Nem tudom odahaza mi a helyzet, de itt úgy második hete gyakorlatilag megállás nélkül esik az eső. Múlt szombaton volt ugyan egy szép napos délelőtt, de a délutáni sétára már ismét egy jó kis záport kaptunk a nyakunkba. Ráadásul ha éppen egy-két óráig nem esik, akkor sem szakadozik fel a felhőzet (milyen szakszerűen mondtam :)). Az is lehet, hogy Louhi volt az, megint elrabolta a napot, szólhatna valaki Väinämöinennek.

Nagyobbik Igyli gyermek persze ettől függetlenül igényeli napi legalább egy marathoni táv teljesítését, ami kicsit necces a lakásban, odakint viszont már csak tocsogni lehet a fűben, miközben próbálunk kilátni a vízálló szkafanderből...