Nem vagyok Tarantino nagy rajongója. A Ponyvaregény nem volt rossz, de mondjuk ennyi. A végen csak ennyit mondtam: most ez a vége?! A mélypont szerintem (legalábbis azok közül amiket láttam) az Alkonyattól pirkadatig.

Viszont ez a film, ez nagyon jól indul. A szereposztás nagyon jól sikerült, Mélanie Laurent nagyon ott van, Christoph Waltz is szuper, és Brad Pittnek is jól áll ez a figura. A sztori is jó volt, izgalmas is, megy is előre. Azt nem értem (vagy csak nem tartom jó ötletnek), hogy pl. a német vezérek neveit miért kell ráfirkálni a filmre, ettől laza lesz? Meg azt sem, hogy miért kell elmagyarázni, hogy a nitrát film mennyire gyúlékony? Messze nem ez lenne az első hallásra leghihetetlenebb a filmben.

Ott van inkább az, hogy a már-már legendává váló Brigantyk, akik legyilkolnak egy csomó németet, anélkül, hogy a haja száluk görbülne, hogyan képesek egyik percről a másikra annyira lúzerré válni, hogy hirtelen kinyiffan majdnem mind?

De az amúgy jó sztori szerintem teljesen el van csapva a végével. Egészen onnan, ahonnan átmegy fikcióba.

Nekem ez nem jön be. Heppiendnek jó, de valahogy hiteltelen volt, ahogy a náci ezredes (legalábbis azzal a személyiséggel amit előzőleg mutatott), csak úgy elkezd alkudozni az ellenséggel, az meg végképp röhejes, ahogy sorolja a kívánságait, majd megkérdezi: lejegyezték? Arrrggh. Vagy nyilván Shosanna is "jobban járt" hogy meghalt, ha a lehetséges jövőjét nézzük, de ez a szitu, hogy utolsó erejével még jól lelövi a német... hááát.

De ezek csak részletek, valójában a koncepció az, ami nekem nem jön be. Összességében tetszett, de a vége, az nagyon nem.