Nem gondoltam volna, hogy mégegyszer belefutok egy budapesti építkezős (pontosabban bontós) projektbe, de mivel mégis így alakult, mesélek egy kicsit a tapasztalatokról.
Van egy kicsi házunk Pesten. Elég régi épület, annyi bizonyos, hogy 1930 körül már állt. Jó tíz éve mikor megvettük, iszonyatos állapotban volt, aztán persze szépen lassan (nagyon lassan :) felújítottuk. Mindenre aztán már nem jutott időnk, mert időközben kiköltöztünk ide, de azért egy-két kivételtől eltekintve egész klassz lett.
Nos, a kivételek közé tartozik az a kis melléképület is, ami már legalább 50 éve rogyadozhat a kert végében, és az elmúlt években végképp kilehelte lelkét, de annyira, hogy most már muszáj lebontani. Nem olyan nagy dolog, úgy 20 m2 lehet az egész, de mivel rajta van a földhivatali nyilvántartáson is, gondoltuk nem árt, ha utánajárunk, kell-e valami engedély a bontáshoz.
És ekkor visszatértek a régi szép emlékek... Arról, hogy egyszer már körbejártuk az összes létező hivatalt egy hasonló kérdéssel, amikor a felújításkor le akartunk bontani egy rogyadozó kéményt... Akkor úgy tíz helyre telefonáltunk, anélkül, hogy bármiféle definitív választ kaptunk volna az egyszerű kérdésre: kell-e engedély egy kémény lebontásához? A legfantáziadúsabbak a kéményseprők voltak, akik szerint nem, nem lehet, mert hiszen "kémény nélkül nincsen ház", vagy valami hasonló. Nyilvánvalóan már akkor is a múltban éltek, ami - ahogy hallottam -, azóta sem változott sokat. Akkor végül bevállalósak voltunk, és a kéményt mindenféle bejelentés nélkül pikk-pakk szétkaptuk.
A helyzet azóta javult, tegnap Frau Igyli mindössze 6 helyre telefonált, mire talált valakit, aki kompetensnek érezte magát. Kb. ez volt a sor, némelyik helyen több ügyintézővel: kerületi építésügy, fővárosi építésügy, közlekedési felügyelet (valaki kicsit benézte a telefonszámot, vagy csak nagyon le akart pattintani :)), földhivatal, fővárosi kormányhivatal. A bonyodalom már ott kezdődött, hogy az első ügyintéző helyrajzi számot kért, amit mi nem vágtunk fejből, persze gondoltuk a cím alapján nyilván ugyanoda jut a nyilvántartásban. Természetesen nem, jó nagy keresgélés lett belőle, aztán szerencsére valami email mélyéről előástam a számot, így nem kellett a pincében keresgélni a régi földhivatali papírokat.
Végül az jött ki (amit már én is kiolvastam előtte a törvényekből 15 perc utánaolvasással, pedig nekem nem ez a munkám), hogy engedély, és bejelentés sem kell a bontásról, viszont a földhivatalhoz be kell jelenteni, hogy kiszedjék a nyilvántartásból.
Szóval egyszerű a dolog. Vagyis mégsem, mert a nyilvántartásból törléshez beszélt nekünk az előadó a Bizonyítási Eljárásról: előtte, utána fénykép, geodéta, épületmegszüntetési vázlatrajz, benyújtani, blabla.
Oké.
Egy kérdés: miért van legalább 10, de biztosan nem kevesebb alkalmazott: építésügyi előadó, titkárnő, építész, főépítész a kerületi önkormányzat építésügyi osztályán, egyáltalán, miért van ilyen osztály, ha nem tudják megmondani, hogy kell-e engedély egy épület lebontásához, és képtelenek max. három kattintással egy helyrajzi számot megtalálni cím alapján?!
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy direkt összehasonlítási alapunk is van, mégpedig az itteni helyzettel, mivel tavaly pont ezt csináltuk a kerti faházunkkal. Jó, nem lebontottuk, hanem eladtuk, nem 20 négyzetméteres volt, hanem 12, de ez mégiscsak Svájc, a bürokrácia hazája. Nem?
Nos, hogyan is ment itt a dolog? Először is, felhívtam a falu önkormányzatát, elmondtam, hogy mit szeretnénk: eltüntetni a faházat. Válasz: semmi gond, de pár dologra oda kell figyelni. Első, ha bontunk, a bontott anyagokat megfelelő módon kell hulladékkezelni. Eladjuk, elviszik, nem gond. Második, mi lesz a helyén? Fű, térkő, oké, sima ügy. Harmadik, ha készen vagyunk, írjak nekik egy emailt, amiben leírom, hogy a megbeszélés szerint az x helyrajzi számú épületet lebontottuk/eladtuk, ezt ő továbbítja a céghez, aki nyilvántartja a földhivatal-szerű adatokat. Ehhez két perc alatt még megkereste, illetve elmondta, hogy én magam is hol nézhetem meg a nyilvános webes felületen a házunk adatait (tulajdonos, helyrajzi szám, méretek, terület, stb.).
Öt, max. tíz perc volt, nem több. Mikor a faházat elvitték, írtam neki egy levelet, válaszolt, megköszönte, kész. Ennyi.
