Pár hónappal ezelőtt kaptunk egy levelet, ifjabb Igylinek címezve. Elég nagy volt a meglepetés, hiszen el sem tudtuk képzelni ki ír 2 és fél éves fiunknak Svájcból-Svájcba, ráadásul teljesen hibátlanul írva család- és mindkét utónevét (azt hogy magyar szórendnek is megfelelt a neve talán még a feladója sem tudta :) ). A levél egy meghívó volt a helyi játszócsoport nyílt napjára (biztos a városházáról összegyűjtötték az aktuális 3 éveseket...).
Meglepetésünk ettől még nagyobb lett, hiszen Svájcban (állami) óvoda 4 (van ahol csak 5) éves kortól van, előtte magánbölcsődébe lehet járni, aminek az ára kb. napi 100 frank (jól írtam: ez napi kb. 20 ezer forint). Magyarként el sem tudom képzelni, kinek járhatnak oda gyermekei, pedig járnak oda is. No, gondoltuk bajunk nem lesz, megyünk erre a "valamire".
A nyílt nap előtti napon érdekes dolog történt: egy nagyon kedves középkorú hölgy jött oda hozzánk az utcán séta közben. Megkérdezte mennyi idős a nagyobbik gyerek, mondtam hogy nyáron lesz 3. Erre azt kérdezte, hogy tudunk-e a holnapi nyílt napról. Mondtam, hogy tudunk, megyünk. "Az jó", volt a válasz, mivel Ő az egyik pedagógus az oviban és nagyon vár minket. Nem tudom mikor írtam utoljára, hogy nem beszélek németül, a helyzet azóta is változatlan, ez a beszélgetés a részemről angolul, a néni részéről németül zajlott. Megtárgyaltuk, hogy Ő érti mit mondok én, én meg értem Őt :). Még azt is elmondta, hogy sokféle "népség" jár oda: olasz, szerb, orosz, cseh és most akkor fiunk révén magyar is :). Megnyugtatott, hogy eddigi tapasztalatai alapján nyelvi problémáink biztosan nem lesznek mire az igazi ovira kerül sor.
Másnap szép tavaszi reggel volt. Az ovitól pár méterre sok lufi és egy hosszú, gyermekrajzokkal díszített "hello" feliratú transzparens díszítette az utat. Mondanom sem kell Kicsi Igyli már türelmetlenül ugrálva haladt mellettünk, úgy lázba hozta a lufirengeteg :).
Maga a helység nem keltett túl jó benyomást: a helyi templom pincéjébe jutottunk. Beljebb 3 szoba volt tele játékokkal. Kicsi Igyli egyből otthon érezte magát, ment is játszani (hmmm, szóval megszerezni az összes játékot...), mi pedig Herr Igylivel azon voltunk, hogy kiderüljön hogy mi is ez valójában és tulajdonképpen mi mit keresünk itt.
Kiderült, hogy ez egy óvoda-előkészítő játszócsoport, "spielgruppe". Gyermekünket egy évvel az ovi előtt elvihetjük heti pár alkalommal, hogy megismerkedjen későbbi óvodai közösségével és felkészítse arra, hogy anya nélkül legyen pár órára hétköznaponként. Ez egy szolgáltatás, ára van, de a "bölcsőde-kinderkrippe"-hoz hasonlítani sem lehet. Heti maximum 3 alkalommal lehet menni, ill. vinni a gyereket. Mi a maximális óraszámot választottuk, heti 3-szor 2 órára megy gyermekünk a helyi játszócsoportba. Tarifája ennek megfelelően háromszoros, így nagyjából 10 napi bölcsi árából egy évig járhat ide.
A nyílt napon sokáig ott maradtunk, kitöltöttük a jelentkezési lapot, majd mi is jól éreztük magunkat, találkoztunk az előtte nap megismert ovónénivel, még nyalós tetkót is adott ajándékba :). Kicsi Igyli azóta is sokat emlegeti ezt a napot. Búcsúzóul a pedagógus azt mondta, majd levélben értesítenek minket.
Engem két kellemes meglepetés gondolkoztatott el: egyik pedagógust sem érdekelte, hogy beszél-e, ill. hogy milyen nyelven beszél a gyerekünk. Nem kérdeztek olyasmit sem, hogy szobatiszta-e a gyerek, vagy hogy cumizik-e még. Tudjuk, hogy Magyarországon az ilyesmi is szempont az oviba kerüléskor. Bár kisfiunk 2 éves kora óta szobatiszta, de valahogy így is jóleső érzés hogy elfogadnák, még ha nem is lenne az. A társaságot elnézegetve pont annyian voltak még pelenkában, mint pelenka nélkül, és mások is beszéltek "nem svájciul". Itteni ismerőseink között van olyan, aki már rendes oviba jár, pelenkában, cumizva és nem utasítják el. Persze ez az előkészítő pénzbe kerül, így jó hogy belefér egy-egy tisztába rakás, de ezek szerint az oviban sem okoz problémát ha egy kissé lemaradt a gyerek a bilizésben. No, a mienknek meg majd nyelvi problémái lesznek, 1:1.
Elég rég volt, mi már teljesen azt hittük, hogy rájöttek hogy Kicsi Igyli éppen hogy csak 3 éves lesz a nyáron és nem mehetünk mégsem. Magyarországon eközben a bizti kedvéért felvásároltam az összes "Irány az óvoda", "Már óvodás vagyok" és hasonló című gyermekirodalmat, hátha megússzuk ennyivel, varázsütésre a mi gyerekünk egyből beszokik az oviba :).
Ma megkaptuk a levelet: szeretettel várják kisfiunkat szeptembertől :).
Holnaptól Janikovszky az esti mese :). Hmmmm, ezt is megéltük: pár hónap és már ovis lesz a Nagyfiunk :).