Valójában nem is, hanem Elterngespräch, azaz minden szülő kap/egyeztet egy időpontot a tanárral, és aztán négyszemközt megbeszélik hogy mi a helyzet az iskolában.
Természetesen nem csak úgy durr-bele-bumm módon, az itt ugye nem elképzelhető. Nálunk a tanárnéni két A4-es oldalnyi összegzést írt ifjabb Igyliről, úgy mint általános jellemzés, beilleszkedés, magatartás, képességek, stb. Néhány kérdést is leírt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy éppen jókor jött ez a megbeszélés, mert már gyűltek a furcsa, néha hajmeresztő sztorik az iskolából.
Az első hetekben egyszer például azzal jött haza gyermekünk, hogy a tanárnéni (innentől Frau BH :) nem hajlandó helyesen mondani a nevében az 's' betűt, hanem németesen 'sz'-t mond helyette, mert "nem Magyarországon vagyunk". Mondanom sem kell, picit furcsálltuk a dolgot.
Aztán nemrégiben az 'ei' kiejtését és írását tanulták, mondaniuk kellett olyan német szavakat, amiben van ei. Igyli-fiú rögtön rávágta elsőként, hogy Eis. Csakhogy Frau BH szerint az Eis az nem (svájci-)német szó, hanem angol, svájciul az bizony Glace (az meg francia te ökör!). Na ettől majdnem eldurrant az agyam, végül megbeszéltük kis Igylivel, hogy az Eis az bizony teljesen korrekt német szó, akármit is mond a tanárnéni. Arról nem is beszélve, hogy hivatalosan az iskolában saját bevallása szerint is rendes németet beszélnek (haha).
Valójában az egyetlen ok, ami miatt nem beszéltük meg ezeket Frau BH-val rögtön, az az volt, hogy tudtuk, egy hónapon belül úgyis iskolát váltunk a költözés miatt.
Ezek után kedélyesen mosolyogva elsétáltunk a fogadóórára. Ahol aztán végülis megtudtuk, hogy fiunk jól beilleszkedett, igényes a munkájára, csak a tökéletessel elégszik meg, remek matekból, ismeri az összes betűt és nagyon gyorsan olvas, értelmes, stb. De! Folyamatosan visszajelzést kér, nem jegyzi meg a kiadott feladat 500. lépését első hallásra, és ilyenkor újra kérdez, és a kézimunka órán a papírbagoly készítése sem villanyozta fel túlzottan. Na bumm. Sokszor használ angol szavakat is (?!). Ami azonban végképp feltette az i-re a pontot, az a következő történet volt, amit szintén halálos komolysággal leírt az értékelésbe: kedves kisfiunk néhány uszodai foglalkozáson azzal szórakoztatta a társait, hogy az úszónadrágját letolta a fenekéről, majd a medence szélén előadta a Gangnam Style néhány explicitebb mozdulatát.
Nos, ezen a ponton sajnos nem bírtuk tovább, és hát teli pofával röhögtünk a végén. Azt nem tudom, hogy erre mégis mit várt Frau BH: hogy szörnyülködnünk kellett volna, vagy elfogadható ha picit elmosolyodunk? Mi mindenesetre teljesen készek lettünk.
Mindezen ökörségektől függetlenül azért sikerült néhány témát komolyan is megbeszélni, szóval alapjában véve hasznosnak tartom ezt a találkozást. Az eddigi iskolai tapasztalatokat pedig úgy összegezném, hogy habár néha összeszorított ajkakkal, de azért elismerik a képességeit, még akkor is, ha ezt kisebb-nagyobb szurka-piszka kíséri.
