HTML

Linkek

Friss topikok

  • ciel: akkor ez a "költse gyógyszerre" tipikus esete? (2017.11.28. 11:12) Svájci kedvezmények
  • domar: @igyli: Köszönöm a teljeskörű tájékoztatást:) (2015.07.23. 12:12) Kisokos
  • igyli: @domar: írtam gyorsan egy kis összefoglaló posztot: igyli.blog.hu/2015/07/22/kisokos_312 (2015.07.22. 14:32) Német, mint második nyelv
  • rosal: őszintén nem is vártam más eredményt. Aki műfordítja a locsolóverset, annak minimum 5.5 a németje.... (2015.02.15. 18:02) Az első érdemjegy
  • csimar: Nem tudom ki a nagyobb HŐS!? Pici Igyli, hogy ilyen ügyesen megoldotta ezt a helyzetet vagy Ti, h... (2015.01.16. 12:55) Mélyponton

igyliék svájci kalandjai

2015.07.23. 10:19 igyli

Nyaralós élmények

Címkék: gyerekek nyaralás egészségügy sárvár úszótábor

Az útlevél

Végszóra megérkezett legeslegkisebb Igyli útlevele, alig öt hónap alatt. Annyit azért elárulhatok, hogy ahhoz, hogy ez ennyi idő alatt menjen (!), hihetetlen utánajárásra, és méginkább kapcsolatokra volt szükség...

Időközben a magyar média is lecsapott a témára, talán nem teljesen véletlenül:
http://nol.hu/belfold/mi-kozunk-magyarorszaghoz-ha-kisbabaval-sem-engednek-vissza-154945
http://nol.hu/belfold/reagal-a-kulugy-1549959
http://hvg.hu/itthon/20150710_A_kulfoldon_szuletett_magyarok_babai_fel

Két hete már tudtuk, hogy az útlevelet elpostázták a konzulátusról, és azon a hétfőn összepakolva - és feszengve - vártuk, hogy csengessen a postás. Szegény biztosan nem értette, hogy miért öten nyitnak neki ajtót, és miért ugrálnak a kisebbek az örömtől. Esetleg halkan elmormolhatta magában, hogy ejjjj, ezek a bevándorlók mind stiklisek.

Rögvest bedobáltunk hát mindent az autóba, bekapcsoltuk a riasztót - azaz szóltunk a szomszéd öregeknek, hogy megyünk két hétre nyaralni :) -, majd nekivágtunk az útnak.

Az út simán ment, a nagyobb gyerekek már rutinos utazók, kicsi Igyli meg szuper kölyök, nagyon jól viselte a tízórás utat.

Legutoljára Igyli-pici születése előtt úgy egy hónappal voltunk otthon, tehát már legalább 8 hónapja nem jártunk Magyarországon. Furcsa volt ennyi idő után újra otthon lenni..
A tapasztalatok pedig, nos, vegyesek.

Fogyasztunk

Keresztlányunk trambulint kapott ajándékba, amit az interneten rendeltem, majd elmentem érte autóval. Egy régi gyártelepen volt a raktár, az iroda pedig egy mellette levő épületben. Az eladó udvarias, de ha nincs nálam elég apró, akkor visszaadni nem tudnak, viszont egészen a raktárig kijött, elmagyarázta hogy tudok autóval bejönni, mivel autóval egy másik útról van csak bejárat. Ahol ismét van egy portás, plusz sorompó. A portás odajön, kicsit félve néz be (gondolom a külföldi rendszám vs. kommunikáció) de aztán nagyon kedves és segítőkész ő is. A raktáros is jó fej, segít bepakolni, tippet is ad az összeszereléshez.

A közelben van egy patika, ami pont kapóra jön, mert fáj a torkom (tudom, 36 fok van odakint...), beugrok és veszek rá valami ellenanyagot. Miután mindkét ajánlott készítményt elvinném, csodálkozva néz rám a patikus. Visszakérdez: biztos? - és már le is olvassa nekem mindkettő árát (ami persze elég borsos). Szót fogadok, és csak az egyiket veszem meg.

Fejlesztések

Szüleim falujában már két éve folyamatosan zajlik a csatornaépítés-projekt. Ez önmagában jó, de ahogy csinálják, az már közel sem olyan örvendetes. Az eddig sem brilliáns minőségű utak még rosszabbak lettek. De nem is ez a legbosszantóbb, hanem az a nemtörődömség, trehányság és igénytelenség, ami a kivitelezés körül zajlik. Gyakorlatilag napi jelenség, hogy keresztülvágnak víz vagy éppen gázvezetékeket, így szinte már teljesen megszokott, hogy fél napig szünetel a szolgáltatás. A bicikliút, ami nagyon fontos lenne, hogy a hosszú, gyakorlatilag egyutcás faluban biztonságosan lehessen közlekedni, gyakorlatilag használhatatlan lett: méteres szakaszokon hiányzik róla az aszfalt a csatornabekütések helyén, nem ritkán tíz-húsz centiméteres szintkülönbségekkel. Így a biciklisek, kismotorosok vagy végig a főutcán mennek, vagy ki-be ingáznak a bicikliútról. Ráadásul ez nem egy-két napos átmeneti állapot, a legtöbbjük már hónapok óta úgy áll.

Szüleim utcája nincs aszfaltozva, azt gondolná az ember, azt legalább nehéz elrontani. De nem. Mivel valószínűleg egy kicsit elmérték magukat a kivitelezésnél (vagy előtte), ezért hogy meglegyen a lejtés és a szükséges takarási vastagság a csöveken, ezért néhol feltöltötték az utcát, úgy fél méterrel magasabbra, mint eredetileg volt. Ennek következményeként néhány házhoz gyakorlatilag esélytelen autóval behajtani, egyébként meg az egész olyan, mint egy rossz hullámvasút.

A legelkeserítőbb azonban az, hogy az emberek képtelenek kiállni saját, vagy éppen mások érdekeiért. A falu vezetését éppúgy nem érdekli az egész (nekik az a lényeg, hogy kész legyen, így, vagy úgy, jól vagy rosszul), mint magukat az embereket sem. Az, hogy egymástért, vagy akár csoportos érdekekért kiálljanak, úgy tűnik, hogy még csak kósza gondolatok szintjén sem jelenik meg.

Fogorvos


Frau Igyli mindeközben egész délelőtt telefonál egy fogorvost keresve, aki tudna időpontot adni lehetőleg még ugyanerre a hétre. Nem megy. Pedig nekünk nagyon kellene, bölcsességfog a gond. Persze foglalhattunk volna előre, ha tudtuk volna, hogy mikor lesz útlevél. Vagy csak úgy vakon, és majd lemondjuk.

Végül ez is sikerül, állami egészségügyben, persze hogyan máshogy, kapcsolatokkal. Ami viszont megdöbbentő, hogy még az így "szerzett" orvos is képes úgy beszélni az emberrel, hogy Frau Igyli már az első vizsgálat után kétségbeesve hív fel, hogy most otthagyja-e az egészet, vagy sem. Végül nem, mert nagyon fontos lenne elintézni azt a fogat még most.

Közben már jó előre jeleztük, hogy nincsen TB "előfizetésünk", úgyhogy fizetnénk inkább, készpénzben. Ez némi ellenállást szül a túloldalon, de lassan megoldódik. A rendelőben aztán kartonozó, adminisztráció, csak elkérik a TAJ kártyát, és szerintük nincs ezzel semmi gond, minden pöpec, aktív, van fedezet. Csodálkozunk. Mi ragaszkodnánk a fizetőshöz, nem szeretnénk kéretlen kérdéseket kapni később, de ez nagyon nem megy.

Bank

Bankolunk is, szeretnénk készpénzt befizetni a bankba, ahol a régi házunk hitele fut. A saját számlámról van szó, de a pénztárnál közlik, hogy az útlevelem még nincs regisztrálva a rendszerükbe, ezért átirányítanak egy másik ügyintézőhöz. Várakozás, várakozás. Az ügyintézőnek elmondom mi járatban, és hogy már nincs személyim, sem lakcímkártyám (lásd a sztorit a külföldi rendszámú magyar tulajdonossal rendelkező autókról, köszönjük, kormányunk) ezért van ugye itt az útlevelem. Úgy tíz perc pepecselés a billentyűzettel, és kiderül, hogy ez nem megy. Mert nincs lakcímkártyám. Azaz kellene lennie egy olyan lakcímkártyámnak, amire az van írva, hogy nincs lakcímem Magyarországon. Érthető? Nem? Nekem sem. Magyar állampolgár magyar útlevele Magyarországon csak úgy érvényes, ha van mellette egy lakcímkártya is, amire legalább annyi rá van írva, hogy nincs címem. Lehet, hogy ott rontottam el, hogy azt mondtam, a saját számlámra szeretném? Ha nem az enyém lenne, akkor más lenne a helyzet. Ezután még egyszer megkérdezem a - most már - két ügyintézőt a monitor mögött: tehát egészen biztos, hogy itt vagyok a pénzemmel, amit nem fizethetek be a saját számámra?! - és: - igen! Az egész világon a kutyát sem érdekli a lakcímkártya, mert persze azt sem tudják mi az, de itt... Sajnálják, de így nem fizethetek be pénzt a saját számlámra. Az ész, a racionalitás megszűnik létezni, kikóválygok a bankból, és elindulok. A hiba biztos bennem van - leginkább, mert nem szeretnék újabb köröket futni egy lakcímkártyáért, amire rá az van írva, hogy nincs lakcímem. Abszurdisztán ezt a csatát megnyerte.

Mivel a számla közös, Frau Igyli pár nap múlva egy pár száz kilométerrel távolabbi fiókban is megpróbálja ugyanezt elintézni. Neki persze van személyije és lakcíme is. Simán megy minden. Miután rákérdez az én esetemre, azt a választ kapja, hogy ez itt nem fordulhatna elő, átirányítják egy ügyintézőhöz, hogy tisztázzák ezt. Frau Igyli leül, várakozik a számával, míg az ügyintéző elintézi a harmadik szám nélkül beeső vendéget is, majd úgy gondolja ebből elég, és otthagyja őket.

Nyaralunk

Idén újra nyaralunk, (három év után) rendesen, a második héten irány Sárvár, kempingezünk. Azaz nem teljesen, mert inkább bérlünk egy kis házat a kempingben, kisbabával azért így kényelmesebb. A kempingben minden klassz és rendezett, a személyzet is rendes, a wifi akadozik, de azért valamennyire használható.

Úszótábor

A gyerekek életükben először táboroznak, igaz csak napközis tábor, öt-hét éveseknek, reggel nyolctól du. négyig. Úszótábor, napi kétszer úszásóra, foglalkozások, strandolás, egyszer kalandpark is lesz, pont ez kell az ilyen soha el nem fáradó, vízimádó csemetéknek.

Az csak az első napon derül ki, hogy délután van egy óra csendes pihenő is. Mindenkinek le kell feküdni, minimum csendben lenni, de inkább aludni. Igyli-fiúnak ez nem nagyon megy, már úgy kétéves kora óta nem alszik napközben, és Svájcban ilyenkor pont kezdődik a délutáni suli. Egy kis mókás feleselés egyenlő szemtelenség, gyermekünk hirtelen a sarokba állítva találja magát a csendes pihenő alatt, életében először, amit kicsit zokon vesz. Otthon megnyugtatjuk, hogy nem haragszunk, és ismertetjük vele az elvárásokat, nyugi, nem visszabeszél, csendben fekszik - esélytelen. Visz magával egy könyvet, hogy legalább majd olvas. Csakhogy a könyv leesik, a sarok ismét rá vár. Sajnos az úszás része sem tetszik neki nagyon, a csoport két részre van osztva, és érthetetlen módon a gyengébb csoportba kerül, deszkába kapaszkodva kell pancsolnia, mikor itthon már gyorsúszást és hátúszást tanult mélyvízben. Szerda estére tetőzik az elégedetlenség, értetlenkedve hallgatjuk, hogy a csendes pihenő alatt a tanárnéni viccesen (reméljük) a "megkínállak nyaklevessel" mondattal fegyelmez. Másnap a kemping recepciósa elmeséli, hogy az ugyanide járó gyereke azt mondja, soha többet nem akar vízbe menni. A mienk csak egyszerűen otthon akar maradni. Igyli-lányka ilyeneken még nem akad ki, egyébként is "magasról teszek rá" természete van, ő megy egyedül, anya elkíséri. A tábor elején a névsorolvasásnál persze hiányzik a másik: - beteg? - nem. - akkor? - nem akart jönni. Közben ráveszem a nagyobbikat, hogy mégis menjen táborba, befutunk pár perc késéssel. A kimaradó és majdnem kimaradó gyerekek híre azonban nem marad hatás nélkül, csütörtökön Igyli-fiú hirtelen átkerül a másik csoportba, nagyon meg is dícsérik, és végre mutatnak neki valami újat. A pénteket valahogy kihúzzuk, vége a tábornak.

Nyári barátságok

A kempingben sok a gyerek, de leginkább csehek, lengyelek, velük nem nagyon megy a kommunikáció. Szerencsére érkezik egy magyar család a szomszédba, és a gyerekek egymásra találnak. Tollaslabdáznak négyesben, még akkor is, ha néha egy perc is eltelik, mire az ötéveseknek sikerül a szerva, és a labda visszaütése is komoly kihívást jelent. Este sötétedés után előkerül a kártya, és megy az unó meg a kvartett, közben persze megbeszélik melyik a legkúlabb cápa, vagy gepárd, és ki látta már a minyonokat a moziban. Este tizenegyig mozdítani sem lehet őket, a szúnyogok legnagyobb örömére. A háromnapos barátság után elválni is nehéz, az utolsó napon ezért még reggel is megy a kártyaparti.

Legkisebb Igyli

Imádja a vizet, leginkább a szájába lapátolni, meg a medence széléből a vízbe csusszanni. Egy fél óra neki még bőven elég, utána elfárad, és jöhet a kaja meg az alvás. Neki az egész nyaralás hatalmas kalandtúra, ennyi emberrel még talán életében nem találkozott, két hét alatt négy hely, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatesók, de ő állja a rohamot, mindenkinek örül, mindenkire mosolyog, és mindenkit elbűvöl.

Anya-apa

Apa elviszi magával a notebookot meg egy-két kütyüt, hiszen unalmában majd programozgat, elhatározza, hogy elolvas vagy öt könyvet a napozóágyon fagyikelyhet eszegetve, elmennek anyával kettesben félkilós sztéket enni. Mindebből semmi sem válik valóra természetesen. Viszont apa és anya azért pancsol, fagyizik, esténként tollasozik, vagy csak üldögél a teraszon. Meg persze legkisebb Igylivel foglalkozik. Moziznak a gyerekekkel, majd együtt háborognak a gyerekek tudta nélkül, hogy mennyire brutálisan gyenge a minyonok-mozi :)

Hazafelé

Vasárnap letelik a szűk két hét, délelőtt még bekukkantunk a sárvári várba a gyerekekkel, és szerencsére pont akkor csatáznak a törökökkel a vitéz magyar hagyományőrzők, aminek egyedül a dobhártyánk nem örül. A várlátogatás után még felvesszük Fagyis Mamát az állomáson, aki jön velünk, és még beugrunk a gyerekkel egy utolsót pancsolni a fürdőbe, aztán - irány Svájc.

Szólj hozzá!

2015.07.22. 14:17 igyli

Kisokos

Címkék: svájc kisokos gyorstalapló

Lakás/ház/bérlés

A legjobb források, érdemes nézelődni, mielőtt eldönti az ember, hova akar költözni :)
www.immoscout24.ch
www.homegate.ch

A normál, bútorozatlan lakás azt jelenti, hogy van konyhabútor, sütő, hűtő (esetleg mosogatógép, etc.) beépített szekrények. Nincsenek csillárok. 

Nettomiete (lakás bérlete) + nebenkosten (NK, rezsi) = bruttomiete, azaz teljes ár. Plusz garázs.
A NK-ben a villanyszámla általában nincs benne, érdemes rákérdezni, hogy pontosan mi hogy megy: átalány vagy mérővel, ez változhat.

A rezsi összege változó, de általában megadják a hirdetésben. Persze, ha nem átalány, akkor változó, hogy mennyire pontosan adják meg, nekünk volt olyan, hogy év végén még rá kellett fizetni vagy 500 frankot a számlák alapján, de volt, ahol átalányban ment minden rendesen, és csak a villanyt fizettük mérő alapján.

A lakás (bérlés) ára természetesen nagyon helyfüggő, de általában összhangban van az adottságokkal. Nagyobb városokban persze drágább, a városoktól távol, vagy a nehezebben megközelíthető részek nyilván olcsóbbak. Azért nem árt odafigyelni, mert nem biztos hogy nagy móka mindennap 100 km-t egyirányú, télen nem tisztított, kanyargós hegyi úton munkába járni.

A szobák számánál a nappali + konyha 1.5-nek számít, minden további háló ehhez adódik hozzá.

Szerintem külföldiként sem vészes lakást találni, azért nyelvtudás persze nem árt, bár mondjuk az első lakásunkat mi is gyakorlatilag nulla német tudással (persze némi rákészüléssel) szereztük. Vidékebben sokkal egyszerűbb a dolog, nagyvárosokban meg nem ritka a több tíz (száz) jelentkező a lakásra. Azt azért érdemes fejben tartani, hogy erősen keresleti a piac, és a lakás tulaja fog titeket választani, és nem fordítva. Azaz ha tetszik a lakás, jelentkeztek bérlőnek, és ha szerencsétek van, szimpatikusak vagytok, vagy nincs túl sok másik jelölt, vagy tudtok valamit amit a többiek nem, akkor kapjátok meg ti a lakást :)

Kauciót szoktak kérni, mondjuk egy-két hónapot. A bérlés időtartama általában legalább egy év, és meg vannak adva az időpontok, amikor fel lehet vagy éppen amikor nem lehet felmondani. Vigyázat, ezt általában jó előre (3-3.5 hónap szokott lenni), írásban meg kell tenni. Máskor is el lehet hagyni általában a lakást, de akkor vagy fizetjük a fennmaradó időt, vagy mi találunk mindkét félnek megfelelő új bérlőt, vagy a tulaj magától is talál egyet. Egyszóval ez szerencsejáték.

Betegbiztosítás

Nincs állami biztosító, de mindenkinek kötelező legalább az alap betegbiztosítás (KVG), amit rengeteg biztosítónál meg lehet kötni.

KVG-nál a biztosító nem utasíthat el senkit azzal, hogy túl nagy a rizikó, dohányzik, asztmás, stb.
Nagyjából hasonló a cascohoz a konstrukció, van:
- Havi alapdíj
- Önrész (felnőtteknél 300-2500 Fr.), amíg az adott évben ezt nem éred el, nem fizet semmit a biztosító, azaz ha pl. megfázol, és elmész orvoshoz, ennyit biztosan zsebből fizetsz, az alapdíjon felül. Kisebb önrész, magasabb havidíj, ez egyértelmű. Hogy melyik éri meg jobban, az nyilván szerencsejáték, de azért pár orvoslátogatással már könnyen ki lehet lőni a 2500-as limitet.
- Franchise: ha elérted az önrészt, és a biztosító fizeti a számlád, akkor is kell még 10%-t fizetni, azaz a biztosító csak 90%-t fizet. Ennek is van egy felső határa, ha jól emlékszem felnőtteknek valahol tízezer frank környékén

Ajánlott: https://www.comparis.ch/krankenkassen ahol rengeteg biztosító ajánlatát össze lehet hasonlítani. Érdemes is, mert 2-3x-os különbségek simán vannak.

Fogászatra KVG nem érvényes. Persze erre, és ezen felül szinte mindenre lehet kiegészítő biztosítást kötni, a helikopteres mentéstől az egyágyas hotelszobáig, határ csak a csillagos ég.

A gyerekekre olcsóbbak a tarifák, és az önrész lehet 0 frank is, ami hasznos, mert esélytelen, hogy valaki nem megy el gyerekorvoshoz egy éven át, legalábbis nálunk :)))

Ruházkodás

Ahogy szinte minden más, ezek is drágábbak, de változóan. Szerintem a normál ruházat nem vészesen, pl. egy márkás farmer kb. ugyanannyi. Persze körbe kell azért nézni vásárlás előtt.

Ami itt nincs, az a legeslegolcsóbb ársáv, mint annyi minden más téren Svájcban, erre valószínűleg egyszerűen nincs nagy kereslet. Van pl. C&A és H&M, ahol az árak azok, mint a magyarországi üzleteik cimkéiben :)

Mondjuk ruházkodni simán lehet otthonról is, ha mégis.

Bevásárlás

Elsősorban élelmiszerekre gondolok. Utolsó hazautunk tapasztalata alapján sok dolog már-már hasonló árban van, de mondjuk nem a Tesco gazdaságos árakkal, hanem átlagos, márkás termékekkel kalkulálva. Ami brutálisan drága, az a hús. Itt egy ötszörös szorzó simán ugrik, és akkor még odafigyeltünk, hova nyúlunk a pultban :)

Minden szolgáltatás horror árú, pl. fodrász, autószerelő, vízszerelő, stb. (Bár ez utóbbi, ha bérled a lakást, a tulajt terheli általában, szintúgy, ha elromlik a tűzhely, fűtés, stb..)

A határokhoz közel lakók persze simán átjárnak vásárolni, itt kell egy kicsit figyelni a vámszabályokra, de egyébként jócskán lehet így spórolni.

Összességében, ha a megélhetés költségeit vesszük, szerintem egy négy-ötszörös szorzóval érdemes számolni, akkor talán nem ér nagy csalódás.


Támogatások gyerekek után

Minden gyerek után automatikusan jár 200 frank (néhány kantonban kicsit több/kevesebb), amit az egyik dolgozó szülő kap meg a fizetésével (Kinderzulage). Ennyi :) Az ovi és az általános iskola ingyenes, füzet, ceruza sem kell, erről már írtunk részletesebben.

Részmunkaidő 

Úgy általánosságban véve a részmunkaidőhöz sokkal rugalmasabban állnak a cégek hozzá, mint Magyarországon. Vannak ismerőseim, akik 20%, 60% vagy éppen 80%-ban dolgoznak, például a gyerekük születése után, vagy csak mert nem akarnak többet. 

Dolgozó anyukák?

A részmunkaidő persze segít, de közel sem jelent megoldást egy-két gyerek mellett. Az oviban/iskolában kb. 11.30-kor vége a tanításnak, és amelyik nap van délutáni tanítás, kb. fél kettőre kell visszamenni. Vannak megoldások erre, általában szerveznek Mittagtisch-csoportokat, ahol egy másik gyerek anyukája ad enni, illetve vigyáz a gyerekekre ebédidőben, ezekről általában az iskola küld papírt, és nyilván nincs ingyen, de arra az egy-két órára nem túl vészes az ára (10-20 frank körül, ebédtől, időtől függően). Egész napra/délutánra viszont már kellhet egy Tagesmutter, azaz szintén egy másik anyuka, aki a sajátjaival együtt vigyáz a gyerkőcre, ez azért már húzósabb lehet, irányadó információk pl. itt: http://www.betreut24.ch/seiten/infos/Kosten_und_Lohn__des_Babysitters,_der_Nanny_und_Tagesmutter_(Empfehlung).html

Van még Kinderkrippe/Kinderhort, ezek nagyon drágák, napi 120 frank is lehet, vagy még drágább, bár keresettől függően a Gemeinde támogathatja valamennyire, de azért csodát várni felesleges.

Nem véletlen, hogy az uralkodó családmodell az anyuka otthon, esetleg egy-két nap részmunkaidőben, apuka mondjuk 80%, szóval egy napot bevállal a gyerekekkel, maradék egy-két nap nagyszülők szerencsésebb esetben, Krippe/Hort/Tagesmutter egyébként.

Letelepedés

Ez nem olyan komplikált, ami biztosan kell: munkaszerződés, vagy sok pénz (svájci értelemben vett sok pénz :)). Normál esetben a munkahely intézi az itteni hivatalokkal a letelepedési-munkavállalási papírokat, ha minden rendben, kap egy "előzetes" engedélyt, azt a határon és/vagy a lakóhely önkormányzatán kérik, és cserébe kap az ember Aufenthaltsbewilligungot, ami a tartózkodási/munkavállalási engedély nagyon pongyolán fogalmazva. Munkaszerződés egyébként a lakásbérléshez is fontos lehet. Összességében, EU-s állampolgárként, ha van egy cég aki minket fel akar venni, akkor meglehetősen egyszerű a dolog: munkaszerződés, lakásbérlés, költözés, gemeindében bejelentkezés, bankszámla és betegbiztosítás. Remélem nem hagytam ki semmit, és nem változott túl sokat az utóbbi 7 évben a folyamat :)

Autó

Ha valaki svájcba költözik, vámmentesen behozhatja az autóját, ha az már legalább 6 hónapja a birtokában van. Ez nagyon fontos, egyéb esetben vámot kell rá fizetni, szóval nem érdemes vadonatúj autóval nekivágni a költözésnek. Teljesen új autó importjáról már írtam részletesen, azt akkor érdemes meglépni, ha már van itteni lakcím, papírok, stb.

Az autó rendszámát viszont egy év után mindenképpen le kell cserélni svájcira. Ha vámköteles, ha nem, ha el van vámolva, ha nem. Ilyenkor mondjuk nem árt, ha pl. nincs rajta magyarországi hitel, mert úgy mókás lehet végigjárni a svájci rendszámcserét :)

A rendszámcsere gyakorlatilag egy műszaki vizsga (ez úgy 100 frank körüli összeg), ezután kap az autó svájci forgalmit, a régit érvénytelenítve visszaadják, vagy hazaküldik a rendszámmal együtt. Kell még egy kötelező biztosítás, erre is a comparis.ch-t ajánlom, ez párszáz franktól indul, aztán cascoval meg mindenféle fedezettel jól felextrázható. Van még gépjárműadó, ez is párszáz frankról indul, persze nyilván autó/kanton/stb.-függő a pontos ár.

Bővebb, sok hasznos info itt: http://www.ezv.admin.ch/zollinfo_privat/04392/04393/04394/index.html.

Jogosítvány

A magyar jogsit egy évig lehet itt használni, ezután le kell cserélni svájcira. Ez azért jó, mert annak nincs lejárata :) A cseréhez alapesetben (EU-s jogsival) csak egy szemorvosi vizsgálat kell, amit bármelyik optikus meg tud csinálni pár tíz frank ellenében. Ha a jogsi kétévesnél nem régebbi, akkor lehetnek komplikációk, egyik ismerősünknek újra kellett itt vizsgázni. A cserét nem érdemes halasztani, mert jókora (ezer frank feletti) büntetést lehet kapni, ha kiderül a turpisság (és ez szinte mindennel így van).

 

Jogi nyilatkozat: a leírtak csupán általános/előzetes tájékoztatásul szolgálnak, legjobb szándékunk ellenére is előfordulhat, hogy az itt található információ téves, esetleg idejétmúlt, vagy éppen nem teljeskörű.

5 komment

2015.06.23. 11:36 igyli

Tehetségek

Címkék: lehetőségek tehetségek

Olvasom ezt a cikket az indexen, és azon morfondíroztam, vajon megtörténhetett volna-e ez így bárhol máshol a világban. Hogy ne menjünk messzire, adja magát a svájci példa, a kilencéves srác, aki matekból egész jó, pontosabban már most leérettségizett belőle. Ellenben nem vették fel az egyetemre, mert "még nincs meg minden tárgyból az érettségije". Aaaarrgh. Alkalmazkodj fiam, és ha nem lesz meg a német-angol-francia 5.5, akkor jó leszel villanyszerelőnek, arra nagyobb szükség van, mint ilyen kis izé agytrösztökre.

Frau Igylinek már meséltem párszor, hogy elég vicces, hogy milyen munkatársaim vannak. Szinte mindenki neves egyetemen végzett, jópáran doktorival, ETH-ról vagy éppen neves külföldi egyetemekről. Mint pl. az egyik új srác, aki az egyik leghíresebb amerikai egyetemen doktorált robotika - gépi tanulás témakörrel. Ezek után hazajön, és... és elkezd dolgozni ennél a cégnél - ami még mindig a jobbak közé tartozik, de - ahol semmi érdekes nem fog történni a következő száz évben, ez egészen biztos.

Vajon mi történne Svájcban, Magyarországon, vagy bárhol Európában egy hasonló tehetséggel? Vajon tanulhatna-e nukleáris fizikát 17 évesen, vagy találna-e befektetőket 22 évesen egy energiaipari cég alapításához?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása