igyli

A tavalyelőtti halloweenos élmények után idén (tavaly valami miatt ez elmaradt) rettegve vártam az újabb élményeket. Szerencsére Igyli-lányka szülinapi bulija pont tegnap volt, így reméltem, hogy a vendég-gyereksereg bűvöletében majd jól elfelejtődik a dolog. Persze, éppen az ellenkezője történt: a mieink a vendég gyerekekkel együtt jelentek meg egyszer csak a felnőtt-szekcióban, hogy akkor ők most mennének halloweenozni. Ajjajj! Nagyon nem készültünk jelmezzel, így aztán Frau Igyli improvizált arcfestést és ruhákat, igazán ügyesen. A szükséges egyeztetések után a biztonság kedvéért kaptak egy elemlámpát és egy mobiltelefont is, ki tudja mi történhet alapon.

Jó egy óra múlva tértek vissza, egész jókedvűen, és elég sok cukorkával megpakolva (hurrá :/ gumicukor). Elmondásuk szerint három ismeretlen helyre csöngettek be, és mindegyiknél ajtót is nyitottak, és kaptak is valamit! Teljesen megdöbbentő. Bár az is lehet, hogy amerre indultak, arra újabb építésű házak vannak, és talán ott inkább fiatalok laknak, bár - mint a múltkori esetekből tudjuk -, ez nem garancia semmire. Ezen kívül még Igyli-fiú osztálytársinál jártak, ott nyilván egyszerűbb a helyzet, szóval szerencsére minden simán ment.

A másik oldalról nézve, mi itthon a vendég szülőkkel jót beszélgettünk közben, és azért hozzánk is beállított 3-4 banda, köztük még egy angolul beszélő ismeretlen család is kisebb gyerekekkel, szóval idén egész pozitívan alakult az esemény. Most jut csak eszembe, hogy délután tettünk ki töklámpásokat is az ajtónk elé (a Magyarországról hozott kék sütőtök mellé :)), nyilván ez segített felismerni a "halloween-friendly" házunkat.

Sőt, a héten még az iskolában is tanultak halloweenról, a fiatalabb tanárnéni (aki mellesleg egy amatőr színi társulatban is játszik - rémisztő egy kultúrális fertő(!), lásd Schweizermacher) elmesélte nekik, hogy honnan ered ez az egész, és ezért jár egy plusz pont neki. (A másik tanárnénijéből - aki olyan brutálisan tud nézni, hogy még én is legszívesebben szűkölve menekültem volna el előle az Elternabenden - ezt nem annyira nézném ki.)

Ma Igyli-fiú mellékesen megemlítette, hogy képzeljem el, van egy harmadik fajta írás is:van ugye a Steinschrift, a Schnürlischrift, és az újdonság, a Basisschrift.

Elcsodálkoztam, mert nem emlékeztem, hogy meséltem volna neki erről, így megkérdeztem, hogy ezt honnan tudja. Azt felete, hogy Frau L., az egyik új tanárnéni mesélt róla nekik, azt is hozzátéve, hogy még ő maga sem ismeri pontosan. Viszont a terv az, hogy még egyszer átnézik a Schnürlischrift-et, és aztán megtanulják a Basisschriftet.

Juhúúú! Észveszejtő tempót diktálnak ezek az itteni tanerők.

Az iróniát félretéve, tényleg nem gondoltam volna, hogy nagyobbik fiunk még találkozik vele az iskolában, mivel a hivatalos kantonbeli terv szerint csak a jövő tanév elsőseinél állnak át a tanítására.

Hihetetlen, de nagyfiunk már a harmadik osztályt kezdte el hétfőn.

Már írtam korábban, hogy ifjabb Igyliék valami iszonyatosan ódivatú folyóírást tanulnak, amit sok helyen már itt is leváltottak/leváltanak egy modernebb, kevésbé kacifántos, gyorsabban megtanulható és alkalmazható írásra. Nem utolsósorban sokkal olvashatóbbra is.

Természetesen Közép-Svájcban nem ez a helyzet :)

Ma reggel kisfiam mesélte, hogy kaptak új tollat az iskolában, mert már tollal fognak írni. Meg is mutatta, klassz, egészen rövid, a kezük méretéhez illeszkedő, modern színekkel, kicsit vastagabb, így könnyű fogni, és az ujjtámaszos kiképzése is segíti a biztos fogást.

Levettem a kupakját, és akkor ért a meglepetés: töltőtoll!

Igen, annak idején olvastam is a régi Schnürlischriftről, hogy ennek a sok kacifántnak csak a töltőtollas írásnál van igazán értelme, úgy lett kitalálva, hogy ne nagyon kelljen felemelni-letenni a tollat, ezért is a sok bonyolult és (golyóstollal felesleges) kacskaringó.

Így már összeállt minden. Őszintén szólva nem tudom, hogy ezen sírjak-e vagy nevessek? Egy részről mókás, vagy akár lehet pátosszal hozzáállni, hogy ez igen, itt még élnek a régi hagyományok, rendes nevelés, stb.

Másrészről viszont azt is gondolhatom, hogy ez az egész teljesen felesleges erőpocsékolás. A legtöbb gyereknek valószínűleg kínlódás, felesleges tintafoltokkal és stresszel. Arról nem is beszélve, hogy pár év múlva az egész feledésbe merül, szinte senki sem fog töltőtollat használni közülük, legtöbbjük még tollat sem. Vagy azért, mert a kőművesnek ceruzája van, vagy azért, mert inkább a billentyűzetet fogják használni. Mondjuk legalább ez utóbbit is tanítják az iskolában.