Nálunk így történt az óvodai beiratkozás: kaptunk a városházától (...faluházától) egy levelet, miszerint fiunknak, aki a nyáron betölti negyedik életévét lehetősége van "kis óvodába" járni. Ez nem kötelező, iskola előkészítő előtti felkészítő :), magyarul ez a kis ovi és jövőre jön a nagy ovi, ami akárcsak Magyarországon a nagycsoport, szintén kötelező.
A levélben volt még egy jelentkezési lap, személyes adatainkat kérték és még ikszelni kellett a megfelelő helyre, hogy milyen szinten beszéli a gyermekünk a német nyelvet. ("sehogy nem beszéli"-hez írtuk az "X"-et). Ennyi. Majd pár héttel később jött a válaszlevél, hogy szeretettel várják fiunkat a jövő tanévben és egy meghívó a nyílt napra. Ezzel a beiratkozás meg is történt.
Elmentünk mindannyian a nyílt napra: apa, anya, leendő ovis és a kistestvére, más anyuka is hozta a kistesót, ez errefelé nem gond. Az oviban bemutatkozott C. néni, fiunk leendő óvónénije, egy középkorú, kedvesnek látszó hölgy. Majd egy foglalkozást tartott a gyerekeknek: volt bemutatkozós játék -labdát gurítottak körbe és akinél megállt, az mondta a nevét-, megnézték közösen a termet, ami egy dzsungelhoz hasonlít. A plafonról ágak, majmok, kígyók, madarak lógnak, oldalt a fal zöld lombos fákkal van kifestve. Plüss állatok hevernek szerte-szét a terem egyik felében, a másik felében kreatív játékok vannak, van egy kis kanapés rész könyvekkel (olvasósarok), és egy nagyobb rész vonatsínekkel, kisvonatokkal. A közös játékok után egyéni játék volt, mehetett mindenki oda ahova akart, játszani amivel akart. (Leendő ovisunk persze velünk, a szüleivel akart csak játszani, míg a kistesó már birtokába vette az összes kisvonatot és egy kisfiúval játszott szépen.)
A szülők kaptak még egy listát, hogy mit kell vinni az oviba: fogkefe, fogmosópohár, tornaruha, benti cipő, festőköpeny, mindennapokban pedig tízorai vagy uzsonna, és kaptunk egy órarendet is. Ugyanis nem úgy van itt az ovi, mint ahogy mi azt elterveztük: a hét 3 napján délelőtt (8.30-tól 11.30-ig), a másik két napon délután (13.30-tól 15.30-ig). Közétkeztetés nincs, erre fele nincs mód befizetni a gyereket uzsonnára vagy tízóraira (sőt, az iskolában ebédre sem, erről majd ha iskolás lesz a gyerekünk írunk), amit pakolunk neki, azt eszi.
Az órarendből még az volt nekem az újdonság, hogy többször együtt lesznek a "nagy ovisokkal". Heti 3 nap közös a nagyobb gyerekekkel. Végülis lehet azon alapszik ez a szokás, hogy a gyerek úgyis a nagyobb gyerektől tanul a legtöbbet, ezt többgyerekes anyukák is így gondolják szerintem, otthon sincs ez másképp.
Német, mint második nyelv = DAZ. Fiunk heti egyszer németnyelv-órát kap. Ez ingyenes, akárcsak az ovi. A tanárnő már tartott szülőértekezletet, oda csak Herr Igyli ment, szimpatikusnak találta a tanárnőt. Hochdeutsch-ot fog tanítani. Ami még ennél is meglepőbb volt számomra az az, hogy azt mondta, hogy nyugodtan beszéljünk németül a gyerekkel, majd úgyis átrakja azt a gyerek magában a helyes akcentussal mikor hallja igazi német szájából. A DAZ csoportba egy iraki kislány fog még járni, ismerjük őket, játszótéren játszottak már együtt.
Már csak egyet kell aludni az első napig. Olvastam fórumokon, meg sokan mondják, hogy "rossz érzés hogy elmegy otthonról oviba a gyerek". Nem tudom, biztos rosszul csinálok valamit, de én örülök neki. Végre igazi közösségbe kerül. Persze, egy csomó kellemetlenség is fogja érni biztosan, de esélyt kap arra, hogy végre legyen egy barátja. Itt van apja, anyja, ránk mindig számíthat, meg persze a kistesó, de biztos jó ha vele egykorúakat is láthat nap mint nap.
Aztán elérzékenyültem. Levelet kaptunk a tavalyi spielgruppe-s T. nénitől, írt pár szivélyes szót és küldött fotókat -nagyon jó fotókat- a gyerekünkről. Játszik rajta a társaival, és van egy csoportkép is. Hiszen már volt egy kis csapata, ahol szerették!
Várom az ovit, szeretni fogják itt is a fiam, így kell lennie!
