Hihetetlen, de nagyfiunk már a harmadik osztályt kezdte el hétfőn.
Már írtam korábban, hogy ifjabb Igyliék valami iszonyatosan ódivatú folyóírást tanulnak, amit sok helyen már itt is leváltottak/leváltanak egy modernebb, kevésbé kacifántos, gyorsabban megtanulható és alkalmazható írásra. Nem utolsósorban sokkal olvashatóbbra is.
Természetesen Közép-Svájcban nem ez a helyzet :)
Ma reggel kisfiam mesélte, hogy kaptak új tollat az iskolában, mert már tollal fognak írni. Meg is mutatta, klassz, egészen rövid, a kezük méretéhez illeszkedő, modern színekkel, kicsit vastagabb, így könnyű fogni, és az ujjtámaszos kiképzése is segíti a biztos fogást.
Levettem a kupakját, és akkor ért a meglepetés: töltőtoll!
Igen, annak idején olvastam is a régi Schnürlischriftről, hogy ennek a sok kacifántnak csak a töltőtollas írásnál van igazán értelme, úgy lett kitalálva, hogy ne nagyon kelljen felemelni-letenni a tollat, ezért is a sok bonyolult és (golyóstollal felesleges) kacskaringó.
Így már összeállt minden. Őszintén szólva nem tudom, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek? Egy részről mókás, vagy akár lehet pátosszal hozzáállni, hogy ez igen, itt még élnek a régi hagyományok, rendes nevelés, stb.
Másrészről viszont azt is gondolhatom, hogy ez az egész teljesen felesleges erőpocsékolás. A legtöbb gyereknek valószínűleg kínlódás, felesleges tintafoltokkal és stresszel. Arról nem is beszélve, hogy pár év múlva az egész feledésbe merül, szinte senki sem fog töltőtollat használni közülük, legtöbbjük még tollat sem. Vagy azért, mert a kőművesnek ceruzája van, vagy azért, mert inkább a billentyűzetet fogják használni. Mondjuk legalább ez utóbbit is tanítják az iskolában.
