Elérkezett az az idő, hogy minden este mesét kell mondani és/vagy olvasni a nagyobbik igyli-utódnak, így előkerültek az elmúlt években kapott vagy vásárolt mesekönyvek.

Aztán jöttek a kérdések. Az én egyik kedvencem régen pl. "A becsületes tolvaj Marci" volt a Hetvenhét magyar népmeséből, mai magyar viszonyok között kötelező :), de nem tudom ezzel kezdeném-e a fiatalság nevelését. Mindenesetre a duplagondol elsajátításához tökéletesnek tűnik.

Igazából azonban ennél sokkal triviálisabb dolgokon akadtam meg. A kívülről-belülről igényesnek tűnő megvalósításhoz sajnos nem mindig párosul hasonló minőségű tartalom.

Olyasmikre gondolok, hogy maguk a mondatok egyáltalán érthetőek-e, vagy olyan érzése van az embernek mikor olvassa, hogy az eredeti arab népmesét a google translate fordította magyarra? Vagy van-e kapcsolat két egymást követő mondat között, vagy csak úgy hipp-hopp ugrottunk térben és időben?

Az egészben az a leginkább megdöbbentő, hogy sokszor nagyon olyan érzésem van, hogy ezt az egészet a nyomdába küldés előtt az égadta világon senki el nem olvasta.

Ebből a meséből a tanulság mindössze annyi, hogy mielőtt az ember vesz saját vagy más gyerekének egy szép (mese)könyvet, olvasson el belőle pár oldalt mielőtt megveszi. Néhány darabot garantáltan vissza fog rakni a polcra...

Itt a vége, fuss el véle, kerek erdő közepébe!