Megnyertük a frankofón munkát, így ellátogathattam Neuchâtelbe.
Természetesen vonattal mentünk, ahogy egy igazi svájcihoz illik, ráadásul üzleti út, vevő fizet, úgyhogy első osztályon utaztunk (ez egyébként minden vevővel kötött szerződésünkben alapeset, úgy láttam). Kétszer kellett átszállni, és bár még mindig nem vagyok SBB-fan, de azért feltűnően simán ment az összes váltás, mindenhol kaptuk az információt, hogy kinek, merre, melyik vágányon, hogyan tovább. Az is tök jó, hogy kiírják hogy melyik részen lesz első- ill. másodosztályú kocsi, így nem kell rohanni ha beáll a szerelvény.
Érdekes, hogy első osztályon is rengetegen utaznak. Nem tudom most mi a helyzet, de régen mikor még MÁV-os ingyenjeggyel utazgattam suliba, első osztályon gyakorlatilag csak azok mentek, akiknek szintén ingyenjegyük volt :) Mondjuk sokszor nagy különbség sem volt a kocsik között, csak a helykihasználtság.
Azért Neuchâtel felé az utolsó szakaszon valami elég lepukkant-felújított vonat zötyögött velünk, az nem volt annyira svájcer-feeling, kérdezték is a "franciák", hogy hogyan tetszett az ő kis helyi szupervonatuk :) Hmm. Hát nem egy TGV.
A városból persze szinte semmit sem láttunk. Odafelé csak a francia-taxis-érzést elevenítethettem fel úgy öt perc erejéig, visszafelé gyalogoltunk ugyan, de akkor éppen a tüdőmet készültem kiköpni az emelkedők miatt, legközelebb oda-vissza taxi, az tuti. Amúgy én nem láttam kevésbé tisztának mint a német részt, de ez még nem jelent semmit az előbbiek miatt.
Az épületek stílusa kicsit más mint mifelénk, több van nyers kőböl, meg kis kastély-szerűeket is lehet látni a vonatból, ezek elég jól néznek ki.
Ami a projektet illeti, elég gyorsan kibukott a francia stílus. Még csak a prestudy-nál járunk, de a "menedzsment" már pánik-módba váltott, és mindenféle vad és kevésbé vad ötletekkel álltak elő a jövőbeni vélt vagy valós kockázatok csökkentése érdekében. Mindeközben képtelenek tisztességesen végiggondolni az alapvető use-case-eket, csak úgy "big picture" szinten álmodozgatnak. Persze ez a deutschschweizereknél kivágja a biztosítékot (meg úgy néz ki már nálam is), ők aztán nem nagyon szoktak elsiklani a részletek felett - lásd a tesztelőnk, akit még a kötelező-tartozék vonalzóval sem nagyon sikerült meg(de-)reguláznom :).
Lehet hogy a nyugalom megőrzése érdekében mégis inkább a kiszámítható (tisztelet a kivételnek :)) német projektekhez kellene ragaszkodnom...
Ami szintén érdekes, hogy ez az egész történet (talán már írtam) egy egyetemi-kutatói jellegű projektből indult el, aztán mikor kialakult valami hasznosnak látszó, akkor kerestek befektetőket, illetve jött egy CSEM nevű negyedrészben állami támogatású/tulajdonú cég, amelyik kifejezetten arra specializálódott (ezért is az állami támogatás), hogy a jó ötleteket megtalálja, és segítsen versenyképes terméket faragni belőlük. Ők aztán hozzáadtak még egy-két fejlesztőt, meg pénzt, meg valahogyan minket -csak hogy legyenek valakik, akiknek némi gyakorlata is van hasonló fejlesztésekben-, aztán mehet is a cucc a piacra. Illetve az majd még kiderül...
