Ma semmi életveszélyes nem volt, lázálom nélkül ért véget az óra. Ügyességi játékok, sorversenyek voltak. Furcsa, el kellett magyaráznom a fiamnak, hogy mi az hogy csapatban vagyunk és hogy az adott feladatot kell csinálnunk és nem futhatunk még egy kört a tollasütőn a tollaslabdával egyensúlyozva. Vannak még ilyen meglepő dolgok, nem is gondolná az ember, hogy ilyen egyszerű dolgokat is el kell magyarázni egy kisgyereknek, nem veleszületetett adottság.
Azért van egy kis izgalom: mukitorna-találkozóra készülünk, mi leszünk a jegesmedvék :). Első sulis-anyukás feladatom előtt állok: jegesmedve jelmezt kell csinálnom ifj. Igylinek. ...legalábbis ha jól értettem :)
Este Herr Igylivel rákerestünk, hogy mi is ez, találtunk néhány YouTube-os videót. Elszörnyedtem. Én sorversenyekre gondoltam, de itt komplett tornás műsorokat adtak elő, és a végén meghajlás és integetés a közönségnek. Cikik cikije! Te jó ég, itt fogok a fél kanton előtt ugribugrizni... ÁÁÁ!
Arról nem is beszélve, mi lesz, ha ifjabb Igylinek rossz napját fogjuk ki, amikor "csakazértis" mást csinál mint amit kérünk tőle. ÁÁÁ!
Félek. ÁÁÁ!
