Hatalmas dolog történt életünkben: Herr Igylivel beinvesztáltunk mindkettőnknek egy-egy télisport szettbe. Ez kizárólag svájci életünk miatt történhetett meg, mert 20 percnyire lakunk egy gyönyörű síelő helytől és itt mindenki tud síelni vagy snowboardozni. Az iskolásokat a sportszünetben elviszik a hegyekbe, belegondolva a lényegbe: itt azért van 2 hét szünet, hogy a családok menjenek el (!) síelni. Fiunknak kölcsönöztünk erre a szezonra egy síszettet és el is vittük síiskolába. Mi nem tudjuk megtanítani síelni, ne legyen hátrányban emiatt azokhoz képest, akik síléccel a lábukon jöttek a világra.
Jött az ötlet, hogy mi lenne, ha mi is vennénk felszerelést magunknak? Miért ne?! Aztán belegondoltam, hogy 2 síléc + 2 bot + 2 sícipő, amiben alig lehet már léc nélkül is közlekedni, ez sok nekem. Mi lenne, ha inkább snowboardoznék? Az csak 2 cipő + egy lap, a cipő pedig nem olyan holdjáró, el lehet benne jutni A-ból B-be anélkül, hogy ne fogyjon el az amúgy sem sok sportra szánt energiám.
El is mentünk és vettünk nekem snowboardot hozzá való cipővel. A következő szempontjaim voltak:
-olcsó legyen
-annál is olcsóbb legyen.
Kiválasztott nekem egyet a -remélem- hozzáértő eladó: kezdő-női-snowboard. Na most ennek a színei ... ehhh, kértem mutasson egy olyan színűt, amitől nem vagyok rosszul ha ránézek. Megmutatta, sőt, nagyon is ajánlotta, aztán megfordította, ahonnan az árcédula meredt rám. Kidülledt szemekkel mereven bámultam a 200 frankkal drágább deszkára, ami szinte csak annyiban különbözött az előzőtől, hogy rá lehet nézni. "Jó lesz nekem az előző", mondtam, majd reméltem belepi a hó miközben nagy sebességgel csúszok lefele a fekete pályáról.
Cipőválasztáshoz érkeztünk, egyből az akciós cipők közé vetettem magam, ahol egy fekete alapon ciklámen virágocskás cipő árválkodott leárazva. Hihetetlen módon jó lett rám, pedig 3 számmal nagyobb van ráírva, mint a rendes cipőim mérete. Hmmm, akkor lehet, hogy a 10 frankos használt cipő az internetről nem is lett volna jó rám?
A deszkához kötés is járt, aminek az elkészüléséig pár napot várni kellett. Ezalatt Herr Igyli bevásárolt magának egy síszettet, Ő már síelt sikeresen párszor, neki indokolt egy jó szett vásárlása. Szép és jó lett a felszerelése.
Eljött a nap, amikor Herr Igyli hazahozta a snowboardom: uramatyám!!! Nem elég, hogy a színe lila-wc.kék-sárga-leírhatatlanáranyalatúzöld és a deszka tetején egy mellrák elleni logo díszeleg, ehhez egy rózsaszín kötést sikerült kapnom. Sebaj, a ciklámen virágocskás cipőmmel jól mutat majd! ...síruhám még ezelőtt kb. 6 éve vettem: piros gatya, narancssárga dzseki. De még ez nem minden: Herr Igyli még bukósisakot is vett, féltve saját és felesége fejecskéjét és az én nagy fejemre egy nagggyonkék bukósisak került. Azt hiszem engem találnak meg elsőkét ha lavina szaladna a pályára! Herr Igyli szerint a lavina inkább visszagurul, ha meglátja ezt a színkavalkádot...
Izgatottan vártam a hétvégét. Megnéztem a youtube-on pár snowboard oktatófilmet, meg fiatal fickókat, akik egy hegy tetéjőről jönnek le sziklákon keresztül vidáman snowboarddal. "Menni fog"...
Ment is!!! :) Igaz mindenkinek normális színű cucca volt körülöttem, de vidáman csúsztam lefelé az egyébként majdnem sík szakaszon, és jól éreztem magam! ...remélem látták azt a logót és nőtársaim el is mennek rákszűrésre még a héten :)!
Nem sportoltam sosem, sok közös családi programot találunk ki Herr Igylivel, de ezek közül a kirándulás az egyetlen, ami sportosnak mondható. Most annyira büszke vagyok magunkra: pár év, és lesz egy sportos program, ahova együtt indulhatunk el. Persze tudom, hogy otthagynak majd mint a fene, ki akarna a lüke anyjával együtt síelni -"tök égő vagy anya" :) - de most azt érzem, hogy tettünk valamit Herr Igylivel annak érdekében, hogy sportkedvelővé nevelhessük gyerekeink.
Aztán ha eljön az ideje és együtt csúszik a család lefelé a hegyről, majd hátulról csodálom az én gyönyörű, ügyes gyerekeim :).
