A bordásfalon
Bár a gyűrűzős óra után nem kéne meglepődnöm, ám mégis ez történt: fiamat a bordásfalon hintáztattam úgy, hogy a gyerek a legfelső fokon lógott arccal kifelé nézve és mint a kakukkos óra ingája, löktem jobbra-balra.
Különböző ügyességi dolgokat kellett csinálniuk a gyerekeknek: bordásfal -szintén- legfelső fokán lógó sárga szalag balra-jobbra tologatása, aztán egyik kézben egy karikát felvinni -másik kézben lehozni és persze legfelül áttenni a másik karra.
Igazából ez volt az első alkalom, hogy elhittem, hogy a mukitornatanárnő tényleg szakember. Ezelőtt erről a hölgyről egyvalami jutott mindig csak eszembe: papucsban volt az egyik mukitorna alkalmával. Ez engem igen is szíven ütött, mert én sem jelentem meg soha hangszer nélkül zenét tanítani. Ezen az órán sportcipőben volt, eleve jó pontot kapott aznapra tőlem, de egyből kiszúrta, hogy a gyerekem rosszul markolja meg a bordásfalat. Hüvelykujja a többivel azonos irányban markolt, holott azt lefele kell tartania, úgy tudja átfogni az adott fokot. Mondanom sem kell, olyan pici még a praclija a fiamnak, hogy le sem ér azon a néhány cm-es átmérőjű kapaszkodón, de azért igyekszik máris jól tartani a kezét, egyszer csak-csak meg tudja majd markolni rendesen is :).
