Ma átvettük a házat.
Már múlt héten megkezdtük ugyan a költözködést (Andrásnak nagy-nagy köszönet eddig is!!!), de akkor még csak egy emelet volt üres. Ma már az egész a mi birodalmunkká vált.
Ráadásul éjjel friss hó esett (az első hó már múlt héten megérkezett), így aztán a gyerekek egyből hatalmas örömmel vágtak bele a hóember építésébe, hólapátolásba (igen, nekik még buli), bepakolták a járgányaikat a kerti házba. Gyakorlatilag a fél délutánt eltöltötték odakint, míg mi bent pakolásztunk.
Kaptunk a házzal három kisebb-nagyobb bi/triciklit (jó, a legnagyobb is max. 4 évesnek való), egy parabola antennát (kár, hogy már úgy két éve nem volt bekapcsolva a tévénk - én a Mezzo-nak örülnék egyedül), megörököltük a lombfúvót és a sövényvágót, a kerti asztalt székekkel, meg egy pici műanyag játszóházat csúszdával, hintával - bár ezek tényleg apróbbaknak valók, a mi gyerekeinknek már kicsik lesznek. Továbbá lett három mosógépünk, egy szárítógépünk, meg két ezerliteres feltöltendő olajtartályunk...
A nap kellemes meglepetése a tetőtér volt. Emlékeztem ugyan, hogy jól nézett ki, de teljesen meglepődtem, hogy tényleg nagyon hangulatos.Legkisebb Igyli ki is akarta magának sajátítani, de 4 évesen, főleg a gyakori éjszakai alvásturizmus miatt nem biztos, hogy ez jó lenne.
Azért akad majd még bőven munka és javítanivaló is, a tervezett átalakításról nem is beszélve - statikusok jelentkezését várjuk :)
A tervek szerint jövő hétvégén már ott alszunk, bár a mostani lakást még a hónap végéig béreljük (erről majd írok máskor részletesen, jó kis svájci sztori ez is), mivel spielgruppét és iskolát csak januártól váltunk (ahogy lakcímet is). Frau Igylinek így kevesebbet kell majd a gyerekekkel ingázni a két falu között.
Nem kaptunk viszont még választ az adatlap kitöltése óta az új iskolából, pedig már vagy két hete visszaküldtük. Ennek jövő héten utána kell járnunk, nehogy aztán iskolázatlan maradjon Igyli-fiú.
