Eléggé összefolynak a a napok, a kiesett éjszaka, a sokk, a sok... minden egybejátszik, fogalmam sincs hányadika, milyen nap van.
Minden nap egyforma: felébredünk, nagyobb Igyliket elküldjük iskolába, beülünk a kocsiba, indulunk a Kicsihez. Kicsinél információ, mi van vele, nagyjából ugyanaz: jó az állapota, ettől éhségérzete van, szenved. Aztán egy nap úgy gondolták, hogy elég jól van 5 ml folyadék elfogyasztásához gyomorszonda nélkül.
De nem. Még korai volt, rosszul van, a gyomra még nem működik. 2 nap fájdalom várt rá.
Aztán jobban lett, akkor meg megint éhségérzete miatt szenvedett. Én meg semmit sem tehettem azon kívül, hogy a kezembe vettem (természetesen a személyzet segítségével). Ördögi kör, nálam meg megőrül a tejszagtól, együtt sírunk.
Nehéz megmagyarázni neki, hogy az élet nem ilyen, majd amikor együtt síelünk, az lesz ám a jó... de addig mondjuk az első 5 ml anyatejet meg kell emészteni, erre várunk most.
Mindennapok
1. Kiábrándult szülők története
Van egy jelenség itt, az anyukák nem tudnak egymás szemébe nézni. Magamból indulok ki, semmi kedvem hozzá, magunkkal foglalkozom csak. Két nap ottlét után néztem körül, 2 kisbabával volt egy helyen kisfiam. Az egyik mellett mindig ott volt az anyuka. Ki tudja mióta lehetnek itt. Az anyukáknak van egy szoba, egészséges helyen szoptató szobának hívnák, itt meg egészséges gyerekek híján 2 elektromos fejőgép segít az anyukák tejszintjét fenntartani.
Ha véletlenül összefut 2 anyuka, néma csendben szemlesütve sírdogálnak. Fejnek némán, amit aztán a tejkonyhában lefagyasztanak. Ha valaki hazamehet, a fel nem használt anyatejet összepakolják neki, és hazaviheti.
Fogalmam sincs kik a szobatársak. Eljött a nap, hogy hazamehetett az egyik. Rájuk sem néztem, valószínű ők sem ránk. Egyszer láttam a gyerekük, mert amikor nyugtalan volt a nővérke a kezében tartva jött oda hozzánk.
Most irigyeljem, mert már otthon vannak? Nem hallgatóztam, meg nagyon odafigyelnek a diszkrécióra, de amikor a második orvos győzködi, hogy fogadja el a gyermeke betegségéhez alapból járó egészségügyi szolgálatot, aki az otthonukban segít, akkor azért mégis süketnek lenni a jobb...
2. Nővérkék és orvosok
Mindenki, kivétel nélkül kedves. Az ápolók többsége diplomás nővérke, idáig 2 tanulót ismertem meg, ők mentorral, párban dolgoznak. Már végzettséggel rendelkeznek, csak betanul az osztályon. A mi fiunkat idáig ilyen páros ápolta.
Sportcipőben van mindenki, tetszik, csendes.
Napi rendszerességgel megjelenik egy nővérke, "ne zavarj" feliratú piros mellényben, maszkban. Ő az, aki a napi gyógyszerekért, infúziókért megy, ossza el a betegek dobozkáiba.
Egy nap odajött egy nővérke hozzám, látásból már ismertem. Bemutatkozott, elmondta, hogy ő heti 2 napot azzal foglalkozik, hogy a betegek családi hátterét segítse. Van-e szükség segítségre, anyagi és személyes segítségre, hogyan tudjuk megoldani otthoni életünket, ki vigyáz most a beteg baba testvéreire, anyukának szüksége van-e az anyatej fenntartásához egy szakemberre, esetleg egy pszichológusra? Hmmmm. Beszélgettünk úgy negyed órát, nálunk okés minden, odaadta névjegykártyáját, bármiben szükségem van segítségre, hívjam.
Minden reggel az osztályon ha bemegyünk riportól a baba állapotáról az ápolója. Előbb utóbb eljut hozzánk az osztályos orvos is az asszisztensével, elmondja nagyjából ugyanazt amit az ápoló mondott, ha van előrelépési mód, azt ő mondja el. Az asszisztens tanuló orvos, szeret minket. Néha csak úgy odatol hozzánk egy széket, beszélget velünk, velem, ha épp egyedül talál. Az osztályos orvos ha van ideje bejön, felkap egy gyereket, aki mozdítható és épp nyugtalan, megy vele egy kört. Kedves látvány. A legszimpatikusabb megnyilvánulása első alkalommal történt, tájékoztatott minket a fiam betegségéről és meg mielőtt megkérdeztük volna a "miért?"-jét, magától befejezésként elmondta: "pechük volt". Ennél világosabb, egyértelműbb választ orvos nekem meg nem mondott. Ez így egy hihető magyarázat.
Az asszisztens doki meg az utolsó fél órájában mindig odamegy a nővérpulthoz és megkérdezi mit segíthet, van még 30 perce és nincs dolga. Hol infúziót köt, hol babát nyugtat, hol megnéz egy kis szívdobogást, aztán odajön megsimogatni a fiam és elköszön. Kedvelem.
3. Családi életünk
...az most nincs. Nagyon sajnálom két nagyobb Igyli gyermeket, szívem szakad meg értük is. Most a Kicsinek van rám szüksége, itt van Fagyis mama, most ő vigyáz rajuk. Ha ebbe a kérdéskörbe mélyebben belemerülnék megőrülnék, de nem, kész tényként kezelem, most ez van, punktum.
Fagyis mamának örök hálám, nem menne nélküle. Köszönöm anyu!
4. Anyatej
Apad.
Hogy lesz itt anyatej mire rendbe jön??? Használom a pumpát, a kórházban minden lehetőség adott, ennek ellenére apad. ...na még 20 ml-ert, ...oké, érjük be ezzel az 5-tel is... Vigasz, hogy létezik már tápszer, sokan nőnek fel azon. ....persze nehéz ezen a kérdéskörön is nem agyalni....
5. Barátok
Nahát, milyen sok barátunk van, mind neked szurkol, neked ír! Majd válaszolunk, mihelyt jobban van, írunk! ....mikor?.... írhatom már? ....nem, sajnos nem sikerült az első próbálkozás, nem működik még a gyomrocskája, fájdalomtól kifáradva alszik egész nap.... na meg persze a fájdalomcsillapítótól. Csak hányasra ébred, zöld habzás.... fájdalomtól torzul az arca, tehetetlenül sírunk. Nem tudok válaszul mit írni az érdeklődő levelekre, nem tudok telefonálni, ha mégis, már a kicsengésnél el kezdek sírni.
6. ...
Egyik reggel, amikor jobban volt, "csak" éhségérzete miatt szenvedett, vért vettek tőle. 2 ápoló jött, a kezén nem találták megfelelőnek, a fejénél vettek vért.
Elképzeltem milyen üvöltés vár ránk, ehelyett az én fiam halkan engedte fejét hátrahajtani, behunyta szemecskéjét és némán tűrte, hogy homlokán tű szúrja meg. Ekkor megtörtem, zokogva elkezdtem sírni, a nővérke, aki arra hivatott, hogy a gyerekem fogja a művelet alatt, inkább engem simogatott, az én fiam megoldotta egyedül.
Aztán csak elfújja már valami szél ezeket a napokat! Kialakult egy új ritmusunk, felvettük a kórházi élettempót. 9 felé vele vagyunk, Herr Igyli hoz egy széket, 10 óra tájban elköszön, megy dolgozni. Ülök Igylike mellett, hol kivehető állapotban van, amikor "csak" éhes, hol hasi fájdalma van, ez az arcából egyértelműen kiderül, akkor nem lehet kivenni, de ezt nem is akarnám, hiszen látom rajta. Kivételéhez személyzet kell, eleinte kettő, aztán a kábelek számának csökkenésével már csak egy. Azt kérték, hogy amíg a centralis véna bent van egyedül ne mozdítsam. Bevallom, eszembe se jutott, nehogy meg én csináljak bajt neki. Fejek 3 óránként (csalódás 3 óránként a mennyisége miatt), du. 6-ra jön api, maradunk 7-ig, hazaérünk meseolvasásra a nagyokhoz. Szemrebbenés nélkül beszámolunk arról, hogy jól van a kistestvérük. Majd ártatlanul olvassuk a "hercegnő a barátnőm" következő meséjét. Esti programként még beiktatok egy tejfacsarást, és alszunk.
Reggel indul minden elölről.
Második próbálkozás
Az első sikertelen gyomorszonda kivétel után óvatosabbak voltak orvosai.
Várunk. Várjunk még egy napot. Majd ezt a napot is a biztonság kedvéért.
Éhségérzete miatt nyugtalan, sír egész nap. Már a leghátsó szobába is átraktak minket, ami mondjuk nyugtalanít, mert ha hány éjjel azt hogy veszik észre? (...bár Herr Igylinek más a véleménye, de szerintem volt igazság szavaimban). Másrészt vigasztal, hogy ez azt jelenti, hogy már nem mi vagyunk a legnagyobb bajban, mert eddig közvetlen a nővérpult előtt voltunk, oda kerülnek akiken mindenki szeme rajta kell, hogy legyen.
Akkor ma elkezdjük, 5 ml ásványi anyagban gazdag vízzel. Jó, elfogadja, kicuppogja a cumisüvegből, ami amúgy egy fecskendő, ráillesztve egy cumifejjel. Ettől az 5 ml evésétől utána kiütve alszik, apukájára se ébred fel, aki mihelyt megtudta, hogy kapja az első adagot, felállt az asztalától és indult is be hozzá.
Könnyebb hazamenni, még társasjátékozunk is egyet. Felhívtam este még egyszer a kórházat, nem hányt, bent maradt az 5 ml, de másik irányban sem jött meg ki. Jó, ez jó hír, aztán majd kijön valamikor már valami a pelenkába!
Reggel izgatottan mentünk be, még mindig bent van a lötty, meg azóta már 4 óránként 5ml, bent van, ki meg semerre nem haladt.
Sebaj, majd kijön! Ezen a napon is boldogan tértünk haza, gyerekeknek utolsó tanítási napja volt, a téli szünet már megkezdődött. Sokáig olvastunk mesét, van idő már mindenre, meg úgy is fel vagyok dobva, belefér 2-3 mese, meg találós kérdések is! Este írtunk aggódó barátainknak egy körlevelet: már picit eszik, minden klasszul halad, boldog karácsonyt mindenkinek!
...elkiabáltuk....
