Ilyen is van itt. Családi házaknál, lakásoknál a tulajdonosnak 20 évente át kell vizsgáltatnia az ingatlan elektromos hálózatát, hogy az megfelel-e a normáknak és biztonságos-e. Persze ez nem csak lakóingatlanokra vonatkozik, a 20 év a legritkább megkövetelt periódus, kórházakban egyéb más helyeken akár két évente is ellenőriztetni kell az installációt.
Hogy is néz ki ez? Először is kap az ember egy kedves levelet az önkormányzattól, hogy ideje vagyon az ellenőrzésnek, és hat hónapon belül mutassa be a biztonsági tanúsítványt.
Persze az ellenőrzést nem végezheti el akárki: van egy lista az akkreditált ellenőrökről, onnan lehet válogatni. Kikötés az is, hogy ez a szerelő korábban nem dolgozhatott a ház elektromos hálózatán, szóval nem lehet kihívni egyszerűen a szokásos villanyszerelőt (bár a múltkori villanyórás szerelőt úgysem hívtam volna újra, szóval végülis mindegy).
A továbbiakban, ha az ellenőr talál valami nem megfelelőséget, akkor már jöhet bármelyik villanyszerelő, aki megoldja a problémákat, és igazolja ezt az ellenőr felé.
Jó kis rémtörténeteket lehet olvasni egy-egy ilyen ellenőrzésről, hogy mi mindenbe tudnak belekötni. Természetesen a házunk 10+ éves macedón tulajdonosi múltjával bennem egy csepp aggodalom sem volt, tudtam, hogy egészen biztosan semmit sem barkácsoltak el, szét, össze-vissza. Ja, nem :)
Szóval miután megegyeztünk a kiszemelt ellenőrrel az időpontban (egy egyszemélyes cég a szomszéd faluból, kicsi, egyszerű, ez volt a stratégia), én magam vettem kezelésbe az ügyet, és mentem végig a házon. Azt már tudtam, hogy a FI relé megléte kritikus. 2000-valamennyi óta kötelező mindent FI relére kötni, kivéve a sütőt és a főzőlapot. Visszamenőleges hatály nincs, de ha valaki hozzányúl valamihez, akkor azt a legújabb szabályok szerint kell kivitelezni. Leellenőriztem tehát a kiselosztókat (van egy minden emeleten). Természetesen macedón kollégáink fütyültek a konyha lebontásakor ilyesmikre, úgyhogy a tetőtérben szépen rendbe raktam mindent, a már nem használt kismegszakítókat leszereltem, a feliratokat hozzáigazítottam. Bizony, eredetileg minden meg is volt/van cimkézve szépen, sőt, a főelosztónál még egy eredeti bekötési terv is található.
A pincében kicseréltem egy törött aljzatot (nem volt vészes, de biztos ami fix), egy másikat meg egy kicsit megigazítottam, mert bénán volt felszerelve, és nem mindig érintkezett jól benne a dugó.
Az ellenőrzés előtti reggelen még jól eltüntettünk mindent, ami európai szabványú (igen, ilyen rendetlenek vagyunk, egy pár hosszabbítót készítettem svájci dugóval, de EUs aljzatokkal, így egyszerűbb az élet. Bár ezek a készülékek lassan kikopnak és kicserélődnek...)
Aztán jött az ellenőrzés. Összességében véve szerencsés választásnak tűnt az idősebb pasi, kedves és korrekt volt végig. Elkezdte a főbiztosítékoknál, és végigment az egész házon a tetőtérig és a garázsig. Mindenhol leellenőrizte a földelést és ellenállását, az elosztótáblák kötéseit, FI relé meglétét és működését. Szintén minden konnektorban leellenőrizte a földelést meglétét és minőségét, valamint hogy a fázis a jó helyre van-e kötve (a svájci konnektorok nem megfordíthatók, mint az eusok). Ahol három fázisú aljzat volt, ott a fázissorrendet is ellenőrizte.
Összességében jó két órát vett igénybe a dolog, és alapjában véve egész jól jöttünk ki belőle. Persze azért talált egy-két dolgot.
- A már említett bizonytalan érintkezésű konnektor a pincében. Hiába javítgattam, és működik tökéletesen a mi hosszabbítónkkal, az ő műszerének a dugója persze nem akart stabilan működni benne. Csere kell.
- Van egy megrepedt fedelű villanykapcsolónk, nos ez veszélyesnek minősül, mert mi van, ha egyszer teljesen eltörik. Csere.
- Az egyik konnektorban fel volt cserélve a fázis és a nulla vezető. Macedón barkács. Őszintén, kész csoda, hogy csak ez az egy ilyen volt.
- A pincében a védőcsőből néhol kilátszanak a vezetékek, ezt nem szabadna, minimum kétszeres szigetelés kellene, így csak egy van. Igaz, hogy a kutya sem nyúlkál a pince plafonjára, de a szabályok. Macedón barkács, lusták voltak kanyaridomokat venni vagy hajlítani. Vagy kettős szigetelésű kábelt húzunk bele, vagy a védőcsövet kiegészítjük mindenhol.
- És a legdurvább: kiszúrta, hogy a pincében van két olyan háromfázisú aljzat, ami kicsit újabbnak látszik, mint a többi. Hovatovább azt is tudta, hogy ilyen típusú csak 2000 után létezik, következésképpen utólag építették oda macedón barátaink. Persze a FI reléről elfelejtkeztek, úgyhogy ez itt elbukott. Csak tudnám, mi a fenére kellett 3x16A-es konnektor a mosókonyhába. Ipari mosodát akartak nyitni, vagy mi?
- Egy hiányzó búra a garázs oldalán lévő kültéri lámpánál. Mondjuk az tényleg nem túl vicces, ha esik bele az eső.
Ennyi. Végülis egyik sem egy nagy dolog, ahogyan az ellenőr is megjegyezte. Ezután ő írt egy jelentést, szépen leírva a találtakat. Innentől hívhattam volna szerelőt, aki kijavítja ezeket, vagy akár megcsinálhatom magam is. Nyilván utóbbit választottam, nehogy beleszaladjak még egy pénzéhes villanyszerelőben, aki a szakmunkásképzőjével is simán kiszámláz kétszáz frankos óradíjat, és könnyedén elpepecsel egy-két napot a fenti javításokkal...
Így aztán megegyeztünk az ellenőrrel, hogy amikor kész vagyok, felhívom, és ő gyorsan kijön és leellenőriz mindent (nyilván nem ingyen, ugye :))
Húsvétkor nagyjából meg is csináltam mindent, itt voltak szüleim, és így nyugodtan barkácsolhattam a pince magányában.
A garázs lámpájára természetesen nem találtam üvegbúrát, úgyhogy vennem kellett egy újat. Leárazásban pont találtam 5(!) frankért egy csudaklassz svéd designos darabot, még a kiállítási darabban lévő ledes égőt is adták vele ennyiért, kész főnyeremény, gondoltam. Otthon aztán Frau Igyli kis híján válókeresetet nyújtott be mikor meglátta, nem is értem, valahogy nem volt annyira oda a kinézetéért. Pedig általában szereti a letisztult, egyszerű, északi vonalat. Az idő megszépít, kis rábeszélés után annyira megenyhült, hogy végülis csak megengedte, hogy felszereljem. Ekkor viszont én jöttem rá, hogy lelkesedésemben elfelejtettem, hogy az eredeti mozgásérzékelős volt, ennek viszont az nincs. Újabb út a boltba, meg egy kis komplikáció, hogy hogyan vezessek új kábeleket hozzá a hőszigetelés megbontása nélkül, de aztán amolyan endoszkópiás stílusban, sebészi pontosságú fúrásokkal simán megoldottam.
A legneccesebb feladat azonban egy egyméteres, 25 mm2-es (értsd: nagyon vastag, barkácsboltban nem kapható) kábel beszerzése volt (ez a kazáncsere miatt kellett, mert persze a fűtésszerelő úgy helyezte el az új csöveket, hogy a régi kábel éppen pont rövid lett) . Svájcban egyszerűen nem létezik villanyszerelők boltja. Azaz van, de úgy 100 méteres tekercseket lehet venni, meg úgy általában is csak cégeket, nagy tételben szolgálnak ki. Végül egy webáruházban, speciális rendelésként sikerült egyhetes átfutási idővel beszerezni a cuccot. Egyszerűen reménytelenek a svájciak, ha barkácsolásról van szó.
Kész volt minden, a héten jött is újra az ellenőr, kb. 10 perc alatt végigfutott a változtatásokon, mindent rendben talált, küldi a papírt az önkormányzatnak és egy másolatot nekem. Ilyen ügyes vagyok. Azért nagy kő esett le a szívemről, ezzel ez a történet remélhetőleg lezárult, és legközelebb majd 20 év múlva írok a következő ellenőrzésről :)
