Svájci almahabként emlegetjük :).
Herr Igyli munkahelyén akinek szülinapja van visz sütit. Most végre egy svájci (mármint igazi svájci) vitt sütit, illetve krémet. ...habot ...haboskrémet :)
Desszert 4 főre:
4 dl almalé (frissen facsart, max. végső esetben dobozos, szénsavmentes legyen ám!)
1 citrom leve és kicsi héja reszelve
2 tojás
2 evőkanál kukorica keményítő
6 evőkanál cukor
Ezeket az összetevőket csomómentesre keverjük, forralásig főzzük, majd lehűtjük (jó esetben úgy néz ki, mint a puding).
2,5 dl tejszínt habosra verve
2,5 dl natur joghurtot
lassan belekeverjük a már kihűlt almás krémbe, hűtőbe rakjuk és kis idő múlva fogyasztható is. (Szerintem egyből fogyasztható :).)
Nagggyon finom :). Elég bő ez az adag, még olyan falánk 4 embernek mint én is elég.
Mivel Herr Igyli evett még csak igazi svájci almakrémjét, volt néhány észrevétele:
1. ...az észrevételeit tartogassa magának, majd akkor a pacsálhat magának legközelebb almakrémet... habot.
2. na, de legyünk konstruktívak: szerinte sok volt a citrom, tehát az az egy, ami receptben írva van, legyen kisméretű citrom és ne nagy vehemenciával csavarjuk ki az utolsó cseppig (nálam amúgy ez van, tanulok a svájciaktól: kárba itt nem mehet semmi)
3. Herr Igyli szerint nem elég almás az íze (kerek szemű smiley), pedig magam facsartam echte schweizer almából, hát, akkor ezt oldja meg mindenki ahogy tudja. Itt Svájcban kapható gazdáktól friss almalé, még bevallom nem merészkedtem el az utca végi gazdaságba (majd egyszer leírom miért), valószinű Herr Igyli kollégája olyanból csinálta. Nemhiába: a svájci almája almább ízű...
4. saját ötlet: szerintem kipróbálom, hogy nem natúr, hanem vaníliás joghurtot teszek bele. Ad egy kellemesen fanyar ízt a natúr, de valami azt súgja el lehet majd viselni a vanília kellemesen édes gondolatát. Majd ha rossz lesz, kihúzom ezt a részt :). A joghurttal (és tejföllel) egyébként sütésnél, főzésnél régóta azt csinálom, hogy felhasználás előtt 1-2 órával konyhai papírtőrlőt teszek tésztaszűrőbe és abba belerakom. Így lecsöpög belőle az az átlátszó trutymó, kicsit elveszi a fanyar ízét, krémesebb lesz tőle az étel.
Az almakrémes históriát összekötöttem egy almás pite sütéssel (merthát akkor mi lesz az almával, amiből a levet csináltam: "kárba nem mehet semmi"). Valami fantasztikus!!! Az almáspite szélére odakanyarítottam egy szép adag krémet: te jó ég, már a pite se unalmas ezzel a krémmel!!! Azt a száraz részét, amiben csak tészta van is nagyon feldobja, jipppi-jééé-jipppi-júúúú éljenek a svájciak :)!
Bizti kedvéért ideírom a pitetésztám receptjét:
50dkg liszt
20 dkg cukor
1 sütőpor
15 dkg vaj (vagy zsír, de annak a kornak már vége mikor zsírt rakunk ebbe! ...csak hát mégiscsak Anyukám receptje, tiszteljük a hagyományokat :) )
1 pohár (2 dl) tejföl
1 tojás
Ezeket összegyúrjuk, fele tésztát kinyújtjuk a tepsi aljába, pár helyen megböködjük villával, majd néhány percre berakjuk a már meleg sütőbe (180 fok, légkeverésesben, ami nem elektromos sütő, azt nem tudom). Tényleg csak kis időre rakjuk be, kivesszük, rárakjuk az almát ízlés szerint cukrozva, fahéjazva (vagy túrót, csak készüljünk fel, hogy abból túróspite lesz) másik fele pedig a tetejére kerül kinyújtva. Kicsit megböködjük a tetejét is villával. (Az alsó felét azért sütjük elő, hogy ne ázzon át a tészta, nemrég tanultam, azóta többet eszik a családom a pitéből)
A 28 cm-es átmérőjű pitesütőmbe a fele adagot szoktam csinálni, 4 főre 2 napig kitart :).
Ha nem is pitéstül, de a krémet érdemes kipróbálni, igazán könnyű megcsinálni és nagyon finom. Hajrá! :)
