Mielőtt beköltöztünk a házba, megfogadtam, hogy nem fogunk éveket várni a felújítás-átalakítás-testreszabás projekttel, hanem rögtön belecsapunk a közepébe. Ebből mondanom sem kell, semmi sem lett :).
Viszont kezdetben azért volt egy kis lendület, úgyhogy még januárban kerestem is egy építészt, hogy megtervezzük a földszinti átalakítását. Bementem a Gemeinde-ba, megnéztem a házunk terveit. Természetesen minden élére állítva gondosan le volt iktatva, amúgy svájciasan. A terveken rajta volt az építész neve, aki valamikor 20 éve tervezte a házunk, így gondoltam megkeresem. Csodák csodája, egy kis internetes böngészés után meg is találtam a pasit.
Felhívtam, elmondtam ki vagyok, és mit szeretnék. Kicsit lassan vette az adást, de pár perc után már egyenesben voltunk. Mondjuk azzal indított, hogy éppen tavaly dobálta ki a régi terveit, hogy ne foglalják a helyet. Amit nem értettem, miért probléma ez, 100 frankért már több terabájtnyi tárolókapacitást adnak, ugye :)
Szóval a vége az lett, hogy annyiban maradtunk, eljön hozzánk, és megnézi miről is lenne szó. Kérte, hogy járjak utána a terveknek, amit persze én már előzőleg meg is tettem, így elküldtem neki emailben amit a Gemeindéból szereztem. Valamiért mindenáron papírosokat akart, amit máig nem értek, illetve mostmár sejtem, de erről majd később.
A megbeszélt napon, időben találkoztunk, már ekkor volt egy kis furcsaság. Természetesen ismét előadtam, hogy akkor mit is szeretnénk, mire ő nem mutatott túl sok can-do attitűtöt, amit egy gyakorlott szakembertől vártam volna. Konkrétan arról kezdett el hablatyolni, hogy hát, ez nem megy csak úgy (tudom, ezért hívtam, nem? - egyébként nekiestem volna a kalapáccsal a falnak). De az igazi móka még csak ezután jött, mert meghallgathattuk, hogy sok ember nem akarja tudomásul- vagy figyelembe venni, hogy Krisztus (hoppsz!) hogyan teremtette és hogyan akarta a világot, beleértve a mi házunkat is. Ezután lassan átváltott mérnökbe, mondott értelmes dolgokat, és némi masszírozás után már haladtunk a lehetséges megoldások felé. Mondjuk ha sokáig folyatta volna a krisztusos dumát, lehet hogy kiteszem a szűrét, de egyesek szerint :) az én hátamon fát is lehet vágni, szóval túljutottunk ezen a fázison.
Összesen úgy egy órát volt nálunk, amiből volt kb. fél óra hasznos idő, a többi elment Krisztussal, meg hogy rácsodálkozott a tervekre amiket én csináltam számítógépen. Az is érdekes volt, hogy még meg is kérdezte mi az a program amit használok (?! - ami egyébként egy úgy 20 éves kb. 5000 Ft-os látványtervező program). Itt kezdtem gyanút fogni, és érteni, miért akart mindenáron papíron terveket. Az az erős gyanúm, hogy Archicad-ről még nem hallott, és a számítógépes ismeretei nem haladják meg az email-ek olvasását és nyomtatását (ami később még fontos részlet lesz). Közben még elmondta, hogy ő nagyon kedves faszi, meg biztos jó keresztény is, így, bár elkérhetne több, mint 100 frankot óránként, ő nem szokott 80-90-nél többet számlázni. A végén odáig jutottunk, hogy elmondta a véleményét az általunk mutatott két tervvariációról, és annyiban maradtunk, hogy átgondoljuk, aztán majd beszélünk. Ami az átalakítást illeti, semmi egetverőre nem kell gondolni, egy falat szernénk kb. 50 cm-rel odébbrakni, egyet pedig teljesen megszüntetni. Egy jó kőműves kisujjából kiszopná a szükséges áthidaló paramétereit, ennyi idő alatt talán már be is építette volna.
A megbeszélés után több okból is kicsit lejjebb hagyott a lendület. Egész jól berendezketünk, más átalakításon is morfondírozunk, így aztán nem történt semmi ebben az ügyben. Én nem hívtam az építészt, ő sem érdeklődött.
Egészen április elejéig, amikor kaptunk tőle egy levelet - egy számla kíséretében. A levélben kb. az állt, hogy már három hónapja beszéltünk utoljára! És azután mi nem kerestük őt többet meg! És ő nem tudja, hogy most akkor mit is akarunk! És még egy pár hasonló mondat, mindnek felkiáltójel a végén! Nem vagyok egy nyelvtannáci, de azért ez a stílus nyolc általános alatt is ciki. Mindehhez még mellékelt egy számlát is, mindösszesen 360 frankról, a nyújtott szolgáltatásért cserébe. Hoppá! (felkiáltójel:)) Talán nem kell különösebben ragoznom, hogy kb. három másodperc alatt húzott fel a vérnyomásom az egekbe. Magamban kerestem a szolgáltatás mikéntjét. Összegezve: fél óra hittérítés, nálunk mínusz egy kávé, fél óra szakmai beszélgetés, kétszer tíz perc autózás a szomszéd kisvárosból. Szerintem.
Arról nem is beszélve, hogy én eszembe sem jutott, hogy az első beszélgetés nem ingyenes, annál is inkább, mivel pénzről már csak nálunk beszélt a találkozó közepe-vége felé, így aligha bólinthattam volna rá bármilyen kompenzációra. Nem arról van szó, hogy azt vártam, ingyen csináljon nekünk terveket - csak annyit, hogy először beszélgetünk, megnézi miről lenne szó, elvállalja-e, nekünk is szimpatikus-e, aztán belevágunk, vagy sem.
Ő nem így gondolta, Bár azon kívül, hogy kinyomtatta a terveket, amiket én küldtem neki, semmi más kézzelfoghatót nem tett le az asztalra. Azt amit elmondott, egészen biztosan minden építészhallgató betéve tudja, szóval felkészülésre nem lehetett szüksége. A következőket számlázta ki: 2 óra építész-konzultáció (100 frank/h), 2 óra titkársági teendők (60 frank/h), sokszorosítási kültségek (az én emailjeim kinyomtatása :)), oda-visszaút üzemanyagköltsége, telefonköltség (már nem emlékszem hívott-e egyáltalán), mindösszesen 360 frank. Na ezt nevezem én pénzcsinálásnak!
Igazából annyira pofátlannak találtam ezt, hogy köpni-nyelni nem tudtam, és mikor Frau Igyli felhívott a levél felbontása után, annyira ideges lettem, hogy életemben talán másodszor otthagytam a munkámat egy nyugtató sétára. Ami persze nem nyugtatott meg cseppet sem... Visszatérés után a kollégák kérdezték, hogy na mi történt, nem szokták meg tőlem, hogy feldúlva hagyok ott csapot-papot. Elmeséltem nekik a történetet, és megkérdeztem a véleményük. Nagyon ritkám szoktam ilyesmikről beszélni, mert könnyen bele lehet futni egy-egy csúnya pofonba kultúrális és egyéb nézeteltérés formájában. Azt általános vélemény az volt, hogy azért illett volna legalább előre elmondania, hogy nála ez így és ennyibe kerül, még telefonban, személyes találkozó előtt. Egyesek szerint beszéljek vele, hogy ezt én nem gondoltam, mások szerint, vigyázzak, mert szerződést lehet ráutaló magatartással is kötni, és hát ez ingoványos talaj.
Munka után hazamentem, és nem bírtam ki, felhívtam. Nem tudom üvöltöztem-e telefonon svájcival ezelőtt, mindenesetre most már volt ilyen is. Persze próbáltam konszolidáltam elmondani, hogy egyáltalán nem erre számítottam, erről előtte nem volt szó, én úgy gondoltam, hogy ezután lépünk tovább, ha mind a kettőnk úgy gondolná, hogy úgy lesz jó. Valahol ott szaladt el a cérna, mikor azt találta mondani, hogy ő bizony azt is mondta, hogy 100 frank az órabére - erre nagyon határozottan emlékszem, hogy ez nem így volt, lásd jó keresztény rész, fentebb. Elmondtam azt is, hogy a 4 óra az egy vicc, az egész ügyben a nyújtott teljesítmény és kért összeg abszolút köszönőviszonyban sincs. Szerinte pedig ő volt jó fej, hogy a nyomtatásért (ő fénymásolást mondott, ami megint vicces: emailből fénymásolni) csak 60 frankos órabért számolt. Mondjuk 10 oldal kinyomtatása nálam max. fél perc... Végül azt mondtam neki, hogy ha már ez így alakult, nem szívesen, de kifizetek neki egy órát, ennél több szolgáltatás itt semmilyen szinten nem történt (mégegyszer, semmilyen írásos dokumentum nem készült, semmiféle szakvélemény, skicc, akármi), és kifizetem az autózását 20 frank értékben.
Erre ő megint elővette a krisztusos szöveget, és valami olyasmit mondott, hogy hát ha ez szerinte összeegyeztethető az én becsületemmel, blabla. Nem akartam szítani a tüzet, hogy szerintem pont az a számla amit ő küldött nem egyeztethető össze semmilyen szakmai és emberi tisztességgel, úgyhogy ezt megtartottam magamnak.
Jelenleg a dolog ott tart, hogy átutaltam neki az egy óra díját plusz az autózást, és beleírtam a közlendők rovatba, hogy x számla, az y napon történt telefonos megbeszélés szerint. Remélem a sztori itt lezáródik, és a büdös életben soha nem fogok látni-hallani erről az emberről.
