Mikor legeslegkisebb Igyli megszületett, a kórház értesítette az svájci lakóhelyünk önkormányzatát, akik rövidesen levélben gratuláltak és kérték, hogy amint van útlevelünk, vigyük be, hogy elkészíthessék az ő tartózkodási engedélyét is.
Ekkorra azonban Igylike már a gyermekkórházban volt, így jeleztük nekik, hogy ez most nem fog menni, egyelőre fogalmunk sincs, hogy mikor jutunk el a magyar nagykövetségre, és onnan még egyébként is hónapok kérdése a dolog. Nem csináltak belőle problémát, annyit kértek, hogy ha majd meglesz, vigyük be.
Nagyjából akkortájt, amikor Igylikét végül hazahozhattuk a kórházból, kaptunk egy levelet, amiben örömmel értesítettek, hogy a kanton már el is készítette legkisebb gyermekünk Bewilligung-ját, mehetünk érte. Ehhez nem kellett semmi papír, a születéskor kapott info alapján minden ment a maga útján. Arra is rájöttek, hogy Frau Igyli eddigi papírjában leánykori neve szerepelt (ahogy az útlevelében is), így automatikusan készítettek neki is egy újat. Egy fénykép kell hozzá, meg Igylike igazolványához 32 frank (az övébe nem kell fénykép, ami tök jó, sok értelme úgy sem lenne..) Úgy látszik, az útlevéltől eltekintettek, ez fura, de örültünk neki, eggyel kevesebb gond.
Ahogy elkezdtük tervezni a nyári szünidőt, egyre égetőbbé vált azonban az útlevél kérdése, úgyhogy újra napirendre vettük a berni konzulátus meglátogatását. Időközben nagyot lépett előre a világ, és már nem (mindig) kell a német nyelvű anyakönyvi kivonat hivatalos fordítása, ez egyszerűbbé (és olcsóbbá) teszi az eljárást.
A többi azonban változatlan: berni túra, mindkét szülő, kisbaba (testvérekkel, persze), a parkolás a környéken rémálom, ügyintézők kedvesek, segítőkészek. Ami minimum furcsa, hogy WC nincs a konzulátuson. Persze ez egy kis lakás gyakorlatilag, de azért ottlétünkkor legalább öt kisgyerekes család volt ott, és szinte mindegyikük tett egy kört az épület magasföldszintjén található étterembe (1 frank :)). A másik, ami - főleg a svájci procedúrához képest - nagyon gáz, hogy kb. tíz oldalnyi nyomtatványt kell kitölteni, ott, helyben. A gyerek és a szülő adatait legalább öt külön helyen ki kell tölteni, legalább ugyanennyi helyen aláírni. Konzuli kérvényt kitölteni - minek? Nem egyértelmű, hogyha beadom a kérelmet az útlevélre a követségen, akkor rajtuk át kérvényezem? Nem lehetne, hogy csak egy helyen kelljen valamit kitölteni, aláírni? De legalább le lehetne tölteni a nyomtatvány(oka)t, ott aztán öt perc alatt beadni, leellenőrizni, kifizetni, és viszlát?
De a legeslegfelháborítóbb továbbra is az átfutási idő. 3-4 hónap! Mégis mi telik ennyi időbe? Ottlétünk alatt az egyik apuka próbált puhatolódzni, hogy mire lehet számítani? Mire az ügyintéző néni (nyilván nem ő tehet róla) rezzenéstelen arccal közölte, hogy hát, inkább 4-5 hónapra lehet számítani! Egy születési anyakönyvi kivonat és útlevél elkészítéséhez! Pfff. Hihetetlen.
Viszont! A jó hír, hogy az épülettel szemben lévő sarokban van egy pici pizzéria, ahol egy brutálisan kövér olasz pasi kellemes áron, nagyon finom és elég nagy családi pizzát készített nekünk, nem több, mint tíz perc alatt :)
