Nagyon régen nem írtunk már, úgyhogy következzen egy gyors állapotjelentés.
Legeslegkisebb Igyli
Mióta itt van velünk, gyakorlatilag képtelenek vagyunk utolérni magunkat. Ezt persze nem panaszkodásból mondom, csak úgy tényként, mert egyébként egy iszonyatosan cukorfalat kisfiú. Lassan már 9 kg lesz, tündéri vigyora van, rengeteget dumál, imád ücsörögve nézelődni (ehhez persze még mi is kellünk), és szerencsénkre egész jókat alszik éjszakánként. A testvérei imádják, főleg nagyobbik Igyli-fiú, aki rengeteget segít vele kapcsolatban, és nagyon szereti megnevettetni őt.
Nemrégiben voltunk vele a zürichi gyerekkórházban kontrollon, ahol jó alaposan megtapogatta-megnyomkodta a doktornő a műtéti hegét - előtte persze még első látásra megállapították, hogy szuper kis kölyök -, majd közölte, hogy nincs semmi gond, de azért csak áthívná a főorvost egy konzultációra. Öt hónapja is így kezdődött a dolog, úgyhogy Frau Igyli ekkor kis híján lefordult a székről, én is csak azért nem, mert már nyomkodás közben láttam a doki arcán, hogy valami ilyesmi lesz a vége.
Szerencsére ezúttal semmi komoly, de a hasfala egyelőre nem tűnik olyan erősnek mint szeretnék. Pedig ha tudnák, hogy milyen felüléseket csinál! A lényeg, hogy eddig minden rendben, de továbbra is vissza kell járnunk kontrollra, legközelebb úgy egyéves korában, amikor majd elkezd járni, és áttér a normál táplálásra, mert ez a kettő együtt extra terhelés lesz a pocakjának.
IV
A sztorihoz tartozik még, hogy időközben megkaptuk a határozatot az IV-tól. Az IV, azaz Invalidenversicherung, egy kötelező állami biztosítás és szervezet itt, hozzájuk tartoznak pl. a rokkantsági ellátások, de különféle születési rendelllenesség kezelését, rehabilitációját is támogatják. Még a kórházban mondták, hogy valószínűleg legpicibb Igyli jogosult lesz a támogatásra, és azóta el is fogadták a kérelmünket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a következő (egyelőre) 5 évben Igylike minden - e születési rendellenessége miatt szükséges - kezelését az IV fizeti és nem a betegbiztosító, tehát nem kell önrészt fizetnünk a kezelések után. Ezenkívül kaphatunk utazási támogatást is a kórházban töltött időre vagy a kezelésekre utazáshoz.
Mondjuk mókás volt, hogy a határozatról szóló levelet egy komoly "Schweizerische Eidgenossenschaft" (kb. a Svájci Állam) feladóval küldték, mikor megláttam, minimum azt hittem, hogy ki akarnak toloncolni az országból. Bár, így utólag belegondolva, akkor lehet, hogy inkább az idegenrendészeti kommandót küldenék...
Útlevél
Botrány, komolyan, nincs jobb szó arra (van, de az nem szalonképes), hogy három hónap alatt nem képesek elkészíteni egy magyar nyelvű anyakönyvi kivonatot és egy útlevelet legifjabb Igylinek. Tűzhöz közeli forrásaink szerint valami átszervezés miatt több hónapos késésre számíthatunk (pedig ugye eddig sem volt gyors az ügymenet). Te jó ég, mit lehet egy egyszerű, EU szabvány anyakönyvi kivonat magyarításan, és egy tökéletesen közönséges útlevél elkészítésével hónapokig szöszölni?! Lassan a nyaraláshoz már alternatív megoldások után kell néznünk, ha továbbra sem érkeznek meg...
Villanyóra :)
Tudom, tudom, mindenkit ez a téma izgat a legjobban, úgyhogy ezt hagytam a végére. Muszáj elmesélnem, hogy, ... még mindig négy villanyóránk van!
Miután ismét nem történt semmi, bementem egyik reggel a Gemeindekanzlei-ba, és emlékeztettem kedvenc félkarú emberünket, hogy ezzel most mi lesz, mire ő újfent megígérte, hogy akkor majd küldenek valaki leszerelni.
Ehelyett pár hétre rá kaptunk egy levelet, hogy mielőtt a plusz három mérőt leszerelhetnék, hívjak külön egy szerelőt, aki előkészíti a vezetékezést és társait. Ami persze valahol érthető, de mivel ezt egy normál családi ház, ezért körülbelül annyiról van szó, hogy (ha esetleg még nincs annyi) akkor hárommal több sorkapocs kell fázisonként plusz föld és nulla, meg ugyanennyiszer max. egy méter vezeték. Nem több, mint 15 perc, egészen biztos. Miért kellene nekem ezért még külön egy embert hívni, aztán meg utána ők is hívnak valakit? Persze bürokrácia, nyilván.
Úgyhogy újra becaplattam a faluházára, és mondtam, hogy gondolom ők is egy vállalkozót bíznak meg, gondolom ráadásul egy helybélit, szóval nem lehetne-e ezt egyszerűsíteni: megmondják melyik szakival dolgoztatnak, én felhívom, és ő egyszerre megcsinálja az egész hóbelebancot. Éééés, igen, lehet! Ráadásul kiderült, hogy a villanyszerelő a kertszomszédunk (egy idősebb pár) unokaöccse. Itt ugyan akadt egy kis komplikáció, mert a kedves öcsike telefonszáma és címe is a szomszédunknál van, ellenben ő maga soha nincs ott. Mindig csak a szomszédunkat értem el,de végül aztán csak kaptam egy ígéretet, hogy jön ám a fiú, még ebben a hónapban(!). Itt tartunk most. Viszont, cserébe felkeltettük a szomszéd érdeklődését, így egyik délután mikor kint voltunk a kertben a gyerekekkel, egy jó kis ürüggyel - adtak a gyerekeknek egy-egy baseball sapkát - kezdeményeztek egy kis beszélgetést, amiben többek között lecsekkolták, hogy hányan lakunk a házban, megvettük-e, mióta vagyunk svájcban, hol dolgozunk, hol laktunk eddig, milyen színű a..., ilyesmik. Azt hiszem minden kérdésükre sikerült megnyugtató választ adnunk, úgyhogy remélhetőleg szent a szomszédi kapcsolat, és nemsokára már tényleg csak egy villanyóránk marad. Egyébként őrület, hogy van itt vízszerelő-, villanyszerelő-, bádogos- és ki tudja még milyen dinasztia, és ezek mind nagyon-nagyon jól megélnek ebből. Az meg méginkább őrület, hogy egy nyavajás mobilszámot viszont nem tudnak megadni a céges elérhetőségnél, hanem a nagybácsinál csörög a telefon, és keresztül kell menni egy fél állampolgársági teszten, mielőtt kijön a szerelő...
