Ennek az írásnak semmi köze Svájchoz.
Herr Igylivel az idén 10 éves házasok leszünk. Nagyjából megvan mindenünk, szerintem jól el is vagyunk egymás társaságában (ha ezt a mondatot átírja, akkor elkezdek majd gyanakodni :) ).
Háztartásunkban az egyetlen dolog -illetve annak hiánya- ami általában mindenkinek szemet szúr, az a TV. Van egy őskori kistévénk, Junoszt méretű -sőt, talán a Junosztot követő sorozat egyik példánya- színes kistévé, azon a gyerekek néznek dvd-ről mesefilmeket, meg nyomkodják rajta a gombokat. Erre ez a minitévé tökéletes.
Semmi különösebb oka nincs annak, hogy nem nézünk TV-t, az egyetlen bajunk vele az az adás ami benne van. Borzasztó, hogy reklámokkal megszakítják egy film menetét. A műsorok meg általában kritikán aluliak, ezért nem pihentetett minket a TV, hanem csak bosszantott, akkor meg minek nézzük. Ha van valami jó film, ami érdekel minket, azt Herr Igyli letölti, majd megnézzük a számítógép "nagynak" mondható monitorán.
Egyvalami okozott gondot ezzel a TV dologgal kapcsolatban: bárhova mentünk, akár Magyarországon rokonokhoz, akár itt megismert új ismerősökhöz, mindenhol normális, általában jó nagy TV van. Van itt Svájcban egy magyar család, barátaink, gyakorlatilag a szobájuk egyik falát egy óriási TV teszi ki. Mióta azt megláttam, kezdtem cikinek érezni a tévénket. Ez a furcsa érzés addig tetőzött, hogy mikor internetszolgáltatót váltottunk, a szerelől elől eldugtam a szobából a TV-t.
Herr Igylivel megbeszéltük: ideje beinvesztálnunk egy új TV-be.
És ez a téma ismétlődött nap mint nap. Ha egyszer áldásom adtam rá, akkor másnap megintcsak elbizonytalanodtam "dehát minek". Máskor Herr Igyli jelentette be, hogy "akkor veszünk egyet", majd én beszéltem le róla. Sehogy sem jutottunk dűlőre.
Aztán egyszercsak jött egy ihlet: mi lenne ha projektort vennénk? És lőn megoldás: egy héten belül megérkezett családunk legújabb tagja: TV helyett egy projektor :).
Vászont is rendeltünk hozzá, de persze hogy semmi se legyen kerek, az a rendelés végül nem jött össze.
Herr Igyli megintcsak -mint általában minden dologgal kapcsolatban aminek nekivág- elolvasott jónéhány cikket, fórumot arról, hogy mi teszi a mozizás élményét tökéletessé odahaza. Ma elmentünk az itteni barkácsáruházba, vettünk egy 2,5x1,5 méteres mdf lapot -melynek hazaszállításáról nem mesélek, mert az a majdnem 10 éves házasságom alatt elhangzott "anyázás" 20%-a tuti megvolt, hogy ugyan miért nem tudtunk még pár hónapot várni arra a .... vászonra ...- és hengereket, díszlécet, meg rendelt Angliából valami spéci festéket, és készül a házimozink.
Szegény kistévénk pedig az asztal alá került. Ha egyszer örökre elnémul, temetést fogok szervezni neki. Soha nem gondoltam, hogy valaha sajnálni fogok egy TV-t, de ez velünk van együttélésünk első hetétől kezdve.
Örülök ennek a projektornak, szerintem jó döntés volt, jó filmet nézni rajta (és portörölni sem kell, olyan magason van :) ). Én nem olvastam el semmit, hogy mivel lehet tökéletesíteni a mozizást, csak vettem egy csomag pattogatott kukoricát :).
