(Előzmények: Terhesgondozás Svájcban)
Elérkezett a várva várt nap. Hajnal 4-kor telefonáltunk a kórházba, második csengésnél felvették. Elmondták, hogy hova menjünk, melyik ajtó felől juthatunk be. 15 perc múlva ott voltunk, addigra a ctg helységet előkészítette a szülésznő. Itt vizsgálatra kerül általában sor, nálam elmaradt, egyből bekísért az általam kiválasztott szülőszobába. Itt nincs fogadott orvos-szülésznő rendszer, ill. létezik az a fajta biztosítás is, de azt tartsuk meg Károly hercegnek és a forma 1-es csapatoknak, tehát az aktuális ügyeletesnél szül az ember. A szobába érve sem volt valami nagy vizsgálat, odahaza emlékszem hárman is versengtek ki mér több ujjnyi méhszájat, itt csak a szülésznő vizsgált, de mihelyt érezte a baba fejét, nem is firtatta tovább a méhszáj nagyságát.
Mindkét szülésre hasonlóképpen érkeztem: Magyarországon 10 perces, Svájcban 5 perces fájások, álló burok (nem folyt el a magzatvíz). Magyar folytatás: burokrepesztés -aztán hogy igaz vagy sem, sose fog kiderülni-, érzéstelenítésre nincs idő, 2 és fél óra múlva meglett a fiam. Svájci folytatás: megkérdezte kérek-e érzéstelenítést. Kértem. Hívta az orvost, aki elmondta mivel jár, majd vért vett, szombat hajnalban küldte a laborba, 20 perc alatt ott volt az eredmény, hogy kaphatom, nagyjából 5 perc múlva már az aneszteziológus dolgozott rajtam. A művelet végeztével a szülésznő előfűtött takaróval betakart, lekapcsolta a villanyt, felkapcsolta a sókristály hangulatlámpát, Herr Igylinek odatolt egy fotelt, elmondta hol van, melyik számon érjük el ha szükség van rá, jó pihenést kívánt és elment.
Hamar szükség lett rá, éppen műszakváltáskor, ekkor a "régi" szülésznő megkérdezett minket, hogy maradhatna-e, mert mostmár kiváncsi ennek a szülésnek a végére :). Persze hogy szívesen láttuk. Hamar lett gyerek itt is, 7.36-ra megszületett a kislányom. Élményben az érzéstelenítés miatt összehasonlíthatatlan a két szülés, a körülményeket tekintve... aki az alternatív szülőszoba híve, jobban fogja magát itt érezni :), nekem a normál tökéletes, de ez egyéni vélemény, eltérés csak a huzat színében volt :). No, azért most modernizáltam magam: ráültem egy giga nagy labdára, pár helyen otthon is van ilyesmi: háááát, nem volt elég a magam baja, még az a labda instabillá is tett, focizni meg nem nagyon támadt kedvem. ÉÉÉs, vittem magammal cd-t, hogy zenét hallgassak. Erre otthon is lett volna mód, de akkor még dolgoztam a komolyzenei iparban, mikor megkérdezték kívánok-e zenét hallgatni "ma nem dolgozom" volt a válasz. Mostanra már kívántam a zenét :). Valami oknál fogva (nem beszéltek nekünk róla, de kislányunk lázasan érkezett e világba, talán azért) hosszabb ideig maradtunk megfigyelésen a szülőszobában, mint 2 óra. Egyszercsak a szülésznő érkezett: zsúrkocsin egy tálca reggelivel és egy aznapi ingyenes parkolásra jogosító kártyával Herr Igylinek (no, csak találtunk még egy ingyenes dolgot Svájcban :))
Aztán az élet ment tovább, felkerültünk a gyerekágyas osztályra....
