Elérkezett az az idő, amikor Ifj. Igyli iskolás lett. A nyáron betöltötte 6. életévét, az óvodában megírta az iskolakezdéshez szükséges tesztet -csak hogy ne tűnjek elfogult anyukának így leírom: az elérhető 146 pontból a mi fiunk 137 pontot ért el-.

Az iskolakezdéshez itt a szülőnek egy iskolatáskáról, tolltartóról, színes ceruzáról, testnevelés és úszás felszerelésről kell gondoskodnia, minden mást - füzetet, könyvet, iskolában használatos irodai eszközöket- az iskolától kapják.

Augusztus 12-én kezdődött a tanítás, az egész család együtt indult el reggel. Az udvaron várt minket a tanító néni, Frau B., és kézfogással üdvözölte a gyerekeket. Az ovi végén már voltak nála egy bemutatkozós órán, így sokukat név szerint köszöntött. Felmentünk a tanterembe. A gyerekeket fényképükkel ellátott szék várta, az asztalukon névtábla, füzetek, vonalzó (az elmaradhatatlan!) és egy dobozka, amiben ceruzák -a grafit ceruzán fogás-segítő, hegyező, olló, ragasztó, mindegyik darab nevükkel felcédulázva. 

Frau B. kiosztott a gyerekeknek egy lapot kis feladattal, amíg színeztek-rajzoltak addig ő mondott néhány információt a szülőknek. A mondandója végeztével énekeltek egyet a gyerekekkel, majd a az iskolaudvaron minden anyuka kapott egy szál napraforgó virágot a tanárnénitől búcsúzásként.

Svájcban nincs közétkeztetés, így délben hazajárnak a gyerekek, majd 2 óra múlva visszamennek az iskolába. Már az első osztályban heti háromszor van délutáni óra. Normál esetben kétszer lenne, de a kétnyelvű gyerekeknek a német óra miatt plussz egy délutánt vissza kell menni. Az osztályuk is kétfelé van osztva: akik járnak német órára, és akik nem. Azaz, gyakorlatilag külföldiek és svájciak csoportja. Ez az órák kb. negyedére vonatkozik (kézimunka, német, vallás). Más anyukáktól hallom, hogy így még nem választottak szét osztályt, eddig mindig vegyesen voltak "úszlanderek". Néhány koszovói anyuka ezt rosszalta. Én még nem foglalok állást az ügyben, de hovatartozásomat tekintve külföldinek számítunk, tehát ha a külföldiek csoportjában van a gyerekem, akkor ezen a tényen ne akadjak fenn. Aggodalomnak még azért sincs helye, mert a 22 fős osztályból 11 gyerek kétnyelvű, egyszerűen praktikusnak találom ezt az elosztást. 

Heti egyszer van egy kétórás testnevelés, utána zuhanyzás. Ezen kívül kéthetente mennek úszni is. Eddig matek és olvasás óráról mesélt a gyerekünk. Hoppá, itt említeném meg, hogy nincs is olyan órarendjük, amiből megtudhatom, hogy aznap mit csinál a fiam, ugyanis ez az órarendben nincs feltüntetve. Minden hétfőn, kedden és csütörtökön van (lesz) lecke: szerdán mindenkinek -kanton szinten- csak délelőtt van iskola, délután nincs iskola, gondolom ezért nincs lecke, pénteken meg azért nincs, mert a hétvége pihenésre való. Hmmm. 

Az első hét végére az is kiderült, hogy miért van fotó mindegyik széken: ma azzal jött haza a fiam, hogy az iskola karbantartója -aki egyben az iskolabusz sofőrje- mindenki székét beállította, hogy leérjen a lába. Valakiknél az asztal magasságán kellett állítania - ezt hatalmas izgalommal mesélte Ifj. Igyli :). 

Az első szülői értekezletünkön is túl vagyunk, amin részletesebb információkat hallhattunk az elkövetkezendő évről. A tanár néni szimpatikusnak tűnik, bár megjegyezném, hogy a megfelelő ruhát nem sikerült szerintem első napra megtalálnia. Herr Igyli persze mást gondol erről, mindenesetre egy pántnélküli mini strandruhát melltartó nélkül, piros tangapapuccsal első napra és első szülőértekezletre azért elég merész felvenni. Apukák gondolom úgy értékelték, hogy így kell bemutatkozni, mától nincsenek titkaink egymás előtt...

Az nagyon valószínű, hogy az iskolai oktatás nyelve jórészt svájci német lesz, mégpedig a tanár néni jóvoltából. Elmondása szerint valami eldugott alpesi völgyben nőtt fel, az ilyen helyeken meg aztán olyan németet (?) szoktak beszélni, hogy néha még a svájciak sem értik meg :) Bár a szülőin megkérdezte, hogy beszéljen-e rendes németül, senki nem volt elég bátor (vagy mindenki elég magabiztos volt a svájci német tudásában), hogy feltegye a kezét. A nyelvértésért felelős agytekervényeinkre hurkolódott egy pár gordiuszi csomó a nagy odafigyelésben, de azért megértettünk mindent.

A szülőin még egy videófilmet is megnéztünk arról, hogy a fiam hogyan fog megtanulni olvasni. Érdekes és nekem ijesztő módszer: a betűket egyenként képzeljük bele egy négyszögbe, ahol még egy emberi fej is van olyan szájtartással, ahogy azt a betűt ki kell ejteni (pl. "A" nagy tátott szájú ember, "I" széthúzott szájú ember). A videón szereplő gyerek elé pedig kirakták betű nélkül ezeket a csak a fejet ábrázoló rajzokat és így olvasta ki a szót, nem pedig a betűk alapján. ... meglátjuk mi lesz ebből, fiunk magyarul már tud olvasni, nagy baja így nem lehet, reméljük :). Akit a téma jobban érdekel: egy Ursula Rickli nevű svájci pedagógus dolgozta ki, és "Lose, luege, läse" vagy "Leseschlau" néven fut, a wikipédia szerint mindenféle díjat nyert a módszer, és használják a németek és az osztrákok is.

Ifj. Igyli eddig minden reggel nagy örömmel indult iskolába, bízunk benne, hogy így is marad.