Azaz diótorta, hivatalos nevén Engadiner Nusstorte, vagy rétorománul Tuorta da Nusch Engiadinaisa, Graubünden kantonból.
...inkább diós süti, vagy dióspite :)
Hozzávalók a tésztához:
350g liszt
200g cukor
250g vaj
1 csipet só
1 kis citrom reszelt héja
1 tojás
Hozzávalók a töltelékhez:
250g cukor
300g durvára tört dió (kezdőknek: héja nélkül :) )
200ml tejszín
3 evőkanál méz
Elkészítése: a tésztát összegyúrjuk, nem kell sokáig dolgozni vele, összeáll, aztán annyi. Gömbölyűre formáljuk és egy tálban berakjuk fél órára a hűtűbe. (Szerintem ezalatt ne a töltelékkel foglalkozzunk, azt majd ha a tésztával végeztünk.) Fél óra elteltével a tészta 2/3-át kinyújtjuk egy kb. 26 cm átmérőjű sütőformába rakjuk, a szélén is legyen tészta. A maradék tésztát is nyújtsuk ki, az lesz a süti teteje, ezt hagyjuk a gyúródeszkán.
Na, most jön a töltelék, ekkor kezdhetjük előmelegíteni a sütőt, 180 °C, légkeverés.
A cukrot elkezdjük melegíteni, karamellizálni, lehetőleg rozsdamentes acél edényben (én teflon serpenyőben csináltam). Mikor aranyszínű, akkor nagyon lassan hozzácsurgatjuk a tejszínt, majd a diót és utána a mézet. Rotyog kegyetlenül, vigyázzat! Ha megvan, beleöntjük a sütőformába, egyenletesen elosztjuk, a kinyújtott tésztát a tetejére rárakjuk,szélét összegyurmázzuk, tetejét megböködjük villával és mehet a sütőbe.
Mikor aranybarna színű lesz a süti kivesszük. Sajnos az evésre várni kell, a recept szerint egy napig. Mondanom se kell, hogy Herr Igylivel mi ezt nem bírtuk kivárni, 5 óra hosszáig tudtuk kerülgetni ezt a csodát, míg aztán türelmünk elszállt és nekiestünk.
Néhány recept még azt írja, hogy a töltelék előtt a tésztára kenjünk ribizlilekvárt (egyik pirosat, másik feketét, majd idővel sorra kerül mindegyik). A már kész sütire rákentem, finom, ad neki egy kis savanykást ízt, aki kedveli ezt az ízt, szerintem bátran tegyen a sütijébe.
Fogyókúrázók kerüljék messze ezt a sütit, még nekem, aki csokit csokival eszem is édes. (Herr Igyli csodák csodájára nem evett utána savanyúuborkát és szalámit se, de szerintem azért nem, mert kiütötte a cukorszintje :) ).
A tapasztalatom ezzel a sütivel, hogy a már régen felfedezett fortély, miszerint minden sütibe több liszt kell, mint ami a receptben áll, itt nagyon igaz. Lehet a vaj nem volt elég svájci, legközelebb erre is figyelni fogok, de valami miatt nem állt össze egyből a tészta, ill. nyújtásra alkalmatlan volt. Vegyes virágmézt raktam bele (az volt itthon), aminek nagyon kiéreztem az ízét - legközelebb akácmézet és csak két kanállal rakok bele.
Fogok még ilyet sütni, finom :).