Van pár érdekes dolog, amivel itt Svájcban találkoztam. Egyikről sem tudnék semmi bővebbet írni, csak amolyan érdekességképp szeretném elmesélni.
Közlekedés:
Van olyan postásautó, ami jobbkormányos, a postás hipp-hopp kipattan a kocsiból, újságot bedobja a postaládába és a forgalom akadályozása nélkül visszaül a kocsijába.
Kukásautó is van jobbkormányos, a sofőr is pakolja a konténereket, gondolom neki is biztonságosabb és könnyebb ki-be szállni arról az oldalról.
Láttam már többször rendőri kísérettel és rendőr előadóval kisiskolások utcai gyakorlását. Első alkalommal még mikor városban éltünk 6-7 éveseknek tanította a rendőr a zebrán való átkelést. Mindkét oldalán a zebrának állt egy rendőr, a tanulók egyenként mentek át, majd aki átért azt megtapsolták. Eközben egy forgalomirányító rendőr egyenként engedte az utcába az autókat. Az utca előtt természetesen már autósor gyűlt össze, ahonnan egyszer dudált valaki türelmetlenül, ahhoz odasétált a rendőr majd többet nem dudált.
Másodszor már nálunk a faluban láttam, ahogy 9-10 éveseknek volt bicikli óra rendőrrel, a balra kanyarodást gyakorolták forgalomban. Nekem is hasznomra vált: haladunk a jobb oldalon, kitesszük a kezünket balra, jó esetben a mögöttünk lévő autó észreveszi és megyünk be középre az úttesten. Pesti vezetéseim alatt csak elém száguldó bicósokra emlékszem. Tényleg, nekem senki nem adott bicóórát, eszembe sem jutott, hogy vannak bicóval is szabályok. (...én Pesten nem bicóztam :) )
Kisiskolások mindegyikének láthatósági ...hát, nem mellény, hanem nyakba akasztós háromszögszerűség. Iskolai napokon sok helyen (pl. nálunk nem, de mindkét közeli faluban igen) iskola kezdéskor és a végén a zebráknál segédek segítik a tanulókat. Mint odahaza a hetesek: kiállnak láthatósági mellényben, kezükben a forgalomirányító kistábla és ha iskolás jön szépen leállítják a forgalmat. (Bár itt a zebráknál többnyire sikerül átkelni gyalogosként.)
Télen a helyi traktorosok is tolják az úttestről a havat. Sőt, láttunk már dzsipp előtt is kisméretű hótolót. Milyen jó: ha már úgyis elindul pl. leadni a friss tejet, addig is hasznossá teszi magát. "Mindenki egyért egy mindenkiért". Karácsony előtt a mi utcánkban is traktoros tolta el a havat egyik nap, (fiam azóta azzal nyaggat, hogy az ő kistraktorjára is tegyünk hóláncot). Igazából nem néztem utána (és míg ennyi dolgom van a gyerekekkel nem is fogok), de az egyik ismerősünk azt mondta, hogy ha van hótolójuk és használják kapnak valami adókedvezményt a traktorosok. Ha lesz traktoros ismerősünk megkérdezem mi a valóság és akkor javítom magam :).
Postabusz: nem csak postai küldeményeket, hanem utasokat is szállít. Van falu, ahova csak postabusz jár.
A nyáron átépítés volt a közeli nagyváros autópálya lehajtóján, ezért kb. egy hónappal előtte kaptunk szórólapot (postaládában volt), hogy merre lehet majd közlekedni. Mi az adott nagyvárostól számított 3. falu vagyunk. Aztán eljött az átépítés napja, lezárták a lehajtót. Lett is dugó a következő lehajtó utáni útszakaszon. A forgalomterelés második napjától gondoskodtak hogy ne legyen dugó: forgalomirányítók voltak a megterhelt útszakasz minden kereszteződésében egészen addig, míg újra nem lett járható az új lehajtó. Ez nekem akkora plusszt adott az ittmaradásra, az ilyen "apróságokat" annyira könnyű megszokni.
Az úttest jobb oldalán is van fehér felfestés, látni meddig ér az út. Most odahaza ezt figyeltük, csak autópályán és nagyobb utakon van ilyen.
Jogosítvány: nagyon úgy néz ki, itt életfogytig szól, a lejárati dátum ki van csillagozva. Juppppíííí :) A magyart egy év után le kell cserélni svájcira, ami (EU-ból érkezőknek) nagyon egyszerű, csak egy szemvizsgálatot kérnek, némi adminisztráció, és kiküldik postán a svájcit. A régit le kell adni, és visszaküldik a kiállító országnak. Vicces, hogy azóta is kapom az emaileket az ügyfélkaputól, hogy a jogosítványom le fog járni, gondoskodjak az érvényesítéséről.
Dugóban működik a cipzár elv, ha egy sávon megy a forgalom, akkor egyszer innen, egyszer onnan jön az autó és halad tovább. Számomra ez a leghihetetlenebb dolog a közlekedés terén.
Körforgalom itt rengeteg van, havonta építenek egyet minden faluban, városban. Ha az első kijáraton kimegy az autós, akkor már behajtástól indexel jobbra és a második behajtónál álló is indulhat gyakorlatilag ugyanakkor. Ettől gyorsabban megy az egész, legalábbis pörgősebbnek tűnik.
Közlekedést sokáig tudnám folytatni, morált tekintve... hmmm, odahaza is mondanak sok szépet és jót, így kéne úgy kéne, meg keresik a hibást. Az oktatókat még senki sem hozta fel bűnbaknak, pedig tudnék mesélni. ...és miért is van a blog, szóval, az én oktatóm első órán közölte, hogy tök jó a férjemnek, hogy ilyen nagy dudáim vannak. Aztán válaszoltam rá valami bizonyára lankasztót, mert onnantól kezdve minden vezetésen csak újságot olvasott egy szót nem szólt. Például arról, hogy zebránál álljak mindig meg ha gyalogos van, dugóban mire jó a zipp-zár elv, autópálya felhajtó előtt ha autó jön soroljak szépen be balra, hogy segítsem, bicós hogyan jelzi ha előttem akar balra menni, meg ilyeneket.
Aztán egyszer vezetői tanulmányaim alatt majdnem nekimentem egy szembejövőnek, kissé durván sikerült kanyarodni, és az a F. elkezdett kiabálni. Nem nagyon kell félteni, lenyomtam egyszusszra, hogyha nem a bulvárlapjait nézegetné, akkor mondjuk figyelhetne is és taníthatna mondjuk vezetni. Aztán ellötyögtünk vizsgáig, mondta, hogy egy tízezres legyen nálam. Tízezres maradt, mert valahogy átmentem "zsebpénz" nélkül, de közölte velem, hogy kizárólag a statisztikán kívántak javítani és azon a napon átengednek mindenkit. Én meg búcsúzóul még a "letojom" szó nem éppen legszebb szinonímáját vágtam rá és elköszöntem. Fogalmam nem volt arról, hogy mennyi mindent nem tudok még, vezetéstechnikailag és vezetési morált tekintve is alulképzett voltam. De volt jogsim, amivel másnaptól vezettem. ...szerintem nagyjából ezt mindenki elmondhatja magáról.
Vezetési technikám fejlesztését Herr Igyli vállalta magára, elmagyarázta az első közös vezetésünk alkalmával, hogy nem kell ám a kuplungot állandóan nyomni, megy a kocsi úgy is, ha nem nyomok pedált. Merthogy én meg voltam győződve arról, hogy valamit mindig nyomni kell, hogy működjön az autó. Kézenfekvő volt, hogy akkor az valahol a lábamnál lesz, hiszen a kezünkben a kormány van. Igen logikus volt: féktől állunk, gáztól gyorsulunk, tehát: kuplunk. Végig nyomtam, had' működjön az autó.
Ez mondjuk megmagyarázta azt is, hogy a kocsi, amin tanultam miért volt szervízben kétszer is míg én tanulóvezettem rajta :). Oktatóm meg is jegyezte egyszer, hogy tropára ment a kuplungja. Ejjjj, de szomorú... Szóval, én valahol az oktatók környékén kezdeném azt a moráljavítást...
Itt egyetlen oktatót ismerek csak, (olasz :) ), majd egyszer megkérdezem mi a titka annak, hogy lehet normálisan közlekedni Svájcban.
