igyli

Csak nem sikerült ilyen hirtelen lezárni ezt a villanyóra ügyet.
Illetve, ami az órákat illeti, igen, de van másik!

Mivel ez itt Svájc, nem csak úgy durrbelebumm zajlanak a dolgok. Átalakítás után ugyanis a kedves villanyszerelőnek készítenie kell egy "Installationsanzeige" nevű dokumentumot, és ennek része az is, hogy leellenőrizze, hogy a hálózat megfelel-e mindenféle előírásnak.

Ennek megfelelően mikor múlt héten visszajött a plombával, még megmérte a ház elektromos hálózatának szigetelési ellenállását, és ott aztán a mi jó kis házikónk azt mondta, hogy kaputt. A teszt nagyjából annyiból áll, hogy (miután kihúzunk minden érzékeny(ebb) fogyasztót) 500V-tal megküldik a nulla és a föld vezetékeket a bemeneti oldalon, és közben megmérik a kettő közötti ellenállást. Az alsó határ 0.5 megohm, ezzel szemben a mért érték úgy 0.15 megohm körül volt. Mivel én nem voltam otthon, felhívott, hogy van egy kis bibi, és holnap még visszajönne, hogy aztán ott körökre szűkítve megkeresse a hiba okát.

Aki egy kicsit is foglalkozott már bármilyen területen hibakereséssel, az sejtheti, hogy ez bizony jó móka lehet. Másnap, miközben méricskélt, mesélt egy történetet, amikor is egy hasonló esetben két nap után találták meg a konyhaszekrény részleges lebontása után a hibás konnektort, picit elégett kábelekkel. Képzelhetitek, mennyire fel voltam dobva :))

Szerencsére nálunk ennyire nem durvult el a helyzet, kb. egy óra alatt kiderítettük, hogy a pincében levő átemelő búvárszivattyú a ludas - a pincénk ugyanis a csatornacsatlakozás szintje alatt van, így a mosogatógép, és az itt lévő kézmosó egy kis aknába csatlakozik, amiből az említett szivattyú ügyeskedi fel a szennyvizet a csatornavezetékbe...

Hát így esett, hogy szombaton, míg Frau Igyli koncertezett, én három gyerekkel a helyi barkácsáruházban szivattyút és csöveket válogattam, a vasárnap délelőttöt pedig ezek beszerelésével töltöttem el igen tartalmasan, Frau Igyli pedig egy próbamosással segítette az új berendezés tesztelését.

Az eredmény nem maradt el: a ma reggeli mérés szerint a szigetelési ellenállásunk szárnyra kapott, 13 megohmmal ugrotta meg a tesztet, és most már tényleg csak az van hátra, hogy összeszorított fogakkal várjuk a számlát mindezekről. Mondjuk ez az az eset, amikor tényleg jó, hogy kiderült a bibi, és nem felesleges lehúzásról van szó.

Azt ugye modanom sem kell, hogy a szomszédunk kedves "még-ebben-a-hónapban-leszereljük" unokaöccse természetesen efelejtett hívni/jönni? Múlt hét kedden már úgy döntöttem, nem várok tovább, úgyhogy felhívtam a szomszédunkat, hogy ugyan már szóljon az öcsikének, hogy lassan lejár a júniusi határidő amit a falutól kaptunk a kérdés tisztázására, és nem mellesleg az elmúlt hónapra ígérték magukat.

Ez azért legalább hatott, másnap reggel pár hónapnyi megfeszített telefonálás után végre felhívott falunk kedvenc villanyszerelője! Rögtön egyeztettünk is egy időpontot szerdára, hogy megnézzék mi a helyzet. Ez már haladás!

Másnap reggel ahogy kell, megjelent egy fiatal srác a cégtől, lementünk a pincébe, ahol jól szemrevételezte mind a négy villanyórát, majd megkérdezte, hogy akkor több nincs, biztosan? Na erre kerek szemekkel visszakérdeztem, hogy mármint villanyórára gondol? - mert el nem nem tudom képzelni, hogy hova tudnánk meg esetleg felrakni egyet... Szóval ezt letisztáztuk, erre mondja, hogy háááát, ő úgy egy fél napot saccol, ezt ide, azt oda, ide-amoda, stb.. Ajjaj, ez svájci munkatempó, riaszt a lehúzásdetektor. Miután jól kicsodálkoztam magam, én is elmondtam neki, hogy én hogyan gondolom: négy sorkapocs fel, három óra le, egy óra a sorkapocsba input, a többi vezeték onnan output, lehet úgy egy fél óra :))) Na erre aztán ő csodálkozott el, hogy hááát, végülis úgyis lehet, de ugye a fázissorrend, meg miegymás. Aha - mondom - gondolom piros a piroshoz, fekete a feketéhez, fehér a fehérhez, és akkor azzal sem lehet gond ugye? (úgy 2000 környékéig svájcban fekete-piros-fehér volt a három fázisvezető színe, gondolom biztos-ami-biztos alapon, nehogy már ez is passzoljon valami nemzetközi szabvánnyal, mert akkor a svájci vezetékgyárak meg lennének lőve :)))

Végül annyiban maradtunk, hogy akkor ma reggel visszajön, hoz anyagot, és megcsinálja. Ez még egy dolog, amit nem értek - valahogy elképzelni sem tudom, hogy egy villanyszerelőnél ne lenne 4 darab kutya-közönséges, minden háznál használatos sorkapocs?! Kész.

Ma reggel aztán jött, és végre-valahára le lett szerelve az a nyavajás villanyóra-kavalkád. Mindenestől úgy két és fél óra alatt, úgy hogy közben még megnézte az emeleteken az elosztószekrényeket, csak visszaszaladt még a raktárba vékonyabb sorkapcsokért mint amit elsőre hozott (kész vagyok...), és még le is papírozta a munkát, azt is listázva, hogy hol és milyen vezetékek mennek, mik a nagyobb fogyasztók, ilyesmik. Viszont plombából pont kifogyott, szóval majd azzal még délután visszajön... Kész.

Remélhetőleg tényleg ennyi, már csak a számlát kell megvárni, és lehet csodálkozni :)

Nem, ez a poszt most nem a helyi látványosságról fog szólni, hanem a korlátolt taplóparaszt (így, egybeírva :)) svájciakról.

Következzen a hirtelen felindulásból elkövetett lista:

- Jelenlegi főnököm, aki egy egyszerű német mondatomban képtelen felismerni az "Engelberg" szót (az egyik tesztrendszerünk neve). Visszakérdez, hogy mi? Mondom: Engelberg. Nem érti. Átvált angolra. Mondom neki újra, hogy Engelberg. Jaaaaaa!!! Természetesen mondanom sem kell, hogy az Engelberg kiejtése nem változott a németről angolra váltással. Grrrrrr!

- Frau Igyli szólampróbát tartott a zenekarban, ahol játszik. Természetesen néhány baromnak szúrta a szemét, hogy egy úszlander vezeti neki a próbát, ezért aztán hirtelen az olyan komplikált utasítások, mint a "25. ütemtől újra" megértése egyszerűen nem akart menni. különösképpen a 25, azaz fünfundzwanzig mint szó, bizonyolt nehezen érthetőnek az ő kiejtésében. Lásd fentebb.

- A helyettesítő gyerekorvos, aki - miután Frau Igylinek perceken át nyomta a sviccertüccsöt -, végül csak talált nagyobbik Igyli-fiún fogást egy neki ismeretlen szóval. Ami kiderült, hogy appenzelleri dialektus. Hát a jó édes #$%@#$^@#$-t!!! Szerencsére Frau Igyli leány volt a talpán és alaposan felvilágosította, hogy most egy pár kantonnal odébb vagyunk, de egyébként ha nem látná, elég jól nyomja a sviccert a gyerek - még akkor is, ha az nem az ő szánalmas sajtköpülő beltenyészetéből való.

- Ha már a parasztoknál járunk, akik a legősibb svájciak, egyszerűek, egyenesek, őszinték és becsületesek. Nos igen, persze. Például az is, aki megvette a kerti faházunkat. Miközben a fagerendákat vitték, sikerült leverniük a fali kerticsapot. Persze a víz ömlött, elzártuk, mondom, hát ez bizony letört. Ráadásul a csap menetes része beletört a külső menetes vízcsőbe, úgyhogy totál szívás kicserélni. Nos, becsületes, felelősségtudó parasztunk megígérte, hogy hoz szerszámot, és legalább a csonkot segít kiszedni. Mondjuk szerintem a minimum az lenne, hogy visszaállítja eredeti állapotába, de már ez is segítség. Mondanom sem kell, azóta is jön a szerszámokkal.

- Talán azt fölösleges említenem, hogy a villanyszerelő szomszédunkra, akit csak a nagybátyján keresztül lehet elérni (azaz úgy sem), és aki a múlt hónapra ígérte magát leszerelni a villanyórát, még mindig várunk? Hol a híres svájci pontosság és megbízhatóság? Most hívjam fel újra nagyapót, hogy "legyen már szíves átadni az unokaöcsinek, hogy tolja már ide a képét, ahogy ígérte"?

- A szerény, nem hivalkodó svájciak mítoszáról. Echte-svájcer főnököm minden egyes alkalommal, ha valami tréningre, konferenciára, workshopra, megy, nem felejti el hozzátenni: "A Villa S.-ben leszek vezetői értekezleten" - és hasonlók. És?! Nem elég annyi, hogy ma out-of-office vagyok megbeszélés miatt, el/nem-lehet elérni, itt vagy ott? Ezen kívül neki olyat nem lehet mondani, amire nem vágja rá elsőre: igen, ezt tudom, de... Az ő főnöke pedig az egész cégnek elküldte emailben, hogy jövő héten nem lesz, mert az X híres francia síparadicsomban tölti a szabadságát. Pff. Kéz- és lábtörést, hogy stílszerű legyek... :)

Disclaimer: Semmi bajom a svájci sajttal, a parasztokkal, imádom a teheneket, és akinek nem inge, az ne vegye magára.