Hétfőn elmentem az új autóval a Verkehrsamtba időpontot kérni, minden rendben ment, jövő héten szerdán reggel mehetek. Addig még svájci biztosítást kell szervezni, de erről majd egy külön posztban.
Este hazafelé viszont egy villogó fényre meg piros háromszögre lettem figyelmes. Baleset, vagy rendőrség. Utóbbi volt, közúti ellenőrzés, éppen kapásra várva. Na - gondoltam -, akkor ez most én leszek, az tuti. Piros autó, magyar rendszám, ráadásul Z-s (és így még csak nem is EU-s zászló van a rendszámtáblán), akkor outlier az esti forgalomban, hogy csak na.
Így is lett, a rendőr ugyan kicsit elbambult, de mikor észrevette, mint Rambó vetődött elém narancssárga lézerkardjával, és már intett is ki a forgalomból.
(A start-stop automatikát viszont még mindig szoknom kell, mert ahogy megálltam, leállította az autót, mire én meglepődtem, kerestem volna a kéziféket, de az meg ugye elektromos. Szóval kellett egy másodperc, mire rájöttem, hogy csak meg kell nyomnom a stop gombot mégegyszer, hogy logikailag is leálljon a kocsi.)
Szóval ablak le, rendőr köszön, közúti ellenőrzés, jogosítványt, forgalmit kér (érdekes, más igazolványt nem). Szerencsére most nem jártam úgy, mint a múltkor a határőrrel, úgyhogy szépen előszedtem neki mindent, svájci jogsi, magyar forgalmi, vámpapírok. Elmeséltem neki az importos helyzetet, meg megmutattam neki, hogy van már Verkehrsamt-os időpontom is, mert annyira rendes vagyok. Kérdezte, hogy akkor most itt élek már régen, meg itt is dolgozom, csak az autó új? Igen-igen, s erre még bedobtam a munkahelyem nevét is, erre aztán már teljesen elolvadt, megköszönte, jó utat kívánt, és viszlát!
