Mivel a házunkban eredetileg három kicsi lakás volt, szintenként egy, a vízművek és az elektromos művek is nagyon kedvesen három, illetve négy számlát küldött a fogyasztásunkra.
A vízművek simán elosztotta hárommal a fogyasztást, merthogy csak egy vízóránk van, plusz hozzácsapott három alapdíjat a három lakás miatt. Az elektromos művek simán csak kiszámlázta a pincénkben található négy(!) villanyóra alapján a négy számlát - persze négy alapdíjjal.
Ez így viccesen hangzik, de havonta majd 100 frankot kidobni csak az alapdíjakra már közel sem olyan vicces, úgyhogy fejest ugrottunk az adminisztráció kénköves poklába.
A vízművek (valójában a helyi általános közműtársulás, vagy ilyesmi) embere természetesen csak telefonon elérhető, egyben ő a 24 órás hotline is, szóval inkább vízszerelő, brutál nyelvhasználattal. Alig pár perc után kiderül, hogy a számlázással kapcsolatos dolgokat a fia intézi (nesze neked, urambátyám svájcban? :). A kedves fiával is kedélyesen elbeszélgetek az élet nagy dolgairól, de főleg, hogy mivel mi egy család vagyunk, ezért innentől legyenek kedvesek csak egy számlát és alapdíjat kiszabni. Szerinte ez nem olyan egyszerű, mert pl. attól még ugye van két fürdőszobánk (pssszt, valójában három, de mind nagyon pici, sajnos :)), meg ilyesmi. Mondom neki, hogy hát persze, de nehogymár akinek két fürdőszobája van, az már duplát díjat fizessen?! Na ezt azért ő is belátja, főleg miután még jó sokszor elmondom, hogy egy család vagyunk. Egy. Család. Egy. Pff.
Ennyiben maradtunk. Vízszámlát azóta még nem kaptuk.
Jött ez elektromos művek. Itt már van ügyfélszolgálat, bár ez is a község külön kis egyemberes társasága, nem tudom hogy ez hogy működik itt, talán a nagyobb szolgáltatók felé ők elszámolnak a falu fogyasztásával, nekünk meg ők számláznak. Furi. Frau Igyli még valamikor januárban besétált a faluházára, és megkereste az ügyintézőnket (aki mellesleg a falu adóügyeiért is felelős). Természetesen itt is jött a győzködés, meg az ellenállás: oké, de ha most leszerelnék a felesleges három villanyórát, akkor mi lesz, ha később meg kelleni fog? (Tipp: akkor visszaszerelik? :)) Végül a pasi megígérte, hogy rövidesen megkeres az ügyben.
Nos, hosszasan sem keresett meg senki minket, viszont kaptunk újra négy számlát :). Ráadásul általányt számláztak a tavalyi év fogyasztása alapján, amikor még minimum tízen laktak kis házikónkban (valójában csak isten tudja mennyi macedónt lehet bezsúfolni egy ekkora helyre). Szóval jobbnak láttam, hogy ha utánajárunk a dolognak. Frau Igyli szerint egy csomó helyen nőként simán ignorálnak, úgyhogy menjek inkább én. Őszintén szólva ebben szerintem is lehet valami, lásd ugye a nők választójoga svájcban esetét.
Egyik reggel munka előtt beugrottam tehát én is ügyintézőnkhöz. Vittem neki a számlákat, meg a frissen leolvasott mérőállásokat. Nem is volt gond, mondta, hogy az általány helyett küld újat, meg, hát persze, ugye az én feleségem volt itt a sok-sok villanyóra miatt? Nabizony. Elmondta, hogy érti ő, csak az a baj, hogy a mi házunk, az egy három lakásos társasház (pfff. mintha valami ingatlanmágnások lennénk...). Papíron mindenképpen. Továbbá, a szabályozás (helyi vagy sem?) előírja, hogy lakásonként egy mérőórának lennie kell. Szóval, valahogyan be kellene bizonyítanunk, hogy mi egy lakásként használjuk, hiszen pl. akkor két konyhánk is van, ugye. Na tessék, az előbb a fürdőszoba volt sok, most meg a konyha. Mondom neki, hogy azért igazán ne aggódjon, mert nekünk annyira nem kell a második konyha, hogy nemsokára át is alakítjuk gyerekszobává. Na ez már tetszett neki, akkor biztosan nem lesz gond, a következő ülésen megvitatják, és pikk-pakk, és majd jönnek. Persze az előző után már nem bíztam benne, úgyhogy megkérdeztem, hogy az kb. mikorra várható. Május vége, viszont, jó lenne, ha már lebontottuk a konyhát, akkor írnék neki egy emailt, hogy megtörtént. Ravasz!
Hát így esett, hogy múlt hétvégén nekiestünk a konyhának, és jól leszereltük. A bútorokat leköltöztettük a pincébe, mert ott úgyis polchiány van, a többi kuka.
És, most jön a világ legsvájcibb dolga. Ugyanis, végiggondoltam mi fog történni, ha megírom a levelet, hogy szétszereltük a konyhát. Az elektromos művek ügyintézője megkapja. Eszébe jut, hogy három lakásból egy lesz, ez érdekelheti az építésügyet is, úgyhogy továbbítja levelem a másik ügyintézőnek. Az pedig azt mondja: ejha, lakásátalakítás? Azt bizony be kell jelenteni. Igen, a belső átalakítás is bejelentésköteles (ha változik az alaprajz, használat, akkor változhat a kihasználtság, érték, adó, hajjjajj). Azaz ő megkeres engem, és számonkéri rajtam, hogy hol a terv? Engedély elvileg nem kell, csak le kell dokumentálni a változást.
Gondoltam, ez megér egy próbát, és hétfőn reggel 10:52-kor elküldtem a levelet az elektromos részlegnek, hogy megtörtént a konyha lebontása. Lehet tippelni a következő eseményekre. Nos, ugyanaznap 11:30-kor, azaz 38 perccel később csörög a telefonom, hívó: Építésügy.
Ahogy sejtettem: a pasi elmondta, hogy megtudta a kollégájától, hogy mi átalakítunk, és hát bejelentés, terv, miegymás. Leginkább az iránt érdeklődött, hogy külső változtatásokat is csinálunk-e. Elmondtam neki a történetet, meg hogy mindössze arról van szól, hogy a konyhát leszereljük, helyette lesz gyerekszoba, és javasoltam, hogy valamelyik nap bemegyek, és akkor személyesen megbeszéljük. Ezt eléggé értékelte, másnap reggelre meg is beszéltünk egy időpontot. Bementem, előtte még kinyomtattam egy alaprajzot, amin szépen feltüntettem, hogy mit csinálunk (gyakorlatilag az elbontandó részeket sárgával bejelöltem az építési szabályzatnak megfelelően).
Másnap reggel találkoztunk, átbeszéltük újra, hogy miről is van szó. Közben ő megnézte az adatbázisukban, hogy miként szerepel a házunk benne. Kiderült, hogy már eleve hibásak voltak az adatok, mert három darab négyszobás lakás szerepelt benne, ami klassz lenne, de nem igaz. Annyiban maradtunk, hogy ő lemásolja nekem a náluk meglévő terveket (bizony, több A3-as másolást csinált ingyen, vesd össze: építész-sztori), én berajzolom rá a változtatásokat szakszerűen, szépen előlappal beadom az egészet, ő pedig a nyilvántartásokban átírja, hogy egy lakás szerepeljen csak a helyes szobaszámmal. Abszolút korrektül és simán ment minden.
Ezek után gyorsan beszkenneltem a terveket, számítógépen szépen megrajzoltam a változtatásokat, készítettem előlapot az eredeti terv mintájára, majd az egészet másnap elküldtem neki pdf-ben, hogy jó lesz-e így. Pár perc múlva jött is a válasz, hogy minden tiptop, és küldött még egy új előlap mintát is, amin már kitöltött mindent.
Péntek reggelre aztán megbeszéltünk egy újabb időpontot, bevittem neki a kinyomtatott tervet, odaadtam, megnézte, megköszönte, és kész, két percnél nem volt több az egész.
Átgondolva, valójában tudatosan megszegtük az építési szabályzatot. Bár nem nagy ügy volt, de az építésügyes pasi nagyon korrekt és segítőkész volt, másrészt mondjuk úgy láttam tényleg nagyon értékelte, hogy gyorsan és szépen megcsináltam a terveket.
Egyelőre itt járunk most, ha minden igaz akkor most már rendes családi házunk van, egy lakással, egy alapdíjjal.
