Úgy esett, hogy a héten mindenféle papírokat kellett kitöltenem, amire magyar embernek szokatlan dolgokat kellett beírni, olyanokat, mint összes vagyonom bankszámlákon, ingatlanjaim  Svájcvan és máshol a világon, értékpapírok, műtárgyak, autók, hitelek és tartozások és ki tudja még mik.

Az érdekes volt, hogy a végén gyakorlatilag teljes képet alkothattom eddigi "életeművemről" - eddig még sohasem csináltam ilyen pontosságú számadást, sem magamnak, sem másnak. Egyébként meglepően kevésnek találtam az eredményt :). Az meg elég stresszelő, hogy ezentúl ezzel tisztában lesz valamelyik Hivatal is, olyan Nagy Testvéres érzés.

Közben beszélgettem a céges HR-es-féle nővel, akiről két hónappal eddig az volt a meggyőződésem, hogy szívből utál - ő volt az egyetlen ugyanis a cégnél, aki semmilyen szinten nem volt velem hajlandó angolul szóba állni. Nem ártott volna pedig, mert szinte minden munkavállalással kapcsolatos adminisztráció rajta megy keresztül, és néha jó lett volna ha biztos vagyok benne hogy mit mond, nem csak sejtem, hogy miről beszél :).

Aztán úgy két hónapja jött, hogy tudna egy kis adóoptimalizálást csinálni nekem (ugye nem szükséges mondanom, hogy természetesen teljesen legálisan, etikusan, semmi kiskapu), és ő már ki is számolta hogy mennyit tudnék megtakarítani, nem nagy összeg, de azért az is valami. Mindezt persze németül adta elő, csak hogy hű legyen önmagához. Ezek után hosszas morfondírozással arra jutottam, hogy végülis nem számít, hogy utál-e vagy sem, ha önként segít nekem abban, hogy több pénzt kapjak kézhez, akkor mindegy, hogy ezt kötelességtudatból teszi, vagy mert mégsem utál annyira.

Visszatérve az eredeti mondanivalómhoz, segített kitölteni a mostani papírokat, még telefonált is nekem mindenféle kérdéseket tisztázni. Mikor a magyarországi házunk értékét kellett volna beírni, mondtam, hogy hát az aztán maximum hasraütésre fog menni, mert ugye hivatalos értékbecslést, hozzá hivatalos fordítást hadd ne intézzek már emiatt. Erre ő javasolta, hogy amit Magyarországon beírok az adóbevallásba, az pont jó lesz.

Persze Magyarországon semmit nem írok az adóbevallásba, mert ugye nincsen ingatlanadó, amire ő elkerekedett szemekkel nézett rám. Szinte azt éreztem, hogy nem hisz nekem - vagy csak azt hiszi nem értem miről beszél németül, úgyhogy rá is kérdezett mégegyszer, hogy tééényleg nincs? Elmeséltem neki, hogy tervezték, de aztán nem lett belőle semmi ilyen-olyan okokból, szóval tényleg tutira nincs. Na erre már elhitte, és azt mondta, hogy hát akkor az igen-igen jó lehet, sőt még rendes vagyonadó sincs, csuda egy hely ez, éppen csak a pálmafák hiányozhatnak a paradicsomhoz (már ha egyáltalán van benne pálmafa, de szerintem biztos). Gondoltam, nehogy teljesen hülyének nézzen, hogy akkor mit keresek én itt, elmeséltem neki, hogy ingatlan, az nincs, viszont van majdnem 50%-os SZJA és 25%-os ÁFA. Erre csak annyit mondott: aaahhhh - én meg láttam, hogy helyreállt számára a világ egyensúlya, mégsem mond fel még ma, hogy kicsit keletebbre költözzön.

Nyomott egy pecsétet a papírjaimra, és mindketten mentünk a dolgunkra.