A spielgruppe és a muki-torna őszi szünet miatt szünetel, így aztán két hétig nem lesz újabb vicces vagy (számunkra) kevésbé vicces történet.
Nem igazán örülünk ennek, mert tartunk tőle, hogy félig-meddig újrakezdhetjük az ovis beszoktatást, és hát eddig sem volt egy könnyű menet...
Ami viszont most történt, vagyis inkább most kezd történni, az az, hogy a fiunk németül akar beszélni.
Mikor kiköltöztünk, kaptunk millió tanácsot, hogy hogyan is kell -azaz nem kell- németül tanítani a gyereket. Vagyishogy, csak beszéljünk mindig magyarul vele, ne is próbáljuk meg tanítani, így nem lesz majd magyar akcentusa, és hipp-hopp megtanul magától németül. Ez így persze logikusan hangzik egészen addig, amíg magyarul is alig gagyog a gyerkőc, és nem jár társaságba. Persze azért egy-két német szót így is megtanul, olyanokat mint az igen, nem, gyere, ülj le, ezeket néha mi is mondjuk németül, játszótéren, itt-ott.
Arról már nem szól a fáma, hogy hogyan éli meg szegény gyerek, aki magyarul lyukat tud beszélni bárki hasába (külön igyekeztem befolyásoló-meggyőző-érvelő készségeket tanítani neki, ez még jól jöhet később, bár jelenleg nem teszi könnyebbé a mindennapjainkat :)), hogy alig érti az óvónénit, és nem tudja rendesen (azaz gyakorlatilag sehogy sem) kifejezni magát.
Vagy gyakorlatiasabban szemlélve a témát, hogyan mondja meg az óvónéninek, ha pisilnie kell? Jól hangzik, hogy megtanul magától németül, de addig ha gond van, akkor pisiljen be? (Egyébként minden dolgát el tudja egyedül intézni, de azért nem biztos hogy ez a megoldás minden esetben).
Most azonban -pár órányi ovi után- alapjában változott meg a helyzet, van, hogy órákig csak németül akar(na) beszéni. Ez persze nagyon mókás, mert az általa nem ismert szavakat (kb. mondandója 99%-át) a "stabistabistabi" szerinte német szöveggel helyettesíti be, majd a végén rákérdez, hogy "Ja", vagy "Gut"? Magyarul is halandzsálni kezdett először, szóval a kezdet talán biztató, de egy picit azért megnehezíti a kommunikációt családon belül :)
Ennek ellenére Igyliné nem hisz ebben, szerinte az egy tévhit, hogy magától megtanul így egy nyelvet a gyerek.
Én elhiszem, hogy előbb-utóbb megtanulná, de nagyon erősen foglalkoztat a kérdés, hogy milyen gyorsan, mekkora és milyen mínőségű nyelvtudást tud így összegyűjteni, és elég lesz-e ez neki ahhoz, hogy mondjuk iskolás korára ne szenvedjen emiatt hátrányt. Azon is erősen morfondírozom, hogy vajon tényleg akcentussal tanulná-e meg, illetve használná pár év múlva azt a pár tíz szót, amit az első hónapok megkönnyítése végett megtanítanánk neki? Nem is beszélve arról, hogy most svájci németet hall szinte mindenhol, de az iskolában gyakorlatilag a svájci gyerekek is újrakezdik a hochdeutsch megtanulásával, használatával.
Nagyon foglalkoztat, vagy inkább aggaszt az is, vajon tud-e majd szépen, választékosan beszélni németül. Magyarul már most is elég választékosan beszél (persze nyilván elfogult vagyok :), de olyan szavakat, amiket anyanyelvén már most is tud és használ, mint pl. "konflis", aligha fog megtanulni az oviban németül, és talán még az iskolában sem. Ezen viszont nem nagyon tudunk segíteni, ilyen szinte mi sohasem fogjuk ezt a nyelvet beszélni, egy gyermek-nyelvtanfolyam meg pláne nem erről szól. Maximum annyit tehetünk, hogy az igényességet megpróbáljuk elplántálni benne, aztán lesz ami lesz.
Egyelőre várjuk a folytatást, Igyliné győzköd, hogy hadd menjen vele muki-németórára, közben pedig megtanítunk neki néhány alapvető szót és kifejezést. Olyanokat, mint "Die Dampflokomotive" :)
