A lakcímkártya
Múlt héten megpróbáltuk elintézni legkisebb Igyli magyarországi papírjait. Lakcímkártyát, TAJ kártyát és hasonlókat.
Először a központi okmányirodában érdeklődtünk, mert az úgyis útba esett egyebek miatt, ahol aztán felvilágosítottak bennünket, hogy a hasonló ügyeket a lakóhely szerinti illetékes polgármesteri hivatalnál intézhetjük el.
Persze kis falu lévén ott nem volt minden nap ügyfélfogadás, úgyhogy következő nap próbálkozhattunk.
Másnap irány tehát a polgármesteri hivatal, ügyintéző kedves, elmondjuk miért jöttünk, majd elkéri a régi lakcímkártyát. Hát az ugye, persze nincsen, hiszen azért is vagyunk ott. Igen, már emlékszik a telefonos beszélgetésre. Húúú, ez probléma. Azért csak töltögetjük a lakcímbejelentő nyomtatványt, közben jön a következő kérdés: és mi a kicsi személy száma? Természetesen az sincs, mert az ugye szintén a lakcímkártyán van rajta. Ami nekünk nincs. A 22-es csapdája. Végünk, innen sehova tovább.
Ügyintéző néni telefonál, az okmányirodába (onnan jöttünk, ugye :)), hogy most mit is kellene tennie. Hallgatjuk a beszélgetést, közben arra figyelünk fel, hogy arról megy a csevej, hogy hogyan kaphat svájci állampolgár Magyarországon lakcímkártyát. Persze erről szó sincs, úgyhogy gyors közbevetés: a gyermek magyar állampolgár, mint azt a kezében lévő magyar útlevele is bizonyítja.
Végül aztán kiderül, hogy jegyzőkönyvet kell írni, hogy mi, szülők, egybehangzóan állítjuk hogy megjelentünk ott, és szeretnénk hogy gyermekünk lakcímkártyát kapjon, mégpedig az ottani címmel.
Újabb negyedóra alatt el is készül a jegyzőkönyv, fénymásolatok az útlevélről, anyakönyvi kivonatról, aláírások mindenkitől, közben persze mindenki megcsodálja a picit, dajkálják és beszélgetünk régi iskolatársak anyukáival.
Kész is vagyunk, kb. két hét múlva postázzák a lakcímkártyát, ha minden jól megy. TAJ kártya, adókártya és társai ezután jöhetnek, mert persze mindegyiknek előfeltétele a lakcímkártya.
A svájci tartózkodási engedély
Ez itt svájcban minden külföldi legfontosabb papírja, rajta vagyon hogy ki, hol és meddig lakik/lakhat svájcban. Tisztességes neve Ausländerausweis, vagy Aufenthaltsbewilligung, vagy szokás egyszerűen Bewilligung-nak is hívni.
Gyerekeknek is kell, de ha már valakinek van a családból, akkor meglehetősen egyszerű beszerezni. Hívtak is pár hónappal legkisebb Igyli születése után az Einwohneramt-ból, hogy van-e már útlevele, és ha van, vigyek még egy fényképet és már készítik is.
Persze az útlevélre sokat kellett várni, de számomra picit meglepő módon nem forszírozták túl az itteniek a dolgot, hívtak még egyszer, mondtam nekik hogy folyamatban van a dolog, és hogy kb. mikor lesz meg, aztán utána nem nyaggattak.
Ma reggel eljött ennek is az ideje. Fogtam a pici (annyira nem is:) útlevelét és egy útlevélképet, és munka előtt bementem a hivatalba. Pont 8.30-kor értem oda, és pont 8.30-kor nyitnak. Bementem, ügyintéző néni odajött, elmondtam mi járatban vagyok. Valahogy véletlenül pont a bal kezénél levő dobozkában volt Igylicske papírja, elővette, lemásolta az útlevelet, elvette a fényképet, megköszönte, majd mondta, hogy amint kész, telefonál. 8.33-kor már az autóban ültem. Ennyi, és nem több. Három perc sétával együtt.
