Tegnap kihasználtuk, hogy végre volt aki vigyázzon ifjabb Igylire, és elmentünk egy jó kis koncertre.
Irány Zürich, a St. Peter Kirche, ami egy evangélikus templom, belülről egész érdekes, mert olyan sötét-rózsaszínes márvány oszlopai vannak, nagyon szép visszafogott stukkókkal a falakon és mennyezeten, és úgy 2 méter magasságig fával burkolt falakkal. Az a rózsaszín és a fa együtt, hmm, érdekes, de végülis nem néz ki rosszul.
Apróság ugyan, de a hangszórók amiket a misék hangosításához használnak, tök ugyanolyan színűek voltak mint az oszlopok, így nem rontják (annyira) az összképet mint az általam eddig látott szürke műanyag változatok.... Persze ezekre most nem volt szükség :)
Szóval, még valamikor Emese, a franciatanárom ajánlotta a Tous les matins du monde c. filmet, hogy szuper, nem utolsósorban a zenéje is. Megszereztem, és tényleg brutál jó a zenéje. (A film is jó, bár ahhoz még annyit sem értek, mint az előbbihez :). BTW, mindig elszorul a szívem, ha egy filmben hangszereket törnek. Azért szerencsére nem erről szól a film, csak úgy mondtam)
A film zenéjét Jordi Savall és a Le Concert des Nations játszotta, és most Jordi Savall lépett fel Zürichben egy másik pasival kettesben, amire mi jól foglaltunk jegyet előre, németül, emailben ((!) mert online nem lehetett, csak személyesen, a nem tudom már melyik Migrosban, ami szerintem röhejes így mostanság, de hát ez van, végülis működött).
Odafelé jó kis dugó várt minket, aztán már majdnem odaértünk, erre ezerzsillió rendőr terelgette a forgalmat kb. a célpont körül, mindenfelé küldve bennünket, csak arra nem amerre mi akartunk menni. Rá kellett jönnöm, hogy Zürich egy vicc, de komolyan. Persze ez az egész ország abszurdisztán, de azért ez... vasárnap este 7 órakor szinte senki sem volt az utcán, gyakorlatilag minden be volt zárva egy-két étterem kivételével. Még valami cukrászda-szerűt is alig találtunk, ahol elüthettük a maradék időnket (igaz, ott elég pazar édességet ettünk, csak a nevét nem tudtuk megjegyezni. Az biztos mindenesetre, hogy li-re végződött :)). Mondtam is Igylinének, hogy most akkor képzeljuk magunkat a vasárnap koraesti Párizsba, úgy a Boulevard Saint-Germain és a Saint-Michel környékére, a hömpölygő, nyüzsgő tömegbe, kiülős éttermek sokaságába, ... hajjh, egyszer még úgyis odaköltözünk, csak legyen vége a válságnak :)
Koncert. Egyrészről ugye a nagy név, maga Jordi Savall, gambán. Őszes, szakállas, olyan szerény kiállású spanyol. Társa, Rolf Lislevand theorbé-n (sajnos nem tudom a magyar nevét, egy nagyon szép, lant-szerű hangszer) és egy pici gitárnak látszó tárgyon játszott, Ő magas, vékony, norvég, kicsit őszes, napégette fejjel, gondolom nem Norvégiában égett le :)).
Valami egészen elképesztő dolgokat műveltek mindketten, Igylinét Lislevand teljesen lenyűgözte, pengetett hangszert én így még sohasem hallottam megszólal(tat)ni.
Egyedül Tobias Hume (Savall elmondása szerint) egy londoni pubban komponált zenei viccei nem tetszettek, technikailag és hangzásilag mókásak voltak, de szerintem kicsit kilógtak a sorból. Viszont érdekesek lehettek akkoriban a londoni kocsmák, ha egy sör mellett gambával a kezükben komponálgattak ott egyesek.
Kedvenceim Marin Marais darabjai, ebből volt a fent említett filmben is, szerintem nagyon szépek és ebben a hangszeres duóban is nagyon jól szóltak.
Hangulatos volt, hogy az összes világítást két régi-régi (vagy annak látszó) állólámpa adta, amik egyben kottalámpaként is szolgáltak. Ahogy egyre sötétedett, a lámpák fénye a faburkolat meleg színével keveredve bensőségessé varázsolta a templomi környezetet.
A végére jutott persze ráadás, először egy bretagne-i dalra improvizációk, aztán még egy teljesen szabad improvizáció, ez nagyon jó volt, valahogy komolyzenében ritkán hall az ember ilyet, a jazz-es előadók meg sokszor csak jól "elszállnak", ami vagy jól sül el, vagy sem, de sokszor csak a "leszopom a szakszofont" hangot sikerül elérni, amit borzasztóan utálok. Itt azonban stílusos és szép maradt az egész, úgy ahogy egy szép koncertet lezárni illik, vagy ahogy Igyliné mondta: "Szeretem, ha így küldik haza koncertről az embert".