nem fogom elfelejteni! Frau Rémisztő nyilván most is fapofával nézett egy darabig, aztán mondta, hogy tegyük hátra a sarokba a cuccot. Úgyhogy keresztülvágtunk az osztálytermen, és figyeltem a gyerekek arcát. Arra azonban még én sem számítottam, hogy a lányok minimum harmada tátott szájjal nézett, a többiek meg a wow, cool, geil, stb. morajlással értékelték a bevonulást.
Hazafelé már Frau Igyli intézte a szállítást, és mint megtudtam, a műsor nagy sikerrel, és a Smoke on the River többszöri ismétlésével zárult, Igyli-srác pedig teljesen feldobva jött haza, és minden valószínűség szerint egy hétmérföldeset ugrott előre az osztály menőségi rangsorában (főleg a lányoknál :)) ).
