Nagyobbik Igyli gyerkőc pár hónappal három éves kora előtt belekóstolt a CAD (na jó, SketchUp) világába, és határozottan ügyes. Egyszerűbb objektumokat simán létrehoz, módosít, körbejár... Igazán büszke vagyok rá :)
Nagyobbik Igyli gyerkőc pár hónappal három éves kora előtt belekóstolt a CAD (na jó, SketchUp) világába, és határozottan ügyes. Egyszerűbb objektumokat simán létrehoz, módosít, körbejár... Igazán büszke vagyok rá :)
Hold (Moon, 2009)
Húú, ez nagyon tetszett. Régen láttam már olyan igazibb sci-fit, ez király volt. Elég lassú, de mégis van sodrása, végig izgalmas, nem hosszabb mint kellene, és nem utolsósorban elgondolkoztató...
Pl. azon filóztam, hogy mi lenne, ha mondjuk nem az ötödik, hanem a századik lett volna a pasi... és 2300 lenne, az mennyire ütős...
Minden végzet nehéz (Something's Gotta Give, 2003)
Lightos szombat esti. Az eleje egész vicces, meg később is, aztán valahogy a közepe felé nagyon-nagyon leáll, és csak kicsit indul be a végére, kínlódóan hosszúra nyúló érzelgős jelenetekkel.
Ami még nem tetszett, hogy az összes mellékszereplő csak úgy lebeg a történetben, valahogy úgy éreztem, senkinek sincs igazán kialakítva mit is keres ott, csak ha szükség van egy-egy mondatra, akkor hirtelen előkerülnek, aztán megint eltűnnek, nincs már rájuk szükség. Elég elvarratlanok ezek a részek.
Nem tudom odahaza mi a helyzet, de itt úgy második hete gyakorlatilag megállás nélkül esik az eső. Múlt szombaton volt ugyan egy szép napos délelőtt, de a délutáni sétára már ismét egy jó kis záport kaptunk a nyakunkba. Ráadásul ha éppen egy-két óráig nem esik, akkor sem szakadozik fel a felhőzet (milyen szakszerűen mondtam :)). Az is lehet, hogy Louhi volt az, megint elrabolta a napot, szólhatna valaki Väinämöinennek.
Nagyobbik Igyli gyermek persze ettől függetlenül igényeli napi legalább egy marathoni táv teljesítését, ami kicsit necces a lakásban, odakint viszont már csak tocsogni lehet a fűben, miközben próbálunk kilátni a vízálló szkafanderből...