igyli

December 21-én leballagtam a postaládikánkat megnézni, nyitottam az ajtaját és egy nem várt meglepetés volt benne: egy kis csomag szépen becsomagolva.

Sietve mentem vissza a lakásba, ahol Herr Igyli és az ifjabb Igyli lázasan legózott, de a kis csomag láttán megállt a levegő: ki az aki ajándékot küld nekünk? Ide?

Kérem szépen, a helyi nőegylet egy gratuláló levelet küldött újszülött gyermekünkhöz és egy kis ajándékot, rózsaszín pelenkakendőt, cica hímzéssel és a kislányunk nevével. A nőegyletnek persze nem vagyok a tagja, nem is ismerünk itt senkit. Annyira, de annyira jólesett, kedves dolog volt. Meg is kértem Herr Igylit, hogy írjunk köszönő levelet és szeretnék a nőegyletbe tartozni :).  (...azt persze nem tudom mit fogok ezzel kezdeni, meg egyáltalán mi is az a nőegylet, de akik ilyen figyelmesek, azokhoz én menni akarok).

Kis késéssel ugyan, de ma az én Jézuskám is befutott egy FedEx futár képében, és hozott négy darab hangszórót. Egy hete indult el Amerikából, és ünnepekkel együtt is kevesebb, mint hét nap alatt ért ide az economy csomag.

Csodaszépek! De nem csak szépek. Egyszerűen csak nézegetni és kézbevenni is jó őket, mert látszódik és érződik is, hogy nem a költséghatékonyság jegyében készültek, hogy az anyag aminek bennük kell lennie, az ott van bennük, és úgy vannak kidolgozva, ahogy annak lennie kell.

Kicsit olyan ez, mint egy igazán jó bor, egy évszázadok óta ugyanúgy készített finom sajt, egy kézzel csomózott selyem szőnyeg, egy tökéletes zenemű. Az anyagok, a képességek, a tudás, a technológia és az akarat egy cél érdekében. A minőség dícsérete.

... és ebben a műfajban ez az egyik (ha nem a) legjobb, ami elérhető.

Persze még be kell gyűjteni a többi hangszórót is, közben meg éjjelente megy a tervezgetés, SketchUp, aztán SolidWorks, elalvás előtti félálomban történő brainstormingok, szóval csupa móka és kacagás :)

(Előzmények: Szülés Svájcban, Terhesgondozás Svájcban)

Nagyjából minden nap egyforma: a reggeli közös, a kismamik körben ülnek a terülj-terülj asztalkánál a reggelizőszobában, ahol az aznapi helyi újság és néhány női magazin is van. Itt aztán tudják mennyit eszik a szoptatós anyuka, amit el lehet képzelni egy reggelizőasztalon, az ott volt: frissen a péksütemény, többféle felvágott, lekvárok ezrével, vaj többféle, tejes italok, joghurtok, kávé, tea... mit tudom én még micsodák, és az elmaradhatatlan sajttálak. Ezen csodálkoztam is, mert volt köztük az az igazi kékre erjesztett már-már magától közlekedni tudó sajt is. Kérdeztem is egy ottani svájcer anyukát, hogy nem kéne a camembertekkel és ezekkel a színes sajtokkal csínján bánni a gyerekek miatt? Ő azt mondta, hogy kerülte ezeket a terhesség alatt és most se esik neki a tálnak. Na, éppen ekkor betoppan a másik svájcer, egyből lehúzta a sajttálat takaró folpackot, mire a feltámadó sajtszag hatására majdnem kirobbant az ablak. Hát, ez a csaj nem törődik holmi írott szabályokkal, benyomta a kéket, zöldet, ami épp a keze ügyébe akadt. A reggeliről még annyit, hogy a helybeli anyuka mondta a nővérkének, hogy kórházi elbocsájtás után is szeretne idejárni reggelizni... én is, családostól :). Miközben a mamák reggeliznek, jön a takarító személyzet és ez alatt teszik rendbe a -mondanom se kell- fürdőszobás szobákat. Napközben jön egy nővérke, aki felírja másnap melyik menüt kérjük ebédre és vacsorára. Desszert, saláta mindig van, nagy, normál és kis adagot lehet választani. Ebéd és a vacsora nagyon szépen tálalva, tálcán érkezik. Volt amit le is fotóztam ötletként és a saláta dresszingjét azóta is próbálom kikeverni idehaza.

Az ápolás: végülis egy olyan műszak volt, ahol szerintem előítélettel voltak a keleti népek felé, de azok is tisztességgel foglalkoztak az emberrel, ha szükség volt rájuk. A többi csapatnál nem tapasztaltam ilyesmit. Ha gond volt, nyomni kellett a gombot és valóban ott termett valaki. Szülés után pihenés, majd jön egy nővér, aki egy halom brossúrát ad, elmondja mit hol-merre találok, szoptatási tanácsot ad és egy kártyát az ágyam melletti telefonhoz, ha szeretnék onnan telefonálni és egy tv távirányítót a szobámban lévő készülékhez (nem használtam :)).

A gyermekápolásban tapasztaltam még eltéréseket, pl. a szülés után ugyan volt egyből fürdetés, aznap este nem is firtattam a dolgot, aztán másnap csak lestem most mi lesz, harmadnap rákérdeztem, hogy mikor lehet fürdetni. Válasz: miért, nem fürdették meg szülés után? Majd elmondta, hogy csecsemőt egy héten egyszer fürdetünk. ...hmmm. Azután csak kibuliztam egy fürdetést, én komolyan már sárgának láttam a gyereket. És itt döbbenet: a köldökcsonk ellenére is beteszik állóvízbe a babát. Rá is kérdeztem, de igen, jól láttam (ott álltam a kiskád mellett) itt nem lacafacáznak ezzel, nem kerülgetik, gyógyuljon meg így és kész! Szintén a köldökcsonk ápolásánál otthon alkohol és egy spéci hintőpor az ápolás, itt azt mondták alkoholt csak akkor, ha már nem bírom a szagát, a hintőpor az egyforma. Odahaza azt tapasztaltam, hogyha váladékos a baba orra, akkor kifele szippantják mindenféle eszközzel, itt: vizzel töltött injekciós fecskendővel "belőnek", küldik a váladékot lefele (hát, ha magától ki nem jön, menjen be... azért nem dobtam ki az orrszívó-porszívónkat :))

Még egy lényeges különbség van: odahaza a TBC elleni védőoltást mindenk csecsemő még kórházból távozása előtt megkapja. Svájcban ez az oltás nem kötelező, külön kérés nélkül nem is adják be.

Minden este az éjszakás nővér jött, felírta a kis füzetébe, hogy mikor evett utoljára a baba, hogy éjjel, ha sokáig aludnánk felkeltene minket (mondanom sem kell, ébresztésre nem volt szükségünk...). Azt is felajánlotta minden este, hogyha fáradt vagyok, elviszi a gyerekem és csak etetni hozza vissza. Egyszer igényt is tartottam rá, mikor visszakaptam egy kis zsákocska volt a hasán. Akkor ismerkedtem meg a cseresznyemag-zsákkal, ezt rakta melegen a baba hasára, hogy segítse a hasfájását megszűntetni. Ez a termék otthon is van, kórházban szerintem nem használják.

Mindkét országról bátran állítom, hogy a szülésznők odaadóan dolgoznak. Egyik éjjel arra ébredtem a svájciban, hogy a szülésznő borogatja, masszírozza szobatársam begyulladt melleit. Megnéztem az órám, hajnali 2 óra volt.

Sajnos itt a látogatók bejöhetnek a szobába. Persze kifogtam egy 60 tagú családdal bíró szobatársat. Így nem lehet hamar felépülni, e szempontból jobb a pesti, a szülés utáni első pár nap nem szabad, hogy a látogatókról szóljon. Ezért többségében a szoptató szobában voltam, ahol a pelenkázó pulton kívül a felszereltséghez tartozott egy kanapé, egy fotel és egy lábtartó. Azt el is felejtettem írni, hogy majdnem minden ágyhoz szoptatópárna is tartozik (a majdnem mindegyik: pl. az enyémen nem volt, ezért elnézést is kértek, dehát gond egy szál se, vittem a sajátom :)) Ebben a szobában a dekoráció nagy részét azok az ajándékok tették széppé, amiket ez az osztály kapott egykori pácienseiktől, egy helyi fotóművész gyermekéről készült óriás fotó a falon, kollégája, a festőművész pedig festményeiről készült kiadványait tette az asztalra.  

Szombati nap szültem, hétfőre már nem fogyott a gyerekem, láztalan lett, cukorszintje helyreállt, nem volt szükségünk kórházi ellátásra szerintem. Szóltam a nővérkének, hogy készen állunk hazamenni. Kiment a szobából és pár perc múlva jött, vért vett és mondta, hogy beszélt az orvossal, másnap reggelre megbeszélt vele egy kontroll vizsgálatot, ha minden rendben mehetünk. Utolsó este az ápolónő megkeresett, éppen Herr Igyli is ott volt, mellénkült és megkérdezte van-e bármilyen kérdésünk. Elmondta mikor, hova kell vinni a babát oltásra, adott a helyi gyermekorvosokról ismertető füzetet, a gyerek oltási könyvét és a kórház ajándékát, egy kistakarót a babának, kukac- és lepke van rajta és a kórház logója. Kedves dolog, köszönjük :).

Kedden indulás előtt kaptam egy búcsú infúziót, utána hazamentünk. Papírra várás azért nem volt, mert itt a beteg kezébe semmilyen kórtörténeti lapot nem adnak. Ezért jár a plussz pont, emlékszem odahaza 3 órát vártunk a zárójelentésre. Szerdán kora reggel vissza kellett vinnünk a gyereket még egy vizsgálatra, és én is kaptam repetát az infúzióból. Ez szimpatikus nekem, mert hiszen egy negyedórás és egy órányi "dologért" nem tartják bent az embert, ellátásra ha nem szorul, visszajöhet másnap a kezelésre.

Kijelentkezéskor a kórház recepciósánál bemutattuk a biztosítási kártyánk, leadtuk a szobai telefon kártyáját, és felvettük az előző nap rendelt kedvezményes árú pelenkát, amely lehetőséggel a későbbiekben is lehet élni, faxon megrendeljük és másnap felvehetjük. Ilyenkor búcsúzóul a szülők levehetik azt a kis állatfigurás kártyát a bejárati ajtó melletti hírdetőtábláról, amit gyermekük születésekor írnak ki, rajta a gyermek keresztneve, születésének pontos ideje. Kislányunknak kiskutyás kártyája volt, ez is nagyon kedves dolog, nem? :)

Emlékszem mikor elsőszülöttünkkel mentünk haza a Népligetnél megálltunk egy piros lámpánál és akkor elgondolkoztam, hogy valójában miért is szültünk gyereket erre a világra? Most nem volt ilyen kérdésem, sietni kellett, Ifjabb Igylinek kezdődött a Chrabelgruppe :) ...