-ahogy ezt a kismama látta-

Első gyermekem Budapesten, a "nyóckerben" szültem. A sors úgy hozta, hogy a
másodikat Svájcban, egy kisebb város kórházában. Láttam különbségeket,
ezeket szeretném leírni, laikusként, csak úgy, ahogy egy kismama láthatja, átélheti. Amiket leírok, az nem feltétlenül igaz az összes magyar, ill. svájci kórházra.

Magyarországon szerintem nincs egységes terhesgondozás, valaki praxisba, valaki kórházi rendelőbe, sztk-ba, és ezek variációiba járnak. Egy dolog közös: ha máskor nem is, de szülésnél biztosan fizet egy elég nagy összeget (TB-n felül, persze).

Svájcban nekem normál biztosításom van (fapados :)), kb. 150 frank havonta.
Napi árfolyamot mostanában nem néztem, de nem kell azon agyalnom, hogy kell-e dugdosni pénzt a dokinak, vagy sem. Svájcban mindent a biztosító fizet a terhesgondozás alatt. Mindent: vizsgálatokat, és ha szükséges, a gyógyszereket is. Néztem is nagy szemekkel, mikor az első orvos által felírt recepttel elmentem a patikába és fizetés nélkül távozhattam, mert a patikus csak a biztosítási kártyám kérte, hogy majd Ő elrendezi a biztosítómmal. A kórházban pedig a kezembe nyomott az orvos egy 100 db-os terhességi vitamint (Elevitet).

Egy kicsit menjünk vissza az időben: mindkét országban azonosan indul a dolog: terhesség
felismerése, majd kb. 8-9 hetesen elcammog az ember a dokihoz, aki -jó esetben- igazolja
magzatunk létezését. Magyarországon 4 kötelező vizsgálat van, de nagy többség havonta
jár kontrollra és közte védőnői látogatásokra is el kell hogy menjen, kötelezően ajánlott
programként. Svájcban kismamáknak nincs védonője már csak a megszületett gyereknek van akkor, ha kéri a szülő, díja egyszeri 25 frank, amiért bármikor telefonálhat segítséget kérni és tanácsadásra is eljárhat bármikor.

Pesten praxisba jártam havonta, szerintem jól felszerelt rendelője van/volt a dokimnak, még egy kisebb uh masinája is volt. Sajnos időbeosztással nem foglalkozott, így sokszor kellett legalább 5 előttem érkezőt megvárni, míg bejutok. Csak arra a bizonyos 4 vérvételre, laborra és a  36. héttől ctg-re kellett a kórházba járnom, várni a soromra (ott is).
Svájcban valamiért az első látogatásom nem vették még terhesgondozásnak, ennek
miértjét nem kérdeztem, nem tudom. Egy praxisba jártam 20hetes "koromig". Kissé meglepő volt az udvarban a három zebra. A perzsaszőnyeg... na, jó, szinte azért jártam oda, hogy állhassak ilyesmin is :). Első alkalommal kicsit farkasszemet néztem a parkolóórával, hogy ugyan itt mennyit kell majd üldögélni. Bedobtam egy órára való összeget, lesz ami lesz izgalommal. Beérve a rendelőbe recepciós néni fogadott. Aztán hipp-hopp adott egy poharat a kezembe, küldött a mosdóba, majd kiérve onnan már ültetett a székbe, vért vett, vérnyomást mért, búcsúzóul pedig ráállított a mérlegre (sajna muszáj volt, addig nem engedett a váróba). 5 perc sem telt bele, megjelent a doki, bemutatkozott és vitt is a rendelőjébe. Közben a recepciósnak álcázott ápolója már adta is a kezébe a vér- és vizelet eredményem, amit a pultja alatti titkos mini-laborban már le is futatott. Vizsgálat kb. 10 perc, hipp-hopp csoda uh masinával. Nem győztem verni odakint a parkolóórát, hogy adja vissza a pénzem, kb. 20 perc alatt végeztem "tokkal-vonóval".
Imádtam ezt a helyet, kár, hogy svájcban normál esetben (mint hittem, én is az vagyok) 6 hetente hívnak csak terhesgondozásra.

25 hetes terhesen költöztünk egy másik svájci helyre, akkor kerültem át ebbe a bizonyos kisváros kórházába. A terhesgondozás pontosan ugyanúgy zajlott, mint a praxisban, csak nem voltak zebrák (és perzsaszőnyeg) és a recepciós néni fehér köpenyben volt, de ugyanolyan módszerrel dolgozott, mint civilruhás kollégája. Nagyjából a kórházban is 20 perc alatt végzett az ember. Ez egyszerűen lenyugözött. Mindig akkor, amikor időpontom volt, mindig mosolyogva...hihetetlen. Ami zavaró volt számomra pontosan ebből a gyorsaságból ered: vajon érdekel itt bárkit is, hogy pontosan mi a helyzet "odabent"? Merthogy a fiammal Pesten genetikai vizsgálat, afp (bár ez pont egy véleményeket megosztó vizsgálat), ilyen-olyan vértesz, miegymás, amiket mindenkivel megcsináltatnak, hogy van-e rendellenesség, amiről tudni kell. Első nagyobb vérvételem a 32. hétben volt. A bugyim is csak szüléskor kellett levenni, itt nincs méhszájellenőrzés, ami otthon a 27. héttől azért sűrűsödik, de a 36. héttől hetente biztos van. Van akinek sokkal jobban tetszik ez a fajta kontroll, nem birizgálják sem a magzatot, se a kismamát, hiszen úgyis minden rendben van. Nekem azért volt ez furcsa, merthát a fiammal eljártam minden létező dologra, a második gyerekem meg ne kapja már meg ugyanazt??? Már magzati korában jobban hanyagolom a másodikat, mint az elsőt? Józan ésszel ez hülyeség, de terhesen másképp látja ezt az ember.

És lőn, az a bizonyos "kisördög" kimutatta a foga fehérjét, volt alapja kétejeimnek: hiába a csili-vili, gyorsaság-pontosság, hiper-szuper uh gépek, csak becsúszott egy bibi: nyáron hazautaztunk, gondoltam elmegyek a régi dokimhoz potya uh-ra (igen, ilyenkor annyira meghibban az ember, hogy állandóan látni akarja magzatát). Kiderült, hogy van egy rendellenességünk. 100-ból egy terhesség ilyen, de ha én vagyok ez az egy, nagyon-nagyon rossz érzés. Mivel ez a 30 hétben derült ki, ideje utánanézni pontosabban is, okozott-e problémát a magzatban... ájulás. (Végülis nem okozott, lelövöm a poént: egy egészséges gyereket szültem végül, szerencsések voltunk.)

Visszaértünk Svájcba, mentem a dokimhoz, kicsit beszélgettünk, majd felhoztam a témát: tiszta szituáció volt: a doki nem vette észre a rizikófaktornak számító rendellenességet. Világ omlott össze bennem: most hol szüljek? Ott, ahol tényleg a legszuperebb a felszerelés vagy ott, ahol számomra már bizonyított a szakértelem? Nehezítő körülményként az otthoni dokim azt mondta, hogy a 35. héttol ctg, a 38.héten -ha addig nem kell- elindítaná a szülést. Ezzel szemben a svájci: ha nem indokolt, szülésindítás nincs, hirtelen magzatelhalás normál terhességeknél is fennállhat, ctg a 40. héttől van csak.

Utólag bárki nagyon okosakat mondhat... mindenesetre mi orvost váltottunk ebben a kórházban. Biztosra veszem, hogy volt visszhangja az esetünknek, mert az új doki egyből azzal kezdte, hogy a kolléganője nem követett el hibát, már az előző dokinak -ahonnan elköltöztünk- látnia kellett volna a problémát. Aha... szóval a tisztelt kolléganő úgy vett át egy beteget, hogy meg se vizsgálta normálisan??? Tényleg nem hibás? ...de hogy ki hibás ebben engem nem érdekelt, vizsgáljon meg valami írni-olvasni tudó, és mondja a híreket a gyerekemről. A hírek pedig mindig jók voltak, amik persze engem nem nyugtattak meg, de Herr Igyli tartotta bennem a lelket, hogy a történtek után is merjünk bízni. Az új dokitól kérésre kaptam ctg vizsgálatot a 39. hetemre. 39. heti ctg: minden rendben, anyuka sokkos csak. 39hét+4nap: egészséges gyerekem született.

Nehéz volt a döntés, hiszen abban az országban vagyunk, ahol egy felmérés szerint a világon a 4. legjobb az egészségügy, Magyarország ugyanezen a listán a 27. De én pont azt a két dokit fogtam ki, akik nem vettek észre egy problémát, ami miatt másképp is végződhetett volna a dolog. A magyar doki véleményét pedig semmi nem erősítette meg, akit hozzáértőt kérdeztünk, az mind azt mondta, hogy evidenciában kell tartani ...??? szerencsésen végződött, ne rágjuk magunkat ezen, de az igazsághoz hozzátartozik ez is.

Mint Magyarországon is, itt is lehetőség volt szülöszoba látogatásra. Akárcsak otthon, kis előadással indult a dolog (bár itt narancslével fogadták az érdeklődőket). Az előadáson elhangzottak a helyi szokások, értem ezalatt a szülés közbeni ottani szokásokat. Ezek otthon is helyfüggők, de a kérdések ugyanazok: gátmetszés-repedés, fájdalomcsillapítás. Itt némi különbséget fedeztem fel: odahaza a homeopátiás készítményeket ha visz a kismama, akkor van, de mintha olyat nem olvastam volna, hogy a kórház adna ilyesmit. Itt van mód rá. Még akupunktúrás érzéstelenítésre is van mód, ennek ki volt írva az ára (lehet, hogy ezt nem támogatja a biztosító: 60 frank volt). Aromaterápiás segítség is van. A fájdalomcsillapítók, ami még van, azok otthon is: epidurál és társai. Elmondta az előadást tartó főorvos, hogy kérni lehet a császármetszést, nem szeretik ugyan, de megoldható.
Kaptunk tájékoztatást, hogy mikor induljunk be szülni, hova telefonáljunk előtte -merthogy ezt kérték-, és mit kell bevinnünk magunkal. (itt az "ein paar finkly"-vel bajban voltunk, miért is kell pintyet vinni a szüléshez??? :) de aztán kikövetkeztettük: svájciul a baba cipője :) )
A szóbeli bemutatás után a szülőszobák és a gyerekágyas osztály bemutatása. Ott gyanút fogtam, hogy nem lesz rossz dolgom kórházi benttartózkodásom alatt. Sokféle módot választhat az ember: van egy maja székes, egy jakuzzis és két normál szülőszoba ebben a kisvárosi kórházban. mindegyik szoba rózsaszín, még a normál szobában a szülőszék huzatja is. Tetszett, hogy a falból kapaszkodók lógnak le, persze rózsaszínek. Bemutató alatt több kismamának támadt kedve csimpaszkodni ezeken :). A műtőket itt sem mutatták meg.

A gyerekágyas osztályt is meglátogattuk. Családi szobák, egyágyas szobák és a normál biztosítással rendelkezők kétágyas szobái. Az természetes, hogy fürdőszobás mindegyik. Már a kapott listán is gyanús volt, hogy a szülés utáni higiéniai kellékeket nem írták, hogy vigyünk, hát kérem, itt az ellátáshoz ezek is hozzátartoznak. Minden ágyhoz szoptatópárna is van.

A látogatás után is furcsa volt nekem ez az egész: egyből felhívtam a magyarországi egészségügyben dolgozó testvérem, hogy elmeséljem micsoda jó dolgokat láttam aznap este és hogy mennyire aggódom mégis... kár, hogy megcsorbult a hitem az itteni orvosokban. Külsőre a svájciban szeretnék legközelebb is szülni -ha lesz még ilyen-, de talán tiszta lappal, más orvossal.