Azaz mutter-kinder turnen, 3-6 éves gyerekek tornája anyuval. Ma voltunk először ilyenen. Már régóta kinéztük magunknak, de meg kellett várnunk míg ifj. Igyli betölti 3. évét.
Nemrég láttuk az újságban, hogy itt a mi falucskánkban is indul. Megkerestük neten, hogy előre készüljünk amennyire csak lehet egy ilyesmire. Az ott található fotón megnéztük, hogy kb. milyen cuccokban vannak, ígyhát tegnap el is mentünk megvenni ifj. Igyli első fehér talpú sportcipőjét. (Flancos Adidas cipőt kapott, mert újabb "parám", hogyha már külföldinek számít, legalább legyen jólöltözött gyerek, de majd egyszer írok erről a nem túl külföldre csábító témáról is.)
Már az újsághírdetésből is kiderült, hogy nagyon családbarát helyre megyünk, a kistestvérek részére vigyázót szerveznek míg anyu tornázik a nagytesóval. Mint megtudtuk az elején, a muki-tornás anyukák beosszák egymás között, hogy ki-mikor vigyáz a kistesókra (a mi alkalmunkkor majd előbb eljön Herr Igyli a munkahelyéről és ő válik egy óra hosszára svájcer óvóbácsivá :)). Így, hogy egymást váltva van vigyázás, nem kerül semmibe a kistesók foglalkozása.
Amúgy sem egy nagy összeg ez a muki torna: összesen 2 frank óránként (1frank/fő :) ).
A tornáról: kicsit pörgősebbre számítottam, itt már az ennyi idősek is "nyugira" vannak nevelve. Körbeültünk, aztán ahova gurult a labda azok bemutatkoztak és mondtak pár szót magukról. Mikor hozzánk gurult a labda gyorsan elmondtam a nevünk aztán szerencsére a gyerek elrúgta a labdát :). A nagy izgalomban elfelejtettem megszámolni hányan vagyunk, de olyan 12-14 pár lehetett. Volt akivel apuka jött el (Faki-turnen :) ), volt akivel a nagyi. Ketten voltunk újak, egy szintén 3 éves kisfiú jött még először, így szerencsére nem csak az én gyerekem futott egymagában körbe-körbe az unalmas beszélős percekben (...de ezt szépen csendben tette, büszke is voltam, hogy bezzeg az én gyerekem sportolni jött, nem beszélni :) ).
Köszöntő ének.
Az első feladat egy nagy, színes textil lebegtetése volt, sétálva, aztán egyenként alámentek a gyerekek. Aztán textíl összehajtogatása.
Fogócska.
Pihenésképp újra körbeültünk és egyéni feladatot kapott mindenki, mármint egyenként kellett körbeugrálni vagy visszafele futni. Ez volt az első izgalom, merthát némelyik anyuka olyan szintű tájszólásban beszél, melyből a bemutatkozás során még a saját falunevünket is nehezen hallottam ki, azt meg hogy "hátrafele futva ugrálni, úgy hogy a gyerek a nyakamban legyen" gondolom esélytelen lett volna. Szerencsére az én fiam nem tudta kivárni mire ránk kerül a sor, így mindenkivel együtt csinált valamit, könnyen rávezette a tömeget, hogy gyorsan szeretne futni.
Megint fogócska.
Búcsúének.
Végülis jó volt, be is fizettük magunkat fél évre és még a muki turnen találkozóra is elígérkeztünk.
