Nem, ez a poszt most nem a helyi látványosságról fog szólni, hanem a korlátolt taplóparaszt (így, egybeírva :)) svájciakról.
Következzen a hirtelen felindulásból elkövetett lista:
- Jelenlegi főnököm, aki egy egyszerű német mondatomban képtelen felismerni az "Engelberg" szót (az egyik tesztrendszerünk neve). Visszakérdez, hogy mi? Mondom: Engelberg. Nem érti. Átvált angolra. Mondom neki újra, hogy Engelberg. Jaaaaaa!!! Természetesen mondanom sem kell, hogy az Engelberg kiejtése nem változott a németről angolra váltással. Grrrrrr!
- Frau Igyli szólampróbát tartott a zenekarban, ahol játszik. Természetesen néhány baromnak szúrta a szemét, hogy egy úszlander vezeti neki a próbát, ezért aztán hirtelen az olyan komplikált utasítások, mint a "25. ütemtől újra" megértése egyszerűen nem akart menni. különösképpen a 25, azaz fünfundzwanzig mint szó, bizonyolt nehezen érthetőnek az ő kiejtésében. Lásd fentebb.
- A helyettesítő gyerekorvos, aki - miután Frau Igylinek perceken át nyomta a sviccertüccsöt -, végül csak talált nagyobbik Igyli-fiún fogást egy neki ismeretlen szóval. Ami kiderült, hogy appenzelleri dialektus. Hát a jó édes #$%@#$^@#$-t!!! Szerencsére Frau Igyli leány volt a talpán és alaposan felvilágosította, hogy most egy pár kantonnal odébb vagyunk, de egyébként ha nem látná, elég jól nyomja a sviccert a gyerek - még akkor is, ha az nem az ő szánalmas sajtköpülő beltenyészetéből való.
- Ha már a parasztoknál járunk, akik a legősibb svájciak, egyszerűek, egyenesek, őszinték és becsületesek. Nos igen, persze. Például az is, aki megvette a kerti faházunkat. Miközben a fagerendákat vitték, sikerült leverniük a fali kerticsapot. Persze a víz ömlött, elzártuk, mondom, hát ez bizony letört. Ráadásul a csap menetes része beletört a külső menetes vízcsőbe, úgyhogy totál szívás kicserélni. Nos, becsületes, felelősségtudó parasztunk megígérte, hogy hoz szerszámot, és legalább a csonkot segít kiszedni. Mondjuk szerintem a minimum az lenne, hogy visszaállítja eredeti állapotába, de már ez is segítség. Mondanom sem kell, azóta is jön a szerszámokkal.
- Talán azt fölösleges említenem, hogy a villanyszerelő szomszédunkra, akit csak a nagybátyján keresztül lehet elérni (azaz úgy sem), és aki a múlt hónapra ígérte magát leszerelni a villanyórát, még mindig várunk? Hol a híres svájci pontosság és megbízhatóság? Most hívjam fel újra nagyapót, hogy "legyen már szíves átadni az unokaöcsinek, hogy tolja már ide a képét, ahogy ígérte"?
- A szerény, nem hivalkodó svájciak mítoszáról. Echte-svájcer főnököm minden egyes alkalommal, ha valami tréningre, konferenciára, workshopra, megy, nem felejti el hozzátenni: "A Villa S.-ben leszek vezetői értekezleten" - és hasonlók. És?! Nem elég annyi, hogy ma out-of-office vagyok megbeszélés miatt, el/nem-lehet elérni, itt vagy ott? Ezen kívül neki olyat nem lehet mondani, amire nem vágja rá elsőre: igen, ezt tudom, de... Az ő főnöke pedig az egész cégnek elküldte emailben, hogy jövő héten nem lesz, mert az X híres francia síparadicsomban tölti a szabadságát. Pff. Kéz- és lábtörést, hogy stílszerű legyek... :)
Disclaimer: Semmi bajom a svájci sajttal, a parasztokkal, imádom a teheneket, és akinek nem inge, az ne vegye magára.
