igyli

A héten egy projekt kapcsán sikeresen beleszaladtam egy kis munkaügyi nosztalgiázásba. Kiderült ugyanis, hogy új megrendelőink svájc franciául beszélő részéről érkeztek, aminek én első hallásra nagyon megörültem.

Aztán a megbeszélés során szépen előtörtek a régi emlékeim a franciákról...

Először is, azt hiszem, mióta kiköltöztünk svájcba nem találkoztam emberrel, aki annyira rosszul beszélt volna angolul, mint a kettő vendégünk közül az egyik. Apropó, angolul, ami persze már magában is érdekes, mert a francia részen az iskolában kötelezően tanulnak németül, a német részeken pedig franciául. Mégis mindenkinek teljesen természetes volt, hogy angolul tárgyalunk (ami nekem persze jól jött).

Aztán meg, borzasztóan furcsa volt a svájci-német precizitás és a mindig minden eshetőségre felkészülés után a franciás utat látni. Két -inkább matematikus, mint bármi más-, akik Matlab-ban megírtak egy szimulációt, beállít, hogy na akkor ebből nekik négy-öt hónap múlva kisszériás prototípusként kellene egy C-be átírt verzió, ami egy általunk megtervezendő speciális hardveren futna. Hogy? Persze ők már dolgoznak a szimuláció átírásán, de még kb. három hónap kell hozzá. Várjunk csak! Akkor marad egy, maximum két hónap a hardver tesztelésére, a szoftver integrálására, és a gyártás beindítására, nem beszélve a mindenféle engedélyekről? Óóóóó, ez nagggyon francia!!!

Csak hogy legyen valami összehasonlítási alap, az egyik új kollégánk (svájc német részéről érkező, persze) múlt héten letesztelt egy programrészletünket, amiről én úgy gondoltam, hogy (majdnem) tökéletesen működik. Mikor megnéztem az eredményeket, azt hittem rosszul látok. Tiszta piros volt az egész, gyakorlatilag egy teszt sem ment át szerinte. Egy kicsit fel kellett világosítanom, hogy mi az hogy "sikeres" és mi az, hogy "nem sikeres", hogy rendesen nézzen ki az a teszt riport :)

Azért nagyon jó volt valami normális nyelvet is hallani, remélhetőleg lesz még egy-két üzleti út is feléjük, szétnézni arra, nomeg kicsit felfrissíteni nemlétező nyelvtudásom.

C'est tout, au revoir!

Úgy esett, hogy a héten mindenféle papírokat kellett kitöltenem, amire magyar embernek szokatlan dolgokat kellett beírni, olyanokat, mint összes vagyonom bankszámlákon, ingatlanjaim  Svájcvan és máshol a világon, értékpapírok, műtárgyak, autók, hitelek és tartozások és ki tudja még mik.

Az érdekes volt, hogy a végén gyakorlatilag teljes képet alkothattom eddigi "életeművemről" - eddig még sohasem csináltam ilyen pontosságú számadást, sem magamnak, sem másnak. Egyébként meglepően kevésnek találtam az eredményt :). Az meg elég stresszelő, hogy ezentúl ezzel tisztában lesz valamelyik Hivatal is, olyan Nagy Testvéres érzés.

Közben beszélgettem a céges HR-es-féle nővel, akiről két hónappal eddig az volt a meggyőződésem, hogy szívből utál - ő volt az egyetlen ugyanis a cégnél, aki semmilyen szinten nem volt velem hajlandó angolul szóba állni. Nem ártott volna pedig, mert szinte minden munkavállalással kapcsolatos adminisztráció rajta megy keresztül, és néha jó lett volna ha biztos vagyok benne hogy mit mond, nem csak sejtem, hogy miről beszél :).

Aztán úgy két hónapja jött, hogy tudna egy kis adóoptimalizálást csinálni nekem (ugye nem szükséges mondanom, hogy természetesen teljesen legálisan, etikusan, semmi kiskapu), és ő már ki is számolta hogy mennyit tudnék megtakarítani, nem nagy összeg, de azért az is valami. Mindezt persze németül adta elő, csak hogy hű legyen önmagához. Ezek után hosszas morfondírozással arra jutottam, hogy végülis nem számít, hogy utál-e vagy sem, ha önként segít nekem abban, hogy több pénzt kapjak kézhez, akkor mindegy, hogy ezt kötelességtudatból teszi, vagy mert mégsem utál annyira.

Visszatérve az eredeti mondanivalómhoz, segített kitölteni a mostani papírokat, még telefonált is nekem mindenféle kérdéseket tisztázni. Mikor a magyarországi házunk értékét kellett volna beírni, mondtam, hogy hát az aztán maximum hasraütésre fog menni, mert ugye hivatalos értékbecslést, hozzá hivatalos fordítást hadd ne intézzek már emiatt. Erre ő javasolta, hogy amit Magyarországon beírok az adóbevallásba, az pont jó lesz.

Persze Magyarországon semmit nem írok az adóbevallásba, mert ugye nincsen ingatlanadó, amire ő elkerekedett szemekkel nézett rám. Szinte azt éreztem, hogy nem hisz nekem - vagy csak azt hiszi nem értem miről beszél németül, úgyhogy rá is kérdezett mégegyszer, hogy tééényleg nincs? Elmeséltem neki, hogy tervezték, de aztán nem lett belőle semmi ilyen-olyan okokból, szóval tényleg tutira nincs. Na erre már elhitte, és azt mondta, hogy hát akkor az igen-igen jó lehet, sőt még rendes vagyonadó sincs, csuda egy hely ez, éppen csak a pálmafák hiányozhatnak a paradicsomhoz (már ha egyáltalán van benne pálmafa, de szerintem biztos). Gondoltam, nehogy teljesen hülyének nézzen, hogy akkor mit keresek én itt, elmeséltem neki, hogy ingatlan, az nincs, viszont van majdnem 50%-os SZJA és 25%-os ÁFA. Erre csak annyit mondott: aaahhhh - én meg láttam, hogy helyreállt számára a világ egyensúlya, mégsem mond fel még ma, hogy kicsit keletebbre költözzön.

Nyomott egy pecsétet a papírjaimra, és mindketten mentünk a dolgunkra.

Hihetetlen dolog történt ma este. Egyrészt azért, mert még be volt kapcsolva a magyar mobilom és fel is vettem (ebben az a hihetetlen, hogy felvettem itt Svájcban) a másik számomra felfoghatatlan dolog, hogy a vonal másik végén egy férfi volt, aki a dédimamám testvére és itt él Svájcban. Vagy az is lehet, hogy unokatestvére, a családfa rajzolást holnap elkezdem azon a bizonyos vonalon, merthogy pontosan Ő sem tudta hogy most melyik testvérének melyik unokájával, sőt, dédunokájával beszél :).

Halvány emlékem volt ilyesmiről, pláne így, hogy most megtörtént ez a furcsa beszélgetés beugrott, hogy a mamám még régen beszélt valakiről, aki Svájcban él, de én soha nem találkoztam ezzel a rokonnal. Szóval, bemutatkozott és nagyjából feltérképezte hogy hogyan is vagyunk mi rokonok és hogy nemrégiben Magyarországon elkezdte felkutatni még élő rokonait és így jutott el az én telefonszámomig.

Beszélgetésünk után egyből felhívtam Édesanyám, hogy mit tud ez ügyben. Ő egyből tudta kiről van szó, talán ha egyszer látta életében.

Nos, úgy néz ki találkozom svájci rokonommal, címcsere, skype kapcsolat megtörtént. Holnap fel is veszem a kapcsolatot azzal az unokatestvéremmel, akinek a vezetékneve egyezik a svájci bácsijéval.

Izgi :).