Lassan három hete már, hogy ifjabbik Igyli új iskolába jár, itt az ideje egy kis értékelésnek.
Az első napon természetesen mi is mentünk vele az iskolába, a tanárbácsi kedves volt, amint meglátott minket, azonnal név szerint szólított mindannyiunkat. Egy rövid bemutatkozás után már Igyli-fiú már ment is az osztályterembe, mi pedig kérésünkre kaptunk aznap délutánra egy időpontot, hogy megbeszélhessünk egy-két részletet.
Többek között, hogy bár az órarendben nem volt beírva, itt is van DAZ (Deutsch als Zweitsprache, azaz külön németórák nem német anyanyelvűeknek). Ezen kívül újdonság, hogy van külön zeneóra is, ahol egyelőre alapvető ritmusokat tanulnak. Nekünk az is újdonság, hogy itt van konkrét órarend is, az előző iskolában ugyanis csak a torna és kézimunka volt külön jelölve. Nos, elsősként ezekkel a tárgyakkal bírkóznak a fiatalok itt: matek, német (azaz írás, olvasás), ember és környezete, zene, torna, kézimunka és barkácsolás (vagy valami ilyesmi). Vallásosoknak vallás (katolikus és reformált), akinek kell plusz német nyelv.
A DAZ tanártól a második héten kaptunk is egy levelet, hogy üdvözli a fiunk a csoportban és bármikor szívesen lát minket bármelyik órán, ha szeretnénk látni hogy hogyan is megy ez. Természetesen jó szülők módjára a következő órára már ment is Frau Igyli, és lerótta a tiszteletköröket. Ezek a látogatások valójában csak arra jók - leginkábbis szerintünk -, hogy a tanár kapjon egy kis ismertetőt a szülőkből. Az ovis német tanár annak idején például nagyon meglepődött, mikor mi kértünk tőle egy időpontot, csak hogy érdeklődjünk, hogyan halad a gyerkőc, tudunk-e valamiben segíteni, stb. A tanárok között, és úgy általában egy kis faluban az ilyen információk gyorsan terjednek és megalapozzák az ember ilyen-olyan hírét.
Szerencsére már az első nap is jól indult, Igyli-fiú jókedvűen jött ki az iskolából, és ez azóta is így van. Mi persze nagyon izgultunk érte, az első nap miután eljöttünk Frau Igylivel, meg is beszéltük, hogy most ki-ki megy a maga dolgára, de bizony a fiunk helyében egyikünk sem szívesen lenne - új tanár, 19 új osztálytárs, új elvárások és szokások, pfff...
A beilleszkedés egyelőre azonban viszonylag simának tűnik, Igyli-fiú gyorsan megszokta az új környezetet, és néhány dolog bizony jobban is tetszik neki. Például, hogy a tanárbácsi tornaóráin nem csak bandzsa fogócskák meg sorjátékok vannak, hanem pl. teremhoki a négy csapatra osztott osztállyal. Rögötn első alkalommal ő lett a kapus, gólt sem kapott, bár saját bevallása szerint a másik csapatnak esélye sem volt a térfelükre kerülni :-) Továbbá, minden nap Zeigetag van, azaz bármikor be lehet vinni valami játékot, könyvet, és meg lehet mutatni az osztálynak. Frau BH-nál ez közel sem volt így, csak pénteken lehetett vinni valamit, de akkor is maximum annyi feedbacket lehetett Melltartó-néniből kicsikarni, hogy "szép-szép". Ez pedig viszonylag kevéssé passzol mondjuk a Gyűrűk Ura trolljára, ezt ő is érzi.
Ami viszont hasonló a régi iskolához, az a szigor. Csak annyi változott, hogy itt egy-egy helytelen cselekedet után nem Barbapapa-szinteken fokozódnak le, hanem a három kiinduló szmájliból veszíthetnek el könnyedén egyet-egyet. Bár volt olyan, hogy valakinek egy nap sikerült mind a háromtól megszabadulni. Itt olyan irtózatosan komoly vétkekre kell gondolni, mint torna után az öltözőben bohóckodik valaki öltözés helyett, vagy megszólal órán amikor nem kellene... Ehhez képest Igyli-fiú még egyet sem vesztett... kopp-kopp-kopp.
Szöges ellentétben van viszont a matek és az írás-olvasás tanítás. Itt nem az arcképekkel tanulják a hangzókat, majd azokat kötik össze betűkkel, aminek köszönhetően az előző iskolában még éppen csak megtanulták a betűket, és három- négy betűs szavakat összerakni. Írás szinte sehol. Az első itteni leckénél jött a meglepetés. Olvasásból kaptunk egy olvasókönyvet, egy cetlivel rajta: 27. oldalig elolvasni. Hopp! Persze a legtöbb oldalon egy-egy nagybetűs tőmondat volt, de azért az huszadik oldal tájékán már kezdett a szöveg besűrűsödni. Írásból a házi feladat egy A4-es oldalnyi mondat. Kis- és nagybetűkkel (folyóírás viszont itt is csak másodikban lesz, ha lesz). Matekból egy oldalnyi összeadás, kivonás, három tagú műveletekkel is, két-három ismeretlennel, sőt, múlt héten már kisebb-nagyobb-egyenlő feladatok is voltak ilyenekkel.
Azóta már megvolt az első dolgozat-szerűség is (jegyek nincsenek, csak leellenőrzik). Hasonló írás-olvasás feladatok, de olyanokat is aláhúztak a javításnál, ha pl. a főneveket nem nagy betűvel kezdték. Csak néztem. Matekból szintén szokásos összeadás-kivonás, és két szöveges feladat. Komolyan mondom, tágra nyílt szemekkel néztem, hogy hátezmegmiez?
Persze a mi gyerekünk annyira, de annyira ügyes, hogy bár ez azért jóval nagyobb terhelés az előzőekhez képest, ő ezeket már mind tudta, írt is, olvasott is, meg a számolás sem jelent neki problémát. Viszont ha ezeket már nem tudta volna fél évvel az iskola előtt, akkor most elég komoly pánikban lennénk. De nem vagyunk, mert tegnap a mi kis okos fiunk azzal jött haza, hogy a tanárbácsi nagyon megdícsérte. Azt mondta, három gyerek olvas a legjobban az osztályban, az egyik ő :-), de ő ráadásul hangosan és jól érthetően teszi. (Végre valaki szerint jó, ha hangos :)))) Mondanom sem kell, teljesen oda- meg vissza voltunk a büszkeségtől.
