3 éve élünk Svájcban. Minden szirszarra elhordom a gyerekeimet, ami rendezvényt, gyerekprogramot meglátok 100 km-en belül azon mi ott vagyunk.
Nagy dolog történt tegnap, elmentünk a fiunk némettanárához érdeklődni, hogyan halad a nyelvtanulással. Nem nagyon tudott mit mondani 8 hét után, megmutatta miket csinálnak az órán, és hogy hogyan segíthetnénk mi odahaza a gyereknek. Kérésünkre, miszerint ha legalább az órai témát elküldené haza, akkor áttanulnám vele otthon, nemet mondott, házi feladatot nem fog küldeni, csak jövőre. Nem akarom feszegetni a témát, csak a történethez hozzátartozik, hogy a fiam még nem tudja elmesélni a napi történteket, időrendi sorrendben meg pláne nem, hetekkel később előrukkol egy-egy eseménnyel a németóráról, tehát témába vágó dolgokról még esélyünk sincs segíteni neki egy-egy német szóval vagy mondattal.
Elég furi a tanárnő amúgy, nem esett le neki az sem, hogy az iskola ajtaja reggel csak beléptető kártyával nyílik, gyerekeknek egyszer órakezdéskor, így a megbeszélt időpontban mondjuk nem a tantermében kellett volna várnia minket, hanem az ajtóban, kollégája meg csak 5 perc múlva jött, aki be tudott minket engedni. Azért aranyos teremtés.
Na szóval, ez a kedves tanárnéni jótanácsként még azt mondta, hogy járjon össze svájci gyerekekkel, mert az segítene.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, NA NEM MONDOD @@@!!!
Oké, bizonyára én kerülöm őket nagyívben... köszönjük szépen ezt a jótanácsot, magamtól talán sosem jutott volna eszembe! Olyan pipa vagyok, hogy az nem igaz: nagyon jól tudja, hogy ebben a tehénsegge mögötti faluban az az egy szerencsénk, hogy nem négerek vagyunk, így akad ember aki VISSZAKÖSZÖN, nem több! Az az egyetlen svájci játszótársunk is elköltözött lassan már egy éve, azóta senki -SENKI- nem játszik velünk a svájciak közül.
Elszánt vagyok: svájci játszótársat fogok keresni a fiamnak. Ma olyan mosolygós voltam az utcán mint még sosem, még beszéltem is, meg megdícsértem az anyuka cuccait, magyarul benyaltam tövig, remélem kapacitál majd a gyerekem belőle.
...mukitornára második éve járunk, nulla svájci ismeretséggel... Akikekkel játszunk a játszótéren, néha utcán fecsegünk, azok mind külföldiek, 3-4 anyuka akad belőlük, akik már itt születtek és még ők SEM számítanak ennek a zárt közösség tagjainak. Erről pont ma mondott egy pár szót egy valaha örmény (mármint a szülei, talán még nem is látta szülei hazáját), hogy utálja azt, hogy csak maguk között tudnak még tornázni is -őket is a mukitornáról ismerjük- :).
Akkor mától verseny van: akármilyen módon, de egy svájci gyerek fog ülni a nappalinkban és lego robotot fog építeni a fiammal, vagy a lányommal rámolhatják ki a fürdőszobaszekrényből a piperecuccaimat!!! +++++++
