Miután a kék emberek szavazással befogadtak szépen eljártam próbákra, a közös rendezvényekre, tettem a dolgom. Egy olyan amatőr együttes tagja lettem, ahol kardiológus professzor ül előttem, mellettem egyik oldalon a zürichi bankár, a másikon a hematológiai labor asszisztense ül. Csupa érdekes ember ugyanazzal a hobbival, akikkel szép, híres helyeken játszom.
Karmesterünk egy angol férfi, nem találkoztam még senkivel aki kedvelné, a magam részéről is csak annyit tudok mondani róla, hogy idegesítő, dehát ő dirigál, ez van.
Volt egy hétvégi programunk, amikor szombaton főpróba, vasárnap koncert volt. Ez így rendben is van, csakhogy mindez 3 órányira a lakhelyünktől. Fél évvel a koncert előtt a próbatervbe beírtam, hogy nem tudok részt venni a főpróbán. Ilyen távolságban ott kellene aludni a másik városban, amit a zenekar nem fizet ki. Nem akartam elmenni, mert 2 napot nem leszek távol egy hobbi miatt, ehhez még kicsik a gyerekeim. A zenekarban is az illetékes HR-essel egyeztettem, egy próba hiánya miatt nem hívnak helyettem kisegítő személyt.
Igen ám, csakhogy amikor eljött a főpróba napja és nem voltam ott, a vendég karmester oltári nagy balhét csapott. Ilyen esetben a következő a helyzet:
1. a főpróbán ott kell lenni, különben nem játszik az ember a koncerten
2. én ezt pontosan tudom, ezért is egyeztettem le minden illetékessel 6 hónappal ezelőtt és a koncert előtt 1 hónappal mégegyszer, ahol a HR-s ember ismét rábólintott a dologra.
A főpróba napján felhívott a HR, hogy nagy a baj, áll a próba és ordít a karmester, hogy hol vagyok. 300 km-ről nem lehetett ugyan hallani, dehát mégiscsak beremegett a lábam, éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Mindenesetre mondtam, hogy még a próba végére sem tudnék odaérni, még ha akarnék sem, dehát nem akarok, mint ahogy ezt előre jeleztem.
Este a HR ismét felhívott és vidáman közölte, hogy van megoldás: hívtak helyettem egy helybéli profit a próbára, aki majd a másnapi koncerten is játszik. Nem tudtam vele együtt örülni, mivel ebben a zenekarban én vagyok a hangszerem szólamvezetője, aki előre jelezte mikor fogok megjelenni, én próbáltam le a meglévő próbákat, senki nem fogja jobban játszani nálam 2 órányi próbával, mégha ez a főpróbán történik, akkor sem. Nagy levegőt vettem és közöltem, hogyha nem én játszok a koncerten, akkor többet nem megyek ebbe a zenekarba játszani. Döbbent csend a túloldalon a HR-től, aki mindig vidáman viccelődve beszél velem, majd komoly hangvételben mondta, hogy jelzi a reakcióm a vendégkarmesternek és a zenekar saját karmesterének.
"Ha már elrontottam valamit, akkor rontsam el rendesen", szoktam mondani. Sikerült is azt hiszem. Nagyon ideges voltam, sajnáltam, hogy nem mentem el, féltem, hogy elveszítem ezt az egész zenekarosdit és akkor lehetek megint "hausfrau". A tagsági szabályzatban is le van írva, hogy évente 2 próbát lemondhatok... már mindent a magam oldalára állítottam, magamat nagyon szépen meggyőztem az igazamról, de persze a főpróbáról nagyon jól tudom, hogy nem illik lemaradni. ... dehát a koncert előtt közvetlen is volt egy 2 órás próba, amin ott leszek.... meghát szóltam, na... amúgy ebben a projektben egy 250 fős kórus, és a mi szerény 60 fős zenekarunk vett részt, belegondolva ennyi svájci előtt volt üvöltözve a nevem, háááát... ráz a hideg...
Legalább 2 órát kellett a válaszra várnom. A szólamtársam hívott fel, hogy az ügy megoldva: a vendég karmester holnap meg akar hallgatni és utána dönt. Állítólag addig győzködték páran az öreget, míg aztán belement.
Másnap sokan néztek meg (vártam is, éppen ezért nagyon csinosra öltöztem, extra sminkkel, jó magas sarkú cipővel, koncentráltan kihúzva tartottam a hátam és behúzva a hasam). Akikkel együtt szoktam lenni odajöttek, nagyon jól esett, ahogy az egyikük mondta (aki amúgy az egyik itteni egyetem matematika professzora), hogyha ma engem elküldenek, akkor a fúvóskar is velem fog menni, ne aggódjak. Hihetetlen jól esett! A HR-s is rámlehelt egy borszagút és mutatta hol találom a piát, ha erősítésre lenne szükségem -úgy látszik neki szüksége is volt rá :) -. A saját karmesterem jött még később oda a "hogy vagy" kérdéssel, kezet fogott -sosem szokott- és kacsintott -pláne nem szokott-. A próba simán lezajlott, még csak rám se nézett a vendégkarmester. Aztán mikor vége lett a próbának, pakolt mindenki össze, szólamtársam -cinkosom- is már elment, jön felém a felbőszült fenevad. Hirtelen elcsendesedett a pakolás, már nem is sietett senki le a színpadról, szólamtársam is visszanézett, látta mi a szitu, azonnal elindult ő is vissza felém. Az öreg gyorsabb volt. Odaért, kezet nyújtott, bemutatkozott, én is bemutatkoztam - es freuet mich...- elmondta, hogy ilyen nála nincs, hogy valaki nincs ott főpróbán. Én meg mondtam, hogy már februárban jeleztem ezt, 2 kicsi gyerekem van otthon, egy hobbiért nem tudok két napot feláldozni úgy, hogy nem vagyok otthon este. Mondta, hogy nem tudta, hogy ezt előre mondtam, a főpróbán jól játszottam, nem kell a kisegítő és elköszöntünk. ...persze, hogy nem kell kisegítő...
Tanulságos volt nekem ez a történet, egyrészt hogy ezt a főpróba dolgot semilyen esetben sem szabad megbolygatni, másrészt pedig kicsit megtudtam hányadán állok ezzel a svájci együttessel. ...nem rosszul :) ...és lehet, hogy páran most észrevették, hogy vagyok :).
