Nos, ugye a svájciak nem a flexibilitásukról híresek. Sok jó dolgot el lehet róluk mondani, de ezt nem. Általánosságban irtóznak minden nem tervezett, nem hosszan átgondololt, neadjisten rögtönzött dologtól, még akkor is, ha a sok gondolkodás után sokszor a végeredmény ugyanaz lesz, mintha simán csak belevágtak volna. Persze van amikor tényleg számít az átgondololtság, és ez azért hosszú távon és bizonyos területeken hasznos tud lenni.
Most ez arról jutott eszembe, hogy legkisebb Igyli lassan három éves lesz, és úgy gondoltuk, ideje lenne valami közösségbe járnia. Persze a hivatalos ovi majd csak két év múlva lesz esedékes sajnos, így marad a Spielgruppe mint elérhető árú óvodai előkészítő. Két számításba jövő hely van a közelünkben, az egyik a mi falunkban, a másik a mellettünk levőben, ahová a nagyobbik gyerekek is jártak. A helyi játszócsoportban már nem volt hely, és ők is előírják a betltött harmadik évet. A szomszédos falu játszócsoportjában is ugyanaz a korhatár, de mivel ott régebbről ismernek már minket, ezért rákérdeztünk, és már mehettünk is egy próba-délelőttre (azaz, ugye két órára).
Természetesen kiderült, hogy kisfiunk szuper aranyos és nagyon jó fiú, meg ugye hely is van, hát így esett, hogy most már hetente egyszer két órára ő is jár a "bimm-bammos iskolába" (azért hívjuk így, mert a terem a templom alagsorában van, és azért iskola, mert ugye a nagyok is oda indulnak reggelente).
