Eljött az a nap is, mikor találkoztam Svájcban élő rokonommal. A Bácsi végülis a nagyanyám unokatestvére. Hosszas családfa elemzés után így tűnik számomra érthetőnek a rokonság közöttünk. 75 éves, nyugdíjas jégmester. Hobbija a családfa írása és élő rokonok felkutatása, felkeresése.
Felhívtam egyik este, hogy itt van nálam Édesanyám, ha ráér jöjjön el hozzánk. Még azon az estén visszahívott, hogy eljön, megnézte hol lakunk és egyik internetes térképes oldalon pontosan beazonosította az utcánk, sőt, házunk színét is megmondta.
Másnap délelőtt beült -szintén magyar- feleségével az autójukba, 200 km-ről idejöttek. Kedves, jókedélyű pár.
A Bácsi elhozta laptopját, azon gyűjti a fotókat a rokonokról. Megmutatta dédnagyapám, akit nem ismertem, elhagyta a családját és -talán- ezért soha nem is beszéltek róla a családban. Pár éve halt meg szegény, fotót elnézegetve vonásai kifejezetten családtagjaimra emlékeztettek, ettől aztán olyan volt, mintha ismertem volna. Sajnálom, hogy előbb nem is jutott eszembe, hogy egyáltalán ki lehett a dédapám, sokáig élt, akár találkozhattunk is volna.
A Bácsi és felesége politikai menekültekként érkeztek Svájcba. A Bácsi jégmesterként dolgozott egy hokipályán (micsoda szakma :)). Szeretek olyan nyugdíjasokkal találkozni, mint Ők, annyira más mint amit megszoktam: interneteznek, elmennek ide-oda, élvezik az életet. Régi -mármint itt Svájcban- szomszédaink is sokban hasonlítottak Rájuk. Közös volt még idáig mindegyik idősebb magyar párban, hogy egyik sem beszéli akcentussal a magyart.
A Bácsit azóta meghívtam az iwiwre, regisztrált is, remélem sok-sok családtagot megtalál ott is :).
