Egyszer fennt aztán lennt (...majd annál is lejjebb)
A múlt héten mindegyik pedagógustól kaptunk egy lapot, rajta a spielgruppe-s napok dátumaival. 5 napot be kellett jelölnünk, amikor ha gond van, akkor megyünk segíteni az óvónéninek. Szuper ötlet, sosem találkoztam ilyesmivel: ha túl sok gyerek üvölt egyszerre vagy ha az egyikkel baleset történik hívják az ügyeletes anyukát segíteni. Szerintem ez emberi: nem betolják a bőgősarokba, merthogy nincs ember, hanem szólnak hogy legyen aki játszik a fennmaradó nembőgőkkel :). Meg is kaptam mindegyik óvónőtől, hogy mikor vagyok ügyeletes-mami.
Hétfőn reggel idehaza ifj. Igyli arról próbált meggyőzni minket, hogy ma nem hétfő van, nem kell menni oviba. Kisebb nézeteltérések közepette menetkészre készítettem a fiúkat (...apját beleértve gondolom :) ). Aztán Herr Igylinek hatalmas ötlete támadt: mutassuk meg T. néninek a "Petikés könyvet".
Ez a csoda kisfiunk kedvenc könyve, Bartos Erika: Anna Peti Gergő sorozatának egyik darabja. A könyvről eddigi tapasztalatom az, hogy az anyukák rosszul vannak tőle, gyerekek imádják. Gondolom a mai világ elvárása, hogy a gyerek 2 évesen már önmaga olvassa fel az Andersen összes meséjét, értse meg, írjon róla olvasónaplót, ezzel szemben buta kölyke nem ezt teszi, hanem ennek a családnak a mindennapi történeteit olvassa, csillogó szemmel, érdeklődve várja a következő kötetet. Nekem az illusztráció tetszik ezekben a könyvekben és bevallom, fogalmam sincs mi a titka: falja a gyerekem, bármire képes hogy megkaphasson egy újabb könyvet, fegyelmezni tudjuk: "ha nem hagyod abba a hisztit, elveszek egy Petikés könyvet" hangzik a türelmem határán ez a mondat és láss csodát: szótfogad a gyerek. Bánja fene a mai világ elvárásait, veszem a sorozat darabjait, mint a cukrot és nevelem, -akarom mondani- fékezem vele eszméletlenül akaratos gyerekem.
Visszatérve a hétfőre: elindultak az oviba, (Herr Igyli viszi el ettől a naptól és én megyek érte a kistesóval) T. néninek megmutatták a könyvet (persze magyar nyelvű a könyv), erre T. néni előkapott pár bábut és a rajzok alapján játszotta is a történetet (...és karattyolt hozzá svájciul :) ). Ezzel meg is oldódott a probléma: ment a gyerek szó nélkül be az ovi-szobába. Tanulság: imádjuk T. nénit.
Kedd: C. néni, akit nem imádunk mi szülők. Látszik is, a Petikés könyvet mikor megmutatták -merthát aznap is csak azzal volt hajlandó elindulni- megkérdezte, hogy miért vittük magunkkal. Miért??? Pedagógus... el sem hiszem, hogy beszélt már akár egy szót is gyerekkel, pedig sajátja is van, három is... Mindegy, gyerek ottmaradt, hazaérve megint csak azt mondta, hogy C. nénit szereti a legjobban. Valószinű az orránál fogva vezeti, szerintem a fiam diktálja az aznapi játszócsoport tevékenységét.
Szerda, ismét mélypont: nem is csoda, már a Petikés könyvet sem volt hajlandó elvinni. Apja fél órán át próbálta rábeszélni hogy maradjon ott az oviban, már be lett ígérve sok-sok új Petikés könyv, de a gyerek a jelenleg meglevőkről is lemondott, csak had' jöjjön haza. :(. Végülis ottmaradt, sírt, Herr Igyli hallgatózott az ajtóban és azt mondta rövid idővel távozása után csönd volt a teremben. Mikor érte mentem I. néni azt mondta, hogy semmi gond nem volt vele, mihelyt elment az apja nem sírt.
Tehát valóban nekünk szól a hiszti, nem biztos, hogy az ovit utálja. Jövő héten még rendesen megyünk -lelkesen, remélem- de sajnos utána 3 hétig szünet van, kezdhetünk majd mindent előlről. :(
